Bizonytalan alapokra épül az új költségvetés is

Ön szerint mi az igazság? Szilárd alapokon áll a „békeköltségvetés”?

Ha azt nézzük, hogy az utóbbi három évben gyakorlatilag nem volt olyan költségvetés, amelyet legalább hússzor nem kellett módosítani, akkor ez borítékolható a mostani költségvetés esetében is. Annyival jobb a helyzet, hogy legalább nem március-áprilisban tervezték meg, hanem az év második felében, de még így is láthatóan „rózsaszín szemüvegen” át ítélték meg az egész év mérlegét. Decemberre kiderült, hogy a tervezett értékekhez képest az idei év rosszabbul végződik. Ősszel még 1-1,5 százalékos növekedéssel számoltak, most 0,6 százaléknál többet már senki sem vár, de talán ennél közelebb leszünk a 0,4 százalékos GDP arányos növekedéshez, amiből következik, ha a bázis alacsonyabb, a többi szám sem fog stimmelni. 

Akkor sem, ha a számításba vett körülmények megvalósulnának?

Ha minden a kormány „álmai” szerint történik, akkor a növekedés akár még a 3,5 százalékot is elérhetné, de ennek a realitása nagyon kicsi. A németországi konjunktúra-indexek sem kedvezőek, ezen belül a feldolgozóipari indexek sem mutatnak változást, sőt, inkább romlást jeleznek, az export megrendelések esnek vissza Németországban. Ez pedig arra utal, hogy az első félévben biztosan nem lesz számottevő autóipari fellendülés, márpedig ahhoz, hogy megvalósuljon a tervezett magyar növekedési ütem, ez volna az alapfeltétel. Tudjuk, hogy az Európai Bizottság is megalapozatlanságra hivatkozva dobta vissza a magyar költségvetést, a biztos szerint nem felelt meg azoknak az előírásoknak, amiket egyébként minden tagállamnak figyelembe kell vennie a büdzsé tervezésekor. Ha a Pénzügyminisztériumban az uniós modell alapján számolnak, akkor az eredmény jóval kisebb növekedési ütem lett volna, ami aligha nyeri el a kormány tetszését.  

A hazai beruházások lassan elkezdenek termelni. Ez sem segíthet? 

Az akkumulátorgyárakkal az a probléma, amit nem szeret bevallani a kormány: nem készültek hatásvizsgálatok. Felépül Debrecenben egy tízezer fős üzem, nagy kérdés, honnan lesz hozzá magyar munkás? Jól láthatóan, nem a hazai munkanélküliek köréből, mert ott nincsenek foglalkoztatható tartalékok, hanem a tízezerszám „importált” külföldi munkavállalók dolgoznak majd bennük. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a költségvetés mennyi támogatást nyújtott ezeknek az üzemeknek a létrehozásához, s ezt a pénzt a befizetett adókból, a magyar vállalkozásoktól vette el, akkor látni kell, hogy a magyar vállalkozások adóelvonás miatti GDP-csökkenése szembekerül az akkumulátorgyárak GDP-növelő hatásával. Ez a kettő adott esetben akár ki is olthatja egymást. Számításba kell venni, hogy az eddigi tapasztalatok alapján, az akkumulátorgyárak termeléséhez 90 százalékban import anyagokra van szükség, vagyis a magyar hozzáadott érték az árbevétel alig 10 százaléka, s ennek is a túlnyomó részét elviszi az amortizáció. Valójában, ami belföldön maradhatna, az a munkabér és a járulékai, de ez sem igaz, mert a sok külföldi munkaváló a bére jelentős részét hazaküldi. Ezért állítom, hogy gazdasági szempontból nagyon túlértékelt az akkumulátorgyárak szerepe. Úgy növelik meg a GDP-t, hogy abból nincs költségvetési többletbevétel. Ez a probléma aztán továbbgyűrűzik: nem a GDP növekményéből fizetjük ki az államadósságot, hanem adóbevételekből. Márpedig, ha úgy növekedik a GDP, hogy annak nincs adótartama, akkor valójában a növekvő terheket a maradék – tehát a belföldön dolgozó üzemek – fogják kitermelni, Nincs más forrás, ezért a már most is extra magas adóterhelés tovább nő ezeken a cégeken. 

Ebből a lakosság sem marad ki…

Persze, nőnek a lakossági terhek is. Ezt mutatják a különböző illetékváltozások, az automatikus adóemelések, de a legfájóbb a tranzakciós illeték. A lakosság pénztárcáját ez a tétel terheli a legjobban. Az, hogy most ilyen-olyan eljárási díjak növekednek, az jellemzően csak a lakosság viszonylag szűk rétegét érinti, de a tranzakciós illeték, amit gyakorlatilag majdnem megdupláztak, jelentős mértékben növeli az inflációt is, hiszen nyilván minden bank már bejelentette, hogy továbbhárítja az ügyfeleire. Ez már magában akár egy ponttal is megemelheti az inflációt, amit egyébként mindössze 3,2 százalékra becsül a kormány, de jó, ha 5 százalékon belül marad majd. 

Miközben az állam a maga szolgáltatási díjait már most nagyobb mértékben emeli. 

Így van. A postai díjakat, az autópályadíjakat és egy sor lakossági adótételt 30-40 százalékkal, vagy még többel növelnek, 10 százalék alatt egyetlen egy állami emelés sem marad. Az a kérdés, ha az állam úgy gondolja, hogy ő megengedhet magának 10 százalék fölötti áremeléseket, akkor miért gondolja azt, hogy mások nem akarják megtenni ugyanezt? A minimálbért 9, a garantált bért 7 százalékkal kell emelniük, akkor a vállalkozások is megnyomják majd a ceruzát a saját árjegyzékeiken, és máris kérdéses, reális-e a tervezett inflációs adat? 

Milyen külső forrásokra számíthatunk a jövő évben?

Azokra az operatív programokból befolyó támogatásokra, amelyeket az EU jóvá hagyott, és amelyek kifizetését nem korlátozták. Évente ez mintegy 1500 milliárd euró. Ennek egy része még a korábbi időszak lezárásából jön, 2023-24 után ezek elfogynak. Jó esetben az új periódusban kiírt és elfogadott pályázatok számláinak ellenértéke jöhet be. Mivel a költségvetés elég rossz helyzetben van, ezért valójában, amit korábban gálánsan teljes egészében megelőlegeztek, hogy pörögjenek a pályázatok és keletkezzenek a számlák, hát azokra most nincs pénz. Ami azt is jelenti, hogy jóval lassabban valósulhatnak meg az EU-s projektek, sokkal kevesebb számla keletkezik, következőleg sokkal kevesebb EU-s forrás tud bejönni. 

Hogy állunk a belső forrásokkal? A lakossági megtakarítások a szeptemberi-októberi számok alapján csökkenő tendenciát mutattak. 

A most benyújtott költségvetésnek az lesz az egyik legnagyobb baja, hogy a kamatteher növekedni fog. Mindig elfelejtjük az okát: a vaskosan deficites költségvetés hitelekből él, jövőre 4000 milliárd forint után 5 százalékos kamatot kell majd fizetni, ami rögtön 200 milliárdos többletet jelent. Amikor a pénzügyi tárca számol, úgy csinál, mintha törlesztések nem is terhelnék a büdzsét, mert az adott törlesztéseket mindig újonnan felvett hitelekből finanszírozzák, ami nettó növekmény lesz. A 200 milliárdos forintban számított kamatkiadáshoz minden évben hozzá kell tenni a devizaadósságot is, ami most már növekvő arányú, eléri a 30 százalékot. Ez részben a forint gyengüléséből ered, és nemcsak a törlesztéseket nehezíti meg, hanem az új hitelfelvételeket is drágítja. Akár euróban, akár dollárban veszünk fel kölcsönöket, 4,5-5 százalékos kamatnál olcsóbban nem adják, amihez hozzá kell számítani a forint árfolyamromlását, és máris 6-7 százalékos kamatokkal számolhatunk. A másik oldalon a Kincstár próbálja minden áron lenyomni a belföldi kamatokat, ami azt eredményezi, hogy egyre csökkenek a lakossági források is, hiszen ilyen kamatok mellett nemigen akar senki hitelezni az államnak. Jövőre jó néhány állampapír lejár, kifizetik a kamatokat, a tőkét, de ezt a pénzt nagyon sokan nem fogják visszaforgatni újabb papírokba. Ilyen környezetben jó eséllyel egyéb befektetési formákat keresnek, vagy külföldi ingatlant vesznek belőle, netán külföldi állampapírokba fektetik. Ma egy amerikai állampapír 4-4,5 százalékos hozamot kínál, és számolni lehet még a dollár erősödésével is. Ez már versenyképes, és kisebb kockázatú befektetés a magyar állampapírnál. 

Hová vezet mindez?

Az amerikai állampapírok és a dollár erősödése várható, ha Trump elnök tényleg végrehajtja azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket megígért, növelni fogja a kínai termékek vámját, de valamilyen amerikai vámemelkedéssel az EU-nak is számolnia kell.  Ezek a lépések megemelik a belső árszintet Amerikában, ott a kamat is nőni fog, ezzel egyértelműen erősödik a dollár és a kamatszint is feljebb megy. Elindul egy láncreakció: ebben a helyzetben az MNB se csökkentheti a hazai kamatszintet, előbb-utóbb az unió központi bankja is lépéskényszerbe kerül. Növekedni fog nálunk a belső infláció, mert reagálni kell az amerikai kamatokra, különben minden pénz Amerikába menne. A Kincstár kénytelen-kelletlen emelni fogja a magyar állampapírok hozamát…  Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy nem lesz túl szilárd a jövő évi költségvetés.