Születés, termékenység, foglalkoztatás
A Központi Statisztikai Hivatal 2025. augusztus 28-án tette közzé a lefrissebb népmozgalmi adatokat. Nem vagyok demográfiai szakértő, de az első hét hónap adatai alapján ki merem jelenteni: a tendencia továbbra is negatív, a helyzet pedig drámai. Ugyanezen a napon (csütörtökön) kezembe került a Nemzetgazdasági Minisztérium (NgM) munkatársai által készített – 23 oldalas – tájékoztató, amely munkaerőpiaci folyamatokat ismertet, ebből eredően, természetesen a foglalkoztatás körülményeit is elemzi.
Kezdem a KSH gyorstájékoztatójával, amely hét hónap összegzett adatait hasonlítja össze az elmúlt év első hét hónapjának adataival (2025. január-július/2024. január-július):
- 41 686 gyermek jött világra, 6,9 százalékkal, 3106-tal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában,
- a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,30, egy évvel korábban 1,37 volt,
- a születések és a halálozások egyenlegének következtében a természetes fogyás 32 006 fő volt, 11 százalékkal több az előző évi 28 771 fős értéknél,
- 24 608 pár kötött házasságot, 5,6 százalékkal, 1459-cel kevesebb az egy évvel korábbinál,
- ezer lakosra 7,5 élve születés és 13,3 halálozás jutott.
A KSH jelentés több adatot is közöl, én azokat már nem hozom ide, hiszen az általam idézett részletek egyértelműen jelzik, hogy a születések és a halálozások egymáshoz viszonyított aránya népességfogyáshoz vezetett. (Nem elemzői szándékkal – pusztán kíváncsiságból – megnéztem a 2024-es és 2023-as adatokat is: 2024. január júliusában 44 726 gyermek jött világra, 10 százalékkal, 5031-gyel kevesebb a 2023. január–júliusinál. 2023. január-júliusában 49 659 gyermek jött világra, 1,4 százalékkal, 697-tel kevesebb a 2022. január–júliusinál.)
A teljes termékenységi arányszám 1 nőre becsült értéke 2023. január-júliusában 1,51, 2024. január-júliusában 1,37, 2025. január-júliusában 1,30 volt. A tavalyi teljes évben – első alkalommal – 80 ezer alá esett az élve születések száma. Hangsúlyozom, – szakértelem hiányában – nem tisztem az ok-okozati összefüggések feltárása, én kizárólag a számok ismertetésére vállalkozom. Egyes felmérések szerint a megszületett „kismagyarok” cca. 10 százaléka ugyan magyar állampolgár, de már nem is Magyarországon született, és ami ennél is fontosabb: nem itt él.
Akkor térjünk rá az augusztusi dátummal ellátott NgM - anyagra, amelyből – önkényesen – egy gondolatot emelek ki: „A hazai munkaerőpiaci folyamatokat továbbra is a népesség fogyása határozza meg. A kedvezőtlen demográfiai trend eredménye, hogy a munkavállalási korú népesség (15-64 éves) egy év alatt 46 ezer fővel, míg a 15-74 éves korcsoport népessége 62 és fél ezer fővel esett vissza. A KSH második negyedéves mérése szerint a foglalkoztatott létszám 4 millió 661 ezer főt tett ki. Az egy évvel korábbi szinthez képest ez 49 ezer fős csökkenést jelent (…).” Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy folyamatosan szűkül a hazai munkaerőpiaci kínálat, a tendencia tehát tartósan negatív, és – látva a születési adatokat – a jövőre nézve sem túl kedvezőek a kilátások. A romló demográfiai adatok – közép- és hosszú távon – azt eredményezhetik, hogy az élőmunka igényes ágazatokban szinte kezelhetetlen létszámhiányok alakulhatnak ki. Ennek jeleit néhány területen már most is tapasztalhatjuk.
A „Tájékoztató” nem említi, hogy az elmúlt másfél évtizedben sok százezer honfitársunk hagyta el az országot, távozásukkal érzékelhetően kisebb lett a munkaerőpiaci kínálat. Ennél a mondatnál illik feltenni a kérdést, hogy kik is mentek el? A bátrak, a vállalkozó kedvűek, az egészségesek, azok a diákok és munkavállalók, akik itthon nem találták meg a számításukat. Hiányoznak. A munkaerőpiacról is.
