Orbán tudhatná, a hála nem politikai kategória
Mit remél az önmagát keresztény szuverenitásvédő békeharcosként pozícionáló Orbán Viktor attól, hogy az egyik oldalon – egyedüliként – nem hajlandó aláírni az Ukrajna önrendelkezési jogát, azaz szuverenitását rögzítő uniós állásfoglalást, miközben a másik oldalon azt sutyorogja Donald Trump fülébe, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni, azaz – a béke jegyében – Ukrajnát oda kell vetni Putyin karmai közé? Mire játszik ezzel a szövetségeseink között már eleve egyre jobban elszigetelődő Orbán Viktor? Milyen előnye származik ebből? És még inkább: hogyan hat ez az – egyelőre még – szuverén Magyarországra, a magyarokra? Nyerünk vele vagy veszítünk? Egyáltalán, kinek származik ebből előnye – mármint Putyinon, Orbánon és a körein kívül? A kérdések sorjáznak, a válaszok kézenfekvőek, egyet kivéve, hogy pontosan mi is motiválja/ösztökéli/kényszeríti/ erre Orbánt. Erre majd csak sok-sok év múlva kaphatunk pontos választ – már, ha Orbánon múlik.
Gyakorlatilag 12 óra leforgása alatt érkezett két olyan, Orbán Viktorral, a kormányzásával kapcsolatos hír, amely méltán háborítja fel a jóérzésű embereket, az érintettség jogán elsősorban a magyarokat és az ukránokat. De vegyük időrendi sorrendbe a történéseket.
Washington
Először Donald Trump gondoskodott arról, hogy az ukrajnai háború kapcsán elhangozzék Orbán Viktor neve. Az amerikai elnök a pénteki alaszkai orosz-amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos kérdéseket taglaló washingtoni sajtótájékoztatójának a vége tájt egy kérdésre válaszolva, beszélt Orbán véleményéről a háborúról, a békéről, a főbb szereplőkről. Egy korábbi beszélgetésüket idézte fel Trump, aki arról számolt be, hogy „feltettem egy kérdést egy nagyon, nagyon agyafúrt, sokak által kedvelt, mások által nem kedvelt embernek Magyarországról, a magyar vezetőnek, Orbán Viktornak. Ő abban a régióban él és nagyon jól ismeri mind a két országot...Megkérdeztem, szerinte Ukrajna legyőzheti Oroszországot? Rám nézett olyan szemekkel, amelyek azt tükrözték, hogy ’milyen buta kérdés ez’, s azt mondta: Oroszország egy óriási ország, amelynek polgárai a hazájukat, az életüket háborúkon keresztül viszik a hátukon. Harcolnak, ők ezt teszik. És azt is mondta: „Kína a kereskedelemben, Oroszország háborúban győzedelmeskedik mások felett”. (A videón 2 óra 1 perc körül indul ez a rész – a szerk.)
Brüsszel
A második hír témája ugyancsak az oroszok által Ukrajna ellen indított háború, a pénteki alaszkai tárgyalás, a béke..., de ennek már van olyan vetülete is, amely – végre – a szolidaritást, az igazságosságot, az emberi értékeket tartja szem előtt. Hát, miként az előbbiből, úgy ebből sem jött ki jól Orbán – már ha valódi emberi értékek mentén ítéljük meg a szavait, illetve a tetteit. Az Európai Unió tagállamai közös állásfoglalást adtak ki a pénteki Trump-Putyin találkozó elé, ám az csak 26 ország közös véleménye, ugyanis Magyarország nem volt hajlandó aláírni a dokumentumot. Ismerve az általa képviselteket, az orosz agresszió áldozatául esett Ukrajna, az ukrajnai háború kérdésében, nem keltett meglepetést ez a húzása. Merthogy az önmagát „békepártinak – meg a szuverenitására oly kényes, kereszténységét váltig hangoztató politikusként – beállító Orbán 2022 februárja óta mást sem tesz, mint megpróbál ellentartani Kijevnek, nem is titkolva szorít Moszkvának és mindent megtesz a nemzetközi porondon a zavarkeltésre e kettő érdekében.
Az állásfoglalás szövege egyértelműen megmagyarázza, miért nem csatlakozott a többi 26 tagállamhoz a magyar kormány. A dokumentum üdvözli Trump erőfeszítéseit „hogy véget vessen Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának, s hogy igazságos és tartós békét és biztonságot teremtsen Ukrajna számára...tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot, beleértve a függetlenséget és a szuverenitást, valamint azt, hogy a nemzetközi határokat tilos erőszakkal megváltoztatni. Az ukránoknak biztosítani kell a jövőjük szabad választásának a jogát. Ukrajna nélkül nem lehet kijelölni Ukrajna békéhez vezető útját. Érdemi tárgyalások csakis a tűzszünet és az ellenségeskedések csökkentése mentén lehetségesek...Meggyőződésünk, hogy a diplomáciai megoldásnak meg kell védenie Ukrajna és Európa létfontosságú biztonsági érdekeit”. A nyilatkozat a továbbiakban leszögezi, hogy az EU az USA-val és más, hasonlóan gondolkodó partnerrel egyeztetve, továbbra is biztosítja Ukrajnának a politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást, ami önvédelmi érdeke is. Ugyanígy fenntartja és bővíti a korlátozó intézkedéseket Oroszországgal szemben. Végül az állásfoglalás leszögezi, „Az Európai Unió hangsúlyozza Ukrajna veleszületett jogát arra, hogy kiválassza a saját sorsát, és továbbra is támogatni fogja Ukrajnát az uniós csatlakozásához vezető útján”.
Budapest
És akkor az emberben sorjáznak a kérdések: mit remél a szuverenitásra oly kényes Orbán attól, hogy nem hajlandó aláírni az Ukrajna szuverenitását támogató közös állásfoglalást? Miért győzködi Donald Trumpot, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni? Miért jó ez neki? Mire jó ez neki?
Kezdjük az amerikai vetülettel. Azaz azzal, hogy mit ért el eddig Trumpnál, akinek 2022-es veresége óta nem győz udvarolni, s ebben az sem zavarta, hogy a mélypontra süllyesztette ezzel a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. A hatalomba visszatért Trump most ugyan szóba hozta a nevét, sőt, barátjának mondta (a titulusát már nem tudta, azzal vágta ki magát, hogy „tudják, a magyar vezető”), de kérdés, hogy ez ér-e, jelent-e bármit is. Azt mindenesetre látjuk, hogy Orbán udvarlása eddig nem jött be. Pontosabban, a narcisztikus magánember, Trump élvezi Orbán hódolatát és behódoltságát, ám az egoista, kizárólag az önös érdekeinek a szemüvegén keresztül politizáló Trump elnök ezt nemigen hajlandó gesztusokkal viszonozni.
Hiába ígérte tehát Orbán Trump győzelme után, hogy „fantasztikus aranykorszak következik az amerikai-magyar kapcsolatokban”, ez ugyanúgy vált valóra, mint a magyar gazdaság repülőrajtja 2025-ben. Az előző amerikai elnökség alatt a korrupció, demokrácia-leépítés és jogállamiság-deficit miatt Magyarországra kirótt bideni „büntetéseket”, a magyar állampolgárok amerikai beutazását nehezítő vízumszigorítást 2023-ban, vagy éppen a magyar polgárokat és cégeket sújtó kettős adóztatás elkerülésének a felmondását esze ágában nincs visszacsinálnia a Trump adminisztrációnak. Orbánék egyetlen eredményt tudtak kicsikarni, ám az sem a magyarok javát szolgálja, hanem Rogán Antalét, miután őt sikerült levetetni a Magnitsky-szankciós listáról.
Ám itt ködbe is vész az aranykorba vetett orbáni álom. Ő maga 180 nap alatt sem kapott meghívást a Fehér Házba, ahol amúgy szeptember 3.-án Trump már várja az augusztus 6.-án hivatalba lépett új lengyel elnököt, Orbán meg elégedjen meg azzal, hogy Trump az ő véleményét idézgeti, amikor az éppen illik az adott kontextusába, s ilyenkor vállon veregetően le is „agyafúrtozza/okosozza (ki hogyan értelmezi az angol „smart” kifejezést) a „barátját”. Ezzel szemben kőkemény károkat okoz Trump kiszámíthatatlanul konfúz vámpolitikája, ami alól az „aranykor” bűvöletében folytatott szijjártói diplomáciai erőfeszítésekkel sem sikerült kivonni Magyarországot, nem sikerült engedményeket elérni.
Holott egyes nemzetközi szakértői számítások szerint ez 11,1 százalékos terhet jelent Magyarország számára (ezzel az uniós tagországok középmezőnyben helyezkedünk el, ott a terhek 3-18 százalék között szórnak).
Az udvarlás tehát Trumpnak nem hozott valós eredményeket sem Orbánnak, sem az országnak, sem a magyaroknak.
És mi a helyzet az EU-val szemben folytatott állandó hadakozásnak? Nos, annak van eredménye (bár ne lenne!): tudva, mire számíthatnak, olyan mechanizmusokat alkalmaznak, amelyekkel ki lehet hagyni a magyarokat a döntésekből, ahol ez nem megy, addig trükköznek, míg sikerül kijátszani a magyar fenyegetőzést (lásd még: kávézni küldik Orbánt). De a NATO-ban is ügyeskednek – leginkább sikerrel –, hogy megfékezzék Orbánt. Pestiesen szólva, ma már tojnak a fejére – amit sajnos a magyarok is éreznek a saját bőrükön.
Moszkva
A fentiek fényében egyértelmű, hogy előnye az országnak nem származik Orbán külpolitikai mozgásából. De hát akkor mi lebeg a szeme előtt?
Erre a kérdésre leginkább Moszkvában ismer(het)ik a választ. Putyin, az ex-KGB-s orosz elnök biztosan jobban tudja ezt még a világ legokosabb, legtájékozottabb szakértőjénél is. Az aduk bizonyára nála vannak – nem lehet véletlen, hogy Orbán egyértelműen Putyin érdekében cselekszik. De vigyázat! Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a hála nem politikai kategória.
Ebben a kontextusban telitalálat volt Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő minapi Facebook-posztjának a megállapítása. „A szovjet időkben volt erre egy kifejezés a KGB-ben: полезный дурак (poleznij durak) – magyarul: hasznos bolond. Olyan ember vagy ország, amely egy nagyhatalom érdekeit szolgálja, de amikor igazán szüksége lenne a segítségre, magára hagyják.”
És akkor tegyük fel ismét a kérdést, s válaszoljuk is meg!
Nyer ezzel Magyarország? – Nem, veszít.
Nyer ezzel a magyar szuverenitás? – Nem, gyengül.
Kik nyernek? – Vlagyimir Putyin.
Nyer Orbán Viktor? – Talán, de hogy mit, azt ő tudja.
Van még kérdés? ...