Birkózósáv

Magyarország sportszerető kormányát a járvány sem tartotta vissza attól, hogy – más országokkal ellentétben – nemzetközi versenyeket rendezzen. Nemrégiben a vívók mérték össze tudásukat egy kvalifikációs verseny keretében, nyolcan fertőződtek meg közülük, míg korábban azokat az angol labdarúgó csapatokat látta vendégül a magyar főváros, akiket a brit mutáns miatt más országokba nem engedtek be.

Most meg itt van nekünk ez a birkózóverseny, ami úgy kellett ennek a vírustól ölelt kis országnak, mint egy falat kenyér. S bár a birkózópáston nem biztosítható, hogy a versenyzők maszkban és egymástól másfél méteres távolságban versenyezzenek, szerencsére a közlekedésük során nem fenyegeti őket a fertőzés veszélye. Rájuk is vonatozik ugyanis a KRESZ-nek az a két évvel ezelőtti módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a buszsávokat is használhassák azok az autósok, akik egy nemzetközi sportesemény szervezésében vesznek részt. Ehhez csupán egy matricát kell tenni a szélvédőre és máris kikerülhető a dugó. Nemcsak a versenyzők, de a március 18-21 közti Birkózó Európai Kontinens Olimpiai Kvalifikációs Verseny szervezői is használhatják a budapesti buszsávokat, ráadásul a szervezők a verseny után még tíz teljes napig élhetnek e ki tudja mikor visszatérő lehetőséggel.

Feltételezhető, hogy ezzel a mostani kivételezettséggel a birkózók régi követelése, mondhatjuk úgy is, ezeréves álma teljesült. Ha van valami hiányérzetünk, akkor az leginkább annyi, hogy miért épp a sportolók kivételezettek. Azt tudjuk, hogy náluk minden perc, másodperc, vagy éppen minden méter számít, tehát jogos, hogy előnyöket élvezzenek. De ugyanígy fontos például a pedagógusok munkája is, akik nemcsak az oltásban sorolódtak a sportolók mögé, de mint most kiderült, a buszsávot sem használhatják.

Arról sem tudunk, hogy a egészségügyi dolgozók – leszámítva a mentősöket – használhatják-e a buszsávot. Háziorvosok, ápolók, a vírus elleni harc minden rendű és rangú katonái, azok, akiket Orbán Viktor épp a minap, a nemzeti ünnepen nevezett 1848 örököseinek.

Nem sorolnám, mert hosszú lenne azok listája, akik legalább annyira megérdemelnék a buszsáv használatát, mint a sportolók. Talán még az újságírókat említeném, pontosabban, azokat a kollégákat, akiknek tevékenysége nem merül ki a NER kritika nélküli ajnározásában, hanem a valóságot is bemutatják, és ha azt látják, hogy botrányosan zajlik az „oltakozás”, akkor nem azt írják, hogy az oltás rendben, az előzetes tervek szerint, zökkenőmentesen zajlik.