Betartva, de azért kijátsszák-e a törvényt Orbánék?

Olvasónk elsőként az Orbánék által felállított védelmi bizottság (jelen esetben az operatív törzs) összetételét említette, mondván, abban helyet kaptak olyanok, akiknek járványügyi helyzetben nem lenne ott helyük (például a honvédség), ám nem tagjai olyanok, akiknek ott kellene lenniük, beleértve a Magyar Orvosi Kamara elnökét, a főpolgármestert, továbbá a polgármestereket képviselő két szövetség (TÖOSZ és az MJVSZ) elnökeit. Ez egyértelműen levezethető a katasztrófavédelmi törvényből?

Az operatív törzs funkciójában, feladat- és hatáskörében nem helyettesíti, nem helyettesítheti a  katasztrófavédelmi törvény szerinti megyei-, fővárosi-, illetőleg a helyi védelmi bizottságokat. A kormány az operatív törzs létrehozásával,  csupán a törvény szerinti kötelezettségével élt, amely szerint a „kormány a katasztrófavédelemmel összefüggő döntéseinek előkészítésével, valamint a katasztrófák elleni felkészüléssel, megelőzéssel, védekezéssel és helyreállítással kapcsolatos feladatok összehangolt megoldása érdekében kormányzati koordinációs szervet működtet.” Ám ennek a testületi szervnek az összetételét a katasztrófavédelmi törvény nem határozza meg.

De akkor mi határozza meg?

Egyrészt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, amely szerint, az egészségügyi válsághelyzeti ellátást országos szinten – az országos tisztifőorvos közreműködésével – a miniszter, kihirdetett veszélyhelyzetben a kormány a miniszter útján, az országos tisztifőorvos közreműködésével irányítja. Az is rögzítve van ebben a jogszabályban, hogy az egészségügyi válsághelyzet kezeléséhez szükséges feladatok helyi szintű összehangolt koordinálását és irányítását egészségügyi válsághelyzet esetén a megyei, fővárosi védelmi bizottság látja el. Másrészt a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény is iránymutató, amely intézkedik a megyei-, fővárosi védelmi bizottság összetételéről.

Ez tehát azt jelenti, hogy minden rendben van az operatív törzs, illetve a védelmi bizottságok összetételével?

Ugyan a kérdésben feltüntetett személyek – jogszabály alapján – sem tagjai a megyei-, fővárosi védelmi bizottságnak, az persze már szervezési-irányítási, illetve szakpolitikai kérdés, hogy egy védelmi bizottság összetételét miként érdemes meghatározni. Mindenesetre az biztos, hogy az operatív törzs, mint kormányzati koordinációs szerv, nem váltja fel a megyei-fővárosi védelmi bizottságokat, azok feladat- és hatáskörét semmilyen módon nem vonja el.

Magyarul: nincs törvénysértés?

Jogszabályellenes helyzetet az jelenthetne, ha az operatív törzs mellett, a megyei védelmi bizottságok ténylegesen nem működnének. Ami viszont sajnos igaz: ezeknek a tevékenységéről semmilyen információnk nincs, teljes a hírzárlat, helyettük is az operatív törzs nyilatkozik, ez pedig találgatásokra ad okot, hiszen valóban úgy tűnik, hogy ezek nem is léteznek. Megnyugtatóbb volna, ha a megyei védelmi bizottságok is közvetlenül informálnák a társadalmat, demonstrálva ezzel, hogy valóban ellátják jogszabályi feladataikat.

Felmerül az is, hogy a védelmi bizottság feladata mindenkit ellátni védőfelszereléssel, fertőtlenítőszerekkel, ami nem történik meg, miként akkor is törvényt sért a kormány, amikor nem biztosítja az önkormányzatok részére a pénzeszközt a védekezésre. Tegyük hozzá: nem hogy nem biztosítja, éppen ellenkezőleg, folyamatosan elveszi a pénzt az önkormányzatoktól. A katasztrófavédelmi törvény 74. §-a ugyanis kimondja, hogy „Az Országgyűlés a helyi önkormányzatok számára biztosítja a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester és a polgármester katasztrófavédelmi feladatának ellátásához szükséges anyagi feltételeket.”

Mivel a finanszírozás a központi költségvetést érintő kérdés, ezért ebben alapvető feladata az Országgyűlésnek van, hiszen a költségvetésről az Országgyűlés határoz és szavaz. Maga a katasztrófavédelmi törvény a védekezés alapvető finanszírozási kérdéseivel kapcsolatban is azt rögzíti, hogy ezt a költségvetés keretén belül kell megoldani. Ez éppen úgy vonatkozik a polgári védelemre, mint a helyi önkormányzatok számára a katasztrófavédelmi feladatok ellátásához szükséges anyagi feltételekre, de a Magyar Honvédségre, és a védekezésbe bevont szervekre és szervezetekre is. A törvény értelmében, egyébként a kormány döntése szerint, a katasztrófa károsító hatása által érintett területen a károk enyhítését is a központi költségvetésből kell fedezni. Mindez azonban – ahogy fent már említettem – a központi költségvetést érintő kérdés, s az Országgyűlés dönt róla.

És mi a helyzet a kártérítéssel? Követelhető-e a kormánytól a járvánnyal bizonyíthatóan kapcsolatos pluszkiadások megtérítése (például egy orvos, fogorvos plusz védőfelszerelése a praxis viteléhez)? A törvény (78. §-a) ugyanis kimondja, hogy az állami költségvetésből kell megtéríteni a védekezésbe bevont szervek és szervezetek katasztrófa elleni védekezéssel összefüggő költségeit, valamint azt, hogy a kormány döntése szerint, a katasztrófa károsító hatása által érintett területen a károk enyhítését is a központi költségvetésből kell fedezni.

A kormánytól követelni semmit sem lehet, mert – ahogyan fentebb is hivatkoztam rá –, ezek a kérdések a központi költségvetést érintik, annak terhére nyújtható forrás e célok kielégítésére, de a költségvetésről, annak módosításáról, majd a zárszámadásáról kizárólag az Országgyűlés szavazhat.

És az Ön szerint törvénysértő-e hogy sem a főpolgármester, sem más települések polgármesterei nem kaptak információkat, adatokat a járvány állásáról a hozzájuk tartozó településeken, s ezzel a helyi védelmi bizottságok munkáját lehetetlenítették el? se pénzt, sem információt nem kaptak: példa erre, hogy a figyelem középpontjába került Pesti úti idősek otthonában Karácsony Gergelyék a Soros Györgytől kapott pénzen vett tesztekkel tesztelték a gondozókat és a gondozottakat, s nem azok, akiknek a feladatuk lett volna. 

A katasztrófavédelmi törvény szerint, a katasztrófavédelmi feladatokat ellátó különböző szervek – kormány, illetékes miniszter, Nemzeti Népegészségügyi Központ, honvédség, rendőrség, katasztrófavédelem, megyei-, fővárosi-, illetve helyi védelmi bizottságok stb. – védelmi feladatait képezi egyebek mellett az „egyeztetés, együttműködés, irányítás” stb., csupa olyan részfeladat, amely fogalmilag a társszervekkel való szoros együttműködést igényli. A releváns információk megosztása nélkül, ezen funkció teljesítése nyilvánvalóan nem lehetséges, a védekezés hatékonyságát lehetetleníti el, ez pedig nem csak jogszabálysértő, hanem kifejezetten veszélyes állapot. 

Hogy állunk, állhatunk a kártérítéssel? Miként látja, a törvény alapján terheli-e kártérítési kötelezettség az államot olyan károk esetén, amelyek bizonyítottan összefüggnek a járvánnyal? Ahogy például a hetvenes évek vagy a kétezres árvíz idején, a Tiszán az átszakadt gátak miatt tönkrement házakat, vagy a vörösiszap-tragédia után három települést az állam épített újjá e törvény alapján. Ennek a logikának a mentén, megállja-e a helyét az állítás, miszerint azok az emberek, akik igazolhatóan a veszélyhelyzet márciusi kihirdetés után és miatt elveszítették az állásukat, munkájukat, megélhetésüket, vállalkozásuk tönkre ment, emiatt, illetve az otthon maradás miatt kieső bevételeik után, jogosan kérhetnek-e kártérítést az államtól? Továbbá, van-e kártérítési kötelezettsége az államnak azok (vagy ha elhunytak, örököseik) felé, akiket kidobtak a kórházakból?

A katasztrófavédelmi törvény és annak végrehajtási rendelete csak és kizárólag ingatlanok, közintézmények újjáépítésével kapcsolatos közfeladatokat nevesíti, így a járványhelyzet miatt a magyar állammal, vagy a kormánnyal szembeni igényérvényesítés, különösen a polgári perindítás lehetősége kizárt.

Van olyan vélemény, hogy ez az operatív törzs nagyon trükkösen lett kitalálva, mégpedig úgy, hogy a felelősség egy utólagos vizsgálatnál, eljárásnál nem Orbáné, hanem Pintér Sándoré, mint  törvény által kijelölt miniszteré, a védelmi bizottság fejéé lenne. Ez az állítás Ön szerint megállja-e a helyét?

A katasztrófavédelmi törvény egyértelműen és határozottan megszabja a védekezésben résztvevők kötelezettségeit és feladatait. A védelemben elsődlegesen a kormánynak, mint testületi szervnek vannak hatáskörei, de feladatokat kap – egyéb szervek mellett – az Országgyűlés is. A mindenkori kormány feje a miniszterelnök. Egy személyként ő tartozik felelősséggel kormánya minden tevékenységéért. Ez a felelősség pedig elsősorban politikai és közjogi. A közjogi felelősséget az Országgyűlés jogosult számon kérni, bizalmi szavazással. A mostani kétharmad esetében, ilyen felelősségre vonás bizonyossággal nem fog megtörténni, hiszen még a felhatalmazási törvényt is megszavazták. Így marad a politikai felelősség, amelyet mi, választópolgárok kérhetünk számon, amikor a választási urnákhoz járulunk. 

Olvasónk felvetette a védekezésben résztvevők díjazásának kérdését is, azt, hogy ez sem a törvény betűje szerint történik. Van olyan kategória, amely másfélszeres, másik kétszeres pénzt ír elő a katasztrófa (ami ezúttal a koronavírus-járvány) miatt végzett munka után. Ám közben azt halljuk, hogy orvosok, ápolók nem hogy többet, a korábbinál kevesebbet visznek haza.

A kormány csakis a központi költségvetés által biztosított keretből gazdálkodhat, amelyet viszont az Országgyűlés jogosult elfogadni, illetőleg annak végrehajtását, a zárszámadást is csakis az Országgyűlés hagyhatja jóvá. Minden, a járványhelyzetre tekintettel eszközölt rendkívüli juttatás, vagy kifizetés vonatkozásában, a kormány és az Országgyűlés felelőssége közös, csakúgy, mint az imént említett felhatalmazási törvény kérdésében.

És egy utolsó – bár már nem a katasztrófavédelmi törvény hatálya alá, de a járvány elleni védekezés körébe tartozó, és sokak szemét csípő – kérdés: Ön szerint megszegte-e e hippokratészi esküjét Kásler Miklós és Müller Cecília a kórházak ágykiürítési akciójával, amelynek nyomán több halálesetről lehet olvasni?

A hivatásbeli eskü csak és kizárólag konkrét orvos-beteg kapcsolatban érvényesülhet, vagyis azt csak az a gyakorló orvos szegheti meg, aki a konkrét betegségével hozzá forduló beteget nem látja el. Ezzel azonos jogi megítélés alá esik annak az intézményigazgatónak, vagy osztályos főorvosnak a magatartása is, aki sürgős szükség körébe tartozó kórképpel, orvosi ellátásra szoruló betegnek az egészségügyi intézményből történő eltávolítására – akár felsőbb parancsra – utasítást ad. Megjegyzem, a Munka törvénykönyve is kifejezetten rögzíti, hogy a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.