Bólogató János
Miután hétfőn délután a parlament elfogadta a teljhatalmazási törvényt, de üröm is vegyült az örömbe: sokan aggódtak Áder János miatt. Hetek óta nem adott hírt magáról az államfő, többen már a legrosszabbra gondoltak, mert attól tartottak, nagyobb a baj, mint gondolnánk. Volt, akiben még az is felvetődött, vajon hogyan írja majd alá a frissen elfogadott törvényt Áder, miként fogják meghosszabbítani a veszélyhelyzetet, ha az államfőnek nyoma veszett. Aztán szerencsére mindenki megnyugodhatott, az államfő előkerült. S bár látni nem láttuk, egy rövid közlemény erejéig leereszkedett közénk.
„A törvény megfelel az Alaptörvény előírásainak, nemzetközi szerződésbe nem ütközik, vele szemben megalapozott alkotmányos aggály nem támasztható. Ezért a mai napon elrendeltem a törvény kihirdetését". Ez a szöveg volt olvasható Áder hivatalának honlapján. Meglepődtünk volna, ha másként van, és az államfő úgy írja alá, hogy az nem felel meg az Alaptörvény előírásának. Amúgy meg sejteni lehetett, hogy mire számíthatunk, Áder János nem szokott a levegőbe beszélni, amit ő mond, annak súlya van.
Már 2012-ben, megválasztásakor leverte a cölöpöket, amikor az MTI-nek adott interjújában azt mondta, hogy ő olyan köztársasági elnök lesz, aki száz rossz törvény közül százat visszaküld, és száz jó törvény közül százat aláír.
Nagyon megörültünk akkor ennek a nyilatkozatnak, mert ilyen elnök kell nekünk, magyaroknak, ezt várjuk mi egy köztársasági elnöktől! Hogy mindig tudja, mi a jó, és tudja azt is, hogy mi az, ami nem jó. Sohase tévedjen, mert bár tévedni emberi dolog, valahol mégsem jó, ha egy köztársasági elnök összekeveri a jót a rosszal. Nem azért választották őt erre a magas méltóságra, tévedni bárki tud, ahhoz nem kell köztársasági elnöknek lenni.
Más kérdés, hogy még nem volt olyan köztársasági elnök, aki azt mondta volna magáról, hogy tévedni fog. Még miniszterelnök sem lehet abból, aki azt ígéri, hogy rossz lesz a gazdaságpolitikája, tönkreteszi az oktatást, az egészségügyet, lebontja a demokráciát, összevész egész Európával és a fél világgal. Senki nem úgy kezdi az államfői működést, hogy majd a rossz törvényeket aláírja, a jókat pedig szépen visszaküldi oda, ahonnan jöttek.
Még Schmitt Pál is csupán motornak mondta magát, aki nem fékezni fogja, hanem dinamizálni a kormány országot építő munkáját. Igaz, arról egyetlen szót sem szólt, hogy mit tenne a rossz törvényekkel. Nyilván visszaküldte volna őket, de hát, amilyen az ő szerencséje, minden, amit eléje tettek, jó volt. Amit nem tettek eléje, az nyilván nem volt jó, ha jók lettek volna, ahogyan a Fideszt ismerjük, azokat is Schmitt elé vetették volna.
Áder János tehát előkerült, és legott munkához is látott. Példás gyorsasággal aláírta a sokak tiltakozását, kiváltó teljhatalmazási törvényt, és gyakorlatilag korlátlan időre szóló felhatalmazást adott Orbán Viktornak a rendeleti úton történő kormányzáshoz. A parlamentre mostantól nincsen szükség, majd szólnak, ha megint munka van. Addig a képviselők mehetnek, ahová akarnak, ha kedvük tartja, akár horgászni is. Aki nem tudja, hogyan kell, annak Áder János megmutatja.
