A NER pénzszivattyúja: célkeresztben a magántőkealapok és az eltűnt közpénzek
Az elmúlt évek egyik legkevésbé átlátható pénzügyi konstrukciója, a magántőkealapok rendszere kerülhet a következő időszak egyik legnagyobb politikai és gazdasági vizsgálatának középpontjába. A szakértők szerint ugyanis több ezer milliárd forintnyi közpénz áramolhatott olyan alapokba, amelyek végső tulajdonosi háttere jórészt rejtve maradt, miközben az állami források jelentős része végül kormányközeli üzleti köröknél landolhatott.
A Telex több háttérbeszélgetésre és szakértői megszólalásra épülő elemzése szerint a magyar állam az elmúlt években mintegy 2600 milliárd forintot helyezett ki különféle tőkealapokba az MFB-n, az Eximbankon és más állami konstrukciókon keresztül. A rendszer eredeti célja a vállalkozások fejlesztése és az innováció támogatása lett volna, ám a gyakorlatban sok esetben inkább egy szűk üzleti kör feltőkésítésének eszközévé vált.
A konstrukció egyik kulcsa éppen az volt, hogy a magántőkealapok tulajdonosi szerkezete a nyilvánosság számára nem átlátható. Emiatt gyakran csak sejteni lehetett, kik állnak az egyes alapok mögött, miközben a piacon közismertté vált, hogy számos NER-közeli szereplő ilyen formában kezelte vagyonát. Korábbi becslések szerint a magántőkealapokban lévő vagyon 80–90 százaléka is kormányközeli üzleti körökhöz köthető lehetett.
A rendszer kritikái szerint a legnagyobb probléma nem önmagában a magántőkealap intézménye, hanem az, hogy az állam sok esetben közpénzzel töltötte fel ezeket az alapokat, miközben a befektetési döntéseket magánszereplők hozták meg. Így a kockázatot az állam, vagyis végső soron az adófizetők viselték, a profit viszont magánkézbe kerülhetett.
A témában megszólaló szakértők szerint az egyik legfontosabb első lépés az lehetne, hogy teljes körű nyilvánosságra hozzák azokat az alapokat, amelyek állami forráshoz jutottak. A Transparency International jogászai és gazdasági szakértők is úgy látják: csak akkor lehet érdemi elszámoltatás vagy vagyonvisszaszerzés, ha pontosan feltárják, mely alapok milyen forrásból, mekkora összeghez jutottak, és végül hová került a pénz.
A vitában ugyanakkor megjelent egy másik szempont is: több közgazdász arra figyelmeztet, hogy nem minden állami tőkeprogram volt káros vagy korrupt. Akadtak olyan konstrukciók is, amelyek valóban innovatív cégekhez juttattak forrást, ezért a teljes rendszer felszámolása helyett inkább célzott átvilágításra és szigorúbb szabályozásra lenne szükség.
A kérdés politikailag is rendkívül érzékeny. Az új kormányzat részéről egyre többször hangzik el a „vagyonvisszaszerzés” kifejezés, miközben több elemző szerint a magántőkealapok rendszere a NER gazdasági hátországának egyik legfontosabb pillérévé vált. Egyes becslések már 4–5 ezer milliárd forintos, közpénzből részben felépített vagyontömegről beszélnek.
A következő hónapok egyik kulcskérdése ezért az lehet, hogy az állam milyen jogi és pénzügyi eszközökkel próbálhatja visszaszerezni a közvagyon egy részét, illetve mennyire lehet feltárni azt a rendszert, amely évekig szinte teljesen átláthatatlanul működött.
Forrás: Telex
