Péter, az áruló
3,6 milliárd forintba került az idén az augusztus 20-i tűzijáték, de megérte a rengeteg pénz, hiszen az égre fellőtt látványos alakzatok (köztük egy hatalmas kereszt) és a hozzá társuló zenék mellett történelmi ismeretekkel is gazdagodhattak az érdeklődők. Mint 2019 óta minden évben, ezúttal is egy történetet meséltek el a tűzijáték megálmodói, most az volt a téma, hogy a trónon az István királyt követő Orseolo Péter nemcsak dölyfös volt és felfuvalkodott, hanem az országot is kiszolgáltatta idegen érdekeknek. Mivel a kormány propagandájában Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét is hasonló vádakkal illették, sokan, köztük az érintett is magára vette az utalást. Pedig, mint a Kormányzati Tájékoztatási Központ tudatta a nagyérdeművel, „a jelenlegi magyar ellenzéki vezetők között összefüggést egyedül a baloldali sajtó feltételez”.
Ez a megállapítás már csak azért is véleményes, mert a narrátor szerepében hallható öreg pásztor például arról beszélt, hogy „halála után István király országa belviszály és testvérharc martalékává lett”, a trónra ugyanis (a széles körben nem igazán ismert – a szerk.) Orseolo Pétert ültették, akinek „dölyfössége és felfuvalkodottsága” rengeteg szenvedést okozott. A történet további részében már csak Péterként említik a velencei dózse és István király nővérének frigyéből született Orseolót, aki, így a veretes szöveg, „az idegenek seregével” támadt ránk, s egy aranyozott lándzsa képében átadta a német-római császárnak Magyarország királyságát. „Ami addig szabadság volt, rabsággá torzult. A béke megbomlott.”
Akkor még nem volt Brüsszel, de mostantól azt is tudjuk, hogy nem is volt erre szükség, mert ami addig szabadság volt, a brüsszeli bürokraták nélkül is rabsággá torzult, a béke megbomlott. Vagyis Péter és társai háborúpártiak voltak, rabigába hajtották a büszke magyarokat, ellentétben István valódi szellemi örököseivel, akik a békében voltak érdekeltek.
Nem volt nehéz felfedezni a párhuzamot a levegőben most elmondott régi történet és a mai viszonyok között. Magyar Pétert és úgy általában a vele összemosni szándékozott ellenzéket a kormányzat már régóta azzal vádolja, hogy háborúba sodorná az országot, azt akarja, hogy a magyar ifjak Ukrajnába menjenek meghalni, a magyar gazdák pénzét pedig az ukrán parasztok kapják.
Ezért is kereste meg a sajtó a tűzijátékos történet íróját, Ugron Zsolnát, aki nem mellesleg jó kapcsolatban van Orbán Viktor feleségével, Lévai Anikóval. Sok mindent nem lehetett megtudni a szövegkönyv alkotójától, mert – állítása szerint – nem nyilatkozhat a produkcióról. Hogy titoktartási szerződést írattak alá vele, vagy más ok húzódik a kényszerű hallgatás mögött, az nem derült ki a szűkszavú válaszból, még az sem kizárt, hogy nemzetbiztonsági kockázat lett volna, ha Ugron bármit is mond arról, miért éppen a magyar történelemben jelentéktelen, az államalapítás szempontjából pedig kifejezetten elhanyagolható személyt helyeztek a történet központjába.
Hab a tortán, hogy a nemzeti ünnep lebonyolításában is közreműködő Kormányzati Tájékoztatási Központ sem segített eloszlatni a kérdőjeleket. A sajtó érdeklődésére ugyanis azt válaszolták, hogy „Orseolo Péter és a jelenlegi magyar ellenzéki vezető között összefüggést egyedül a baloldali sajtó feltételez. Mindenki ismeri a mondást: akinek nem inge, ne vegye magára!”
Vagyis kizárólag a baloldali (sic!) sajtó feltételezi, hogy a Magyar Pétert hosszú hónapok óta árulással és idegen érdekek szolgálatával vádoló kormányzati propaganda célkeresztjében a Tisza Párt elnöke állna. Miközben szó sincs ilyenről, rossz az, aki rosszra gondol, így aztán Magyar Péter is csak annyit reagált az áthallásos szövegre, hogy „Nem kell félni, nem fog fájni. Na jó, kicsit.”
Ha nem Magyarra gondoltak a magvas szöveg kiagyalói, akkor biztosan valaki másra. Egy olyan személyre, aki szintén Péter. Sok Péter van ebben az országban, mert ez valaha népszerű név volt, sok gyereknek adták szülei ezt a keresztnevet. S ha már nem Magyar jut az eszünkbe – már csak azért sem, mert nem akarunk a baloldali sajtó uszályába kerülni –, akkor kénytelenek vagyunk egy másik Péterre gondolni. Igen, személyesen Szijjártó Péter adódik, aki olyannyira nem vádolható háborúpártisággal és idegen érdekek kiszolgálásával, hogy miközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a legbefolyásosabb európai vezetők Washingtonban tárgyaltak Donald Trump amerikai elnökkel, ő orosz kollégájával, Szergej Lavrov külügyminiszterrel egyeztetett telefonon. Arról a Szijjártó Péterről beszélünk, aki – miután csütörtökön orosz rakétatámadás érte az ukrajnai, magyarok által is lakott Munkács városát – nem az orosz nagykövettől kért magyarázatot, hanem több órás hallgatás után a következő közleményt volt képes elővezetni. „A délelőtt folyamán Ukrajnából érkezett hírek újra azt bizonyítják, hogy minél előbb békére van szükség! Mindenkinek, minden erejével azon kell dolgozni, hogy minél előbb létrejöjjön a háborút lezáró békemegállapodás! Csak így lehet elejét venni a további vérontásnak és pusztításnak.”
Milyen hírek érkeztek a délelőtt folyamán Ukrajnából, miniszter úr? Vagy tényleg azt gondolja, hogy ezzel letudta az egészet, mert ilyen semmitmondó és álságos nyilatkozat várható egy magát szuverénnek mondható ország külügyminiszterétől?
A magyar politikában tényleg van egy Péter nevű áruló, de nem feltétlenül az, akire a kormányzati tűzijáték szövegének kiagyalói látványos külsőségek között, 3,6 milliárd forintért utaltak. A Magyar vezetéknevű pártelnök legföljebb egykori fideszes barátait árulta el, a Szijjártó névre hallgató külügyminiszter viszont egy ennél jóval nagyobb, még mindig majdnem tízmillió főt számláló ország polgárait.
