Biden demokrácia csúcsának veszélyei is vannak

Tény, hogy a demokráciák világszerte gyengélkednek, és a demokratáknak tenniük kell valamit. Ha a közelgő csúcs elő tudná idézni a demokratikus újjáéledést a régi és új demokráciákban, akkor megérné a kockázatot. Ehhez azonban az kellene, hogy az országok magukra vonatkozóan részletezett kötelezettségeket vállaljanak, és nem csupán jó szándékaikat fogalmazzák meg homályosan – írja az EUObserver.

A geopolitikában nagy jelentősége van a jelképeknek, de három kérdést akkor is meg kell válaszolni: az önjelölt globális demokraták összejövetele valóban félelmet kelt-e tekintélyelvű vetélytársaikban? A nem demokratikus államok polgárai éreznek-e majd késztetést arra, hogy lerázzák a bilincseiket és szabadságot követeljenek? Végül a bizonytalan vezetők felsorakozása valóban felmutatja-e a demokrácia melletti érveket és a megbékélést?

E csapdák ismeretében Biden nagyon helyesen tette, hogy az égetően szükséges önkritikára szólította fel a meghívottakat, és arra, hogy reflektáljanak a megadott témákkal kapcsolatos magatartásukra. Amerika számára ez az egyre inkább polarizált belpolitikai környezet vizsgálatát jelenti. Az EU-nak azt jelenti, hogy túl kell lépnie Magyarország és Lengyelország formulaszerű elítélésén, és alaposabban meg kell vizsgálnia a többi tagállam migrációval, faji kérdésekkel és iszlámmal kapcsolatos kemény álláspontját.

Több veszély is fenyeget. Először is a „demokrácia-csúcs” a leegyszerűsítő „mi és ők” megközelítéssel nincs szinkronban a mai komplex és kölcsönös függőségekből álló világgal. A világ megosztása jó és rossz államokra vigasztaló lehet, de abszolút fikció. Másodszor: a globális válaszok – így a lezárások elleni tiltakozásokkal szembeni fellépések – megmutatták, hogy a demokráciák nem feltétlenül csinálják jobban a dolgokat. Harmadszor: a járványok, a klímaváltozás és a szegénység felszámolásának kezelése közös cselekvést követel, ehhez pedig nem csak azokkal kell együttműködni, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, hanem azokkal is, akik más nézeteket vallanak. Az afganisztáni tálibok például talán nem kapják meg azt a diplomáciai elismerést, amire vágynak, de a legtöbb államnak, így az Egyesült Államoknak is szóba kell velük állni, hogy enyhíteni tudjanak a rettenetes afganisztáni humanitárius válságon. Negyedszer: régebben talán vigasztaló volt, hogy „Amerika visszatért”, de a mai világban a nemzetek nem bináris választási lehetőséget akarnak, nem azt, hogy vagy Amerikával lépnek szövetségre vagy Kína vonzáskörébe kerülnek. Ehelyett az országok a mindenkori adott témától függően választják meg a partnereiket, kis és nagy hálózatokat alakítanak ki a regionális és globális kihívások kezelésére. A szerző számos más példa mellett felhozta: Recep Tayyip Erdogan török, vagy Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök ostorozása megszokott, de az EU migrációs politikájának kegyetlen valósága a diktátorokkal kötött megállapodások sora.

A demokráciát nem a választások hozzák meg: a világ sok demokráciájában diszkriminálják az etnikai kisebbségeket, nem őrzik meg a sajtó szabadságát és nyomást gyakorolnak a bírákra. Nagyon sok szó esik a nők jogairól és a gender egyenlőségről, de a nők részvétele a politikában és a gazdaságban a világon mindenhol elég törékeny.

Biden elnök demokrácia-csúcstalálkozóján éppen ezért az ott elhangzó ígéretekhez határidőket, számonkéréseket, a végrehajtás részletes időrendjét kell kötni. A demokrácia törékenységének megállapítása a dolog könnyű része. Azoknak, akik „globális vezető szerepre” törekednek arra is figyelni kell, hogy ne hangsúlyozzák, hanem áthidalják az emberek és országok közötti nézeteltéréseket– írta a szerző.