Jótanácsok Orbántól – és Orbánnak
„Ruházati és esztétikai kérdésekről én nem tudok nyilatkozni.” Ezt mondta Magyarország akkor még csak leendő miniszterelnöke, Orbán Viktor, amikor 2010 áprilisában, a már megnyert választás után, de még miniszterelnöki kinevezése előtt egy külföldi újságíró azt kérdezte tőle: mit tesz majd, ha az új parlament első ülésén a Jobbik elnöke, Vona Gábor, ígérete szerint az amúgy betiltott Magyar Gárda egyenruhájában jelenik meg. Utóbb, Tiborcz István ügyletei kapcsán az is kiderült, hogy Orbán üzlettel sem foglalkozik, amikor pedig a washingtoni magyar nagykövet, Szemerkényi Réka visszahívásáról döntött, akkor azt is megtudtuk, hogy a nőügyek is távol állnak tőle. A Himnusz éneklése viszont a hatáskörébe tartozik, ezért el is igazította a magyarokat, hogyan kell énekelni a nemzeti imádságot.
„Egyenesen, rendíthetetlenül állva, szinte szilajul és mindig felemelt fejjel” – ezt közli Orbán Viktor abban a videóban, amelyben a Himnuszt éneklő magyar futballszurkolók láthatók és hallhatók, mintegy példaként állítva a többi magyar ember elé. A felvételhez még hozzátette: nálunk ez így szokás.
Most már tehát ezt is tudjuk, igyekszünk megjegyezni, nehogy bármit kifelejtsünk, amikor a Himnuszt énekeljük. Semmit sem ér ugyanis az éneklés, ha egyenesen állunk ugyan, valamint rendíthetetlenül és felemelt fejjel, ám a szilajságról megfeledkezünk. Ajsa Luna, a karibi-magyar énekesnő is jól teszi, ha a jövőben a miniszterelnök ajánlásai szerint jár el, akkor nem érhetik olyan kellemetlenségek, mint hogy lemondják a Dunakeszin esedékes fellépését, arról nem is szólva, hogy a Mi Hazánk alelnöke, Novák Előd is feljelentette.
Az csak előnyünkre válik, ha nem maradunk bizonytalanságban és mindig tudjuk, hogy mikor vagyunk jó polgárai a nemzetnek. Ezért vannak a haza legjobbjai, hogy elmondják nekünk, mikor mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni az ő elvárásaiknak.
2017 augusztus 20-án Áder János, akkori államfő a hazaszeretetről osztotta meg gondolatait a nyilvánossággal. Definíciója szerint a haza olyan hely, „ahol a világot a szívünknek kedves módon rendezzük be, ahol magunk alkotjuk törvényeinket, és ahonnan kitessékeljük az idegen, barbár eszméket”. Akinek ettől még nem volna egyértelmű, hogy miként kell szeretni a hazát, azok számára a volt államfő hozzátette: „Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt”.
Azt sajnos nem világította meg a szónok, honnan tudta, hogy a szüleink és azok szülei (helyesen: az ő szüleik – a szerk.) hogyan szerették ezt a hazát? Jobban, mint mi? Rosszabbul? Egyáltalán: hogyan kell szeretni egy hazát? Anélkül, hogy ismernénk az Áder János által említett összes magyar szülőt és nagyszülőt, okkal feltételezhetjük, hogy jó emberek voltak, és tényleg szerették ezt a hazát. Miért is ne szerették volna? Ez itt, ami nekünk van, alapjában véve egy szerethető haza. Vannak persze rossz napjai, időszakai, de tegyük a szívünkre a kezünket: kinek nincsenek?
Az a legjobb persze, ha ez a szeretet kölcsönös, és a szeretett haza szintén szereti a polgárait. Nem volt ez mindig így, voltak idők, amikor százezreket taszított el a hazájuk. Nem tetszett neki a származásuk, világnézetük. Pontosabban, nem a hazának volt baja az eltaszítottakkal, hanem azoknak, akik a haza képviseletében ilyen ügyekben eljártak. Uralkodtak élet, s halál fölött, ítéletet mondtak. Hiába írta Radnóti Miklós a magyar irodalom legszebb hazafias versében, hogy „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország”, a haza nem volt vevő a költő szeretetére. A haza akkori urai úgy döntöttek, hogy ennek a hazának nincs szüksége Radnótira. Szerb Antal, Rejtő Jenő, Bálint György sem kellett nekik. Nagyon sokakra nem volt szüksége akkoriban a hazának, neves és névtelen személyekre.
Csak látszólag kalandoztunk el Orbán Viktor bölcs és előremutató útmutatásától, mert tényleg nem mindegy, hogy a jövőben hogyan énekeljük a Himnuszt. Viszont a miniszterelnöknek is adhatunk olyan tanácsokat, például az ország vezetése kapcsán, amelyeket még hátralévő hivatali idejében érdemes (volna) megfogadnia. Itt van például a kormányzás, ami jelenlegi formájában sokak számára visszatetsző. Ezért, ha miniszterelnökök vagyunk és egy ország vezetése a feladatunk, akkor semmiképpen se lopjuk szét a gondjainkra bízott javakat és a családtagjainknak, csókosainknak se engedjük, hogy ezt tegyék. Ne nevezzünk ki a posztra morálisan méltatlan személyeket államfőnek, ne uszítsunk más nemzetek és másként gondolkodó honfitársaink ellen, háborús helyzetben pedig még véletlenül se álljunk az agresszor mellé.
