A verhetetlenség mítosza
„A politika karakterekből épül föl. A karaktereknél a történelem számít. Mi együtt lélegzünk ezzel az országgal 1988 óta, mióta megalakultunk. Ami nálunk van, az történelmileg fölhalmozódott erény, képesség, tudás, tapasztalat – van persze gyengeség is, az semmilyen új alakulattal nem verhető meg, verhetetlen. Nem örökre. Nagyon sok év munkáját kell abba beletenni, hogy ezzel versenyképessé lehessen válni”. A miniszterelnök a minap – gombamód szaporodó interjúinak egyikében - fejtette ki ezt a gondolatmenetet. Valóág, vagy mítosz, hogy Magyarországon van egy verhetetlen párt? Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója blogjában erről fejtette ki véleményét.
Mivel lényegi mondatokról van szó, a politológus elemző szinte szó szerint idézte a miniszterelnök szavait, de két megjegyzést is hozzáfűzött. Az első, hogy visszamenőleg Orbán Viktornak igaza van. Hiszen ki tagadná, hogy ő egy karakter? Ki vitatná, hogy a Fidesz 1988 óta valóban hatalmas tapasztalatot – ismerjük el, tudást – halmozott fel, és rengeteg munkát tett bele abba, hogy olyanná váljon, amilyennek ma látjuk. Lehet ezen az „amilyenen” fanyalogni, vagy szörnyülködni, de kétségkívül nem lehet elvitatni: a Fidesz a magyar politika leginkább tanuló- és fejlődőképes pártja. Mindent – és jó időben – megtanultak. Felmérték súlyos deficitjeiket az 1990-es évek közepén, és tettek azért, hogy ez megváltozzon.
Sőt, igaza van a miniszterelnöknek abban is, hogy 2010 és 2024 között valóban verhetetlenné váltak. Tanulás közben, 2002-ben még verhetők voltak, ahogyan 2006-ban is, de amikor elérték a társadalmi beágyazottságuknak egy magasabb fokát, továbbá amikor az ellenoldal szétzilálta magát, akkor a Fidesz jött, látott, és learatta a babérokat. Igazat mond tehát Orbán: nagyon sok év munkájával oda jutottak, hogy szinte kormányzati örökbérletük lett.
De igaza van a kormányfőnek akkor is, ha nem visszafele, hanem előrefele olvassuk a folyamatokat? Áll-e az a tétel, hogy az 1988 óta felhalmozott tapasztalat és tudás elég lesz a jövő évi választásokon is? Úgy van-e, hogy a befektetett munka automatikusan győzelemhez vezet? Hányadán állunk majd 2026-ban a fideszes karakterekkel? S legfőképpen: igaz-e, hogy a Fidesz 2026-ban is verhetetlen?
A tekintetben, hogy mi várható 2026-ban, a pártelnök-miniszterelnök egyetlen kósza utalást tesz, amikor megemlíti, hogy a Fidesz történetében van gyengeség is. Ám ezek a gyengeségek – az interjúból ez olvasható ki – nem érintik a lényeget: a verhetetlenséget. A Fidesz tehát két irányban: vissza- és előre is verhetetlen.
A verhetetlenséget, az interjú logikájából következően, négy dolog rendíthetné meg. Egy: ha bármely ellenfél úgy be lenne ágyazódva a magyar politikába, mint a Fidesz 1988 óta. Ilyen párt nincs. Kettő: ha bármely pártnak olyan tapasztalata és tudása lenne, mint a Fidesznek. Ilyen párt szintén nincs. Három: ha bármely párt ugyanannyi munkát fektetett volna be a politikába, mint a Fidesz. Ilyen párt aztán végképp nincs. Négy: ha az ellenfélnek „történelmi” karakterei lennének. Naná, hogy ilyen párt sincs.
A gondolati kör bezárul, a kormányoldal akár hátra is dőlhet, elmerengve a régi és új ellenzék halmozott hátrányai felett. Az azonban, hogy Orbán Viktor napi podcast-szereplővé vált, azt jelzi: mégse dőlt hátra. Egy másik interjúban ugyanis megemlítette a miniszterelnök, hogy egyszer lesz még ő ellenzékben
De mintha nem 2026-ra gondolt volna.
