Felügyelőbizottságból elfedőbizottság
A jövő nemzedékek védelme érdekében nem vehetjük tudomásul következmények alkalmazása nélkül az olyan tevékenységeket, mint ami az MNB felügyelőbizottságából elfedőbizottsággá alakult testületben zajlott, még arra nézve sem, aki beismerő vallomást tesz.
„A 2015-ös megválasztásom után felkerestem Varga Mihályt, elmondtam neki, hogy az érdemi részvényesi hatáskörök az MNB igazgatóságához lettek delegálva, emiatt az ügyvezetésnek túlhatalma van: elkészíti a költségtervet, a végrehajtásáról szóló beszámolót, majd jóvá is hagyja azt, és dönt arról, mire fordítja az osztalékot. Ez példátlan, hungarikum. Érdekesnek találta a felvetéseimet, és azt válaszolta, ha majd az fb is ezt az álláspontot képviseli, foglalkoznak vele. Az fb viszont nem vette napirendjére az előterjesztésemet, mondván: mi törvényalkalmazók vagyunk, nem törvényalkotók.” „Van lelkifurdalásom, lehettem volna vagányabb vagy harciasabb, de évekig tudomásul vettük, hogy az MNB alapítványait és ingatlanfejlesztéseit nem ellenőrizhetjük – ismeri el Nyikos László felügyelőbizottsági tag. Így 266 milliárd, illetve 210 milliárd forintot a testület ellenőrzése nélkül költött el a jegybank.
Manapság egy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért, parkolási sávból való kilógásért és koldulásért is megbüntetik az embert. Ehhez képest olvasom Nyikos László idézett nyilatkozatát a HVG-ben. Ő az utóbbi több mint öt évtizedben a mai napig minden rendszerben kiemelt fizetésekkel járó fontos beosztásokat töltött be, és még a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta. Legkorábban, mint az MSZMP tagja helyezte magát pozícióba (pl.: 1973-tól 1984-ig a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatóságának vezérigazgató-helyetteseként), majd 1989-2001 között az Állami Számvevőszék alelnöke volt, 2010-2014 években pedig jobbikos képviselő lett a Parlamentben, egyben a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke. Végül 2015-től 2025. márciusáig, azaz röpke tíz évig, a Matolcsy-gyarmatosította MNB felügyelőbizottságának tagja. Ejha.
Hogyan kellene reagálni arra az önvallomásra, hogy friss nyugdíjasként hirtelen a nagyközönséggel megosztandóvá vált az amiatt érzett lelkiismeret furdalása, hogy az utóbbi években az MNB a felügyelőbizottság, így az ő ellenőrzése nélkül költött el 266 milliárd, illetve 210 milliárd forintot? Itt 476 milliárd meglovasított forintról beszél úgy, mintha egy horgásztavi lángossütő ellenőrizetlen hétezer forintos magáncélú pénzköltéséről volna szó! A feladata pont az lett volna, hogy megakadályozza annak a bekövetkezését, amin most sajnálkozik. Teheti, mert a politika ezen kasztja tekintetében egy következmények nélküli országban élünk.
Napnál is világosabb, hogy a nyilatkozó békében szeretne élni a nyugdíjából a Fidesz utáni időszakban, ezért kínálta meg a közvéleményt a vallomásával, ami nagyjából olyan együttérzést vált ki belőlem, mint Novák Katalin szomorkodása a lemondása utáni nehéz évével kapcsolatban.
Nagyon remélem, hogy a rendszerváltó közösség jóindulatát nem lehet megvásárolni hasonló bűnbánó vallomásokkal, mert akkor nem lehet konzekvens felelősségre vonást remélni, és a társadalom megtisztulása ismét el fog maradni. A hozzá hasonlóan fordulatos sorsú emberek döntötték romba az országot, nélkülük sem 1989 előtt, sem után nem lehetett volna fenntartani azt a rendszert, ami mára kilopta az emberek szeméből a fényt. A jövő nemzedékek védelme érdekében nem vehetjük tudomásul következmények alkalmazása nélkül az olyan tevékenységeket, mint amik az MNB felügyelőbizottságából elfedőbizottsággá alakult testületben zajlottak, még arra nézve sem, aki beismerő vallomást tesz.
A polgárok elé vetett leleplező tények nem jelenthetnek automatikusan jogi és anyagi immunitást biztosító vádalkut, ennyivel ne legyen megúszható a múlt, mert akkor ez marad a jövőnk is.
