A névjogi fegyver élesítése

Magyarországon az Alkotmánybíróság döntése alapján, a névjog az emberi méltóságból levezethető alapvető emberi jog, amelyet a viselés (!) tekintetében az állam nem korlátozhat, ám maga a névválasztás, névváltoztatás és névmódosítás is korlátozható alkotmányosan. A korlátozás ugyan nem lehet ideológiai, azaz nem alapulhat a hatalmon lévő elit privát elképzelésein, de ez szintén egy fehér folt az alkotmányos rendben: megfoghatatlan, azaz ennek útját állni jogi eszközökkel nagyon kétséges vállalkozás. 

Az ideológiai megközelítést jelenti az a bejelentés, miszerint kizárólag a gyermek jövője és személyiségfejlődése szempontjából megfelelő utóneveket adhatnak majd a szülők. Ez a nettó ideológia, aminek a bruttó része az, hogy a hatáskört is magához vonná a kormányzat. Tessék mondani: például mit jelent a „megfelelő” szó, és ki dönti el annak jelentéstartalmát? Csak, hogy világos legyen, ki tud ma értelmesen választ adni arra a kérdésre, hogy mit jelent a megfelelő kormányzás az állampolgárok szempontjából a NER rendszerében?

Az ideológiai jelleget Hankó miniszternek a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozata is igazolja: „az utónév, amelyet a szülők választanak, a szeretet és a jövőbe vetet hit kifejezése, egyúttal a kulturális örökségünk hordozója is”. A hazai emlékezet-politika viszont minden, csak nem egységes, folyton borzalmas politikai viták tárgya, és a minőségi tankötelezett-oktatást ellehetetleníti. Azaz, hogy mi a „kulturális örökségünk”, arra sincsen megbízható válasz. 

Az rendben van, hogy megtiltható a trágár, botránykeltő, félrevezető, esetleg a nemi identitást sértő, vagy mások méltóságába belerongyoló nevek használata. Az is helyes törekvés, hogy védeni kell a gyermek érdekeit, hogy általában (de nem ideológiai alapon) ne kerüljön hátrányos helyzetbe a szülei ostoba, kegyetlen vagy meggondolatlan névválasztása miatt. Az meg természetes, hogy mondjuk ne viselhessünk tárgyi vagy földrajzi neveket. De ezen túl, az államnak semmi köze nincsen a kérdéshez, hacsak…

… hacsak nem valami rémes diktatúráról, vagy annak kísérletéről van szó. A náci Németországban igen komoly ideológiai kontroll alatt volt a névadás, de Hitlerék jogilag nem korlátozták a névadást. Ezzel szemben a Szovjetunióban az állam nem csak világnézeti alapon korlátozta, hanem szabályozta is a névadást. Észak-Korea pedig a legdurvább példa arra, milyen az, amikor a hatalom átesik a név-ló túlsó oldalára, és nem engedélyez, hanem javasol vagy kötelez. Ott előírják, hogy a szülők „hazafias”, „forradalmi” jelentésű neveket adjanak gyermekeiknek. A Daily Mail cikkben foglalkozott azzal, hogy „Bomba”, „Fegyver”, illetve „Hűség” neveket kell kapniuk a gyerekeknek.

Jól látható, hogy történelmi fordulatok után, vagy krízishelyzetben a megszorult, vagy egyszerűen a pusztításra berendezkedett hatalom politikai eszköznek tekinti a kérdést. Ilyen okok: az identitáskontroll (Franciaország: a forradalom után tiltás a régi vallási nevekre; Törökország: Kemal Atatürk idején eltörökösítették az arab és kurd neveket); a világnézet szabályozása (Szovjetunió: vallásos nevek kikoptatása, forradalmi nevek behozatala); a rendpártiság (jelenleg még ide tartozik a magyar hankóista törekvés); nyelv és kulturális politizálás (ugyancsak ide sorolható a hazai eset), illetve van példa az erőltetett asszimiláció vagy a kisebbségek elnyomása érdekében alkalmazott korlátozásokra (Románia, Ceaușescu-korszak: magyar nevek elleni hadjárat).

Úgy tűnik, hogy hamarosan csak olyan nevek lesznek adhatók, amelyeket egy miniszteri rendelet listáz majd. Ezt a miniszter (tudjuk, ki, Hankó Balázs) fogja jóváhagyni egy bizottsággal (ismerjük ezeket) és a témában jártas megbízható kutatókkal (azaz rezsim-lojális szellemi munkásokkal) való konzultációt követően. Mivel ismerjük a rezsim konzultációs sémáját, vélelmezhető, hogy „valami” készülőben van.

Az biztos, hogy a hazai névszabályozás iránya éles fordulatot vett, és a kollektív identitásformálás politikai eszközévé vált.