Boros Tamás: a sikeres országok úgy lettek azzá, hogy rengeteget invesztáltak az oktatásba (1. rész)

– Miért fontos az egy országnak, hogy jó iskolái legyenek?

– Mi az összes Magyarországhoz hasonló ország történetében azt látjuk, hogy lényegében csak és kizárólag az oktatás révén tud gazdaggá válni, ha nincsenek természeti erőforrásai. Nagyon leegyszerűsítve, de a legfontosabb, hogy egy ország, egy nép nem tud gazdaggá válni, a GDP-je egy bizonyos szint után nem tud nőni, ha nem megfelelő az oktatási rendszere. Nyilván látunk kivételeket, de ezek mind olyan országok, amelyeknek van olaj- vagy gáz-kincse, vagy valamilyen szempontból speciális, mondjuk off-shore cégek vannak ott. De ezeket leszámítjuk, mert azt gondoljuk, ez nem út Magyarország számára. Ezen kívül Finnországtól Tajvanon keresztül Dél-Koreáig azt látjuk, hogy lehetnek ilyen-olyan rendszerek, ilyen-olyan ideológiai irányzatok, de mindegyik ország úgy lett sikeres, hogy rengeteget invesztált az oktatásba. Így ez az egy út van Magyarország számára is.

– Ez tulajdonképpen oktatási, politikai, vagy gazdasági kérdés?

– Az, hogy milyen oktatási rendszer van, elsősorban politikai kérdés. Azt mindig az aktuális politika tudja megszabni, miként működik az oktatási rendszer egy országban. Nyilván az oktatás hat a gazdaságra olyan módon, ahogy kommunikálnak egymással az emberek, mennyire egészségtudatosak, ezen keresztül pedig arra is, meddig élnek. Elmennek-e szűrővizsgálatokra, ismerik-e, mit kell fogyasztaniuk ahhoz, hogy tovább éljenek. Rengeteg olyan tényező van, amiben a közoktatásnak van szerepe. Mi azt látjuk, hogy ezen a területen valahol utat vesztettünk, és Magyarországnak az elmúlt pár évtizedben nem sikerült azt a váltást meglépni, amit az igazán sikeres országoknak. Ugyan mindig különböző nyugat-európai, vagy délkelet-ázsiai országokat említünk, amikor a jó oktatásról beszélünk, de érdemes közelebbi példát is hozni. Lengyelország szintén meglépte legalább egy évtizede a saját oktatási reformját, és ott is látszik az eredmény. Hiába áll hasonló gazdasági fejlettségen Lengyelország mint Magyarország, a különböző, oktatást mérő PISA mutatókban sokkal jobb eredményt ér el. Vagyis az, hogy milyen az oktatás, nem csak pénzkérdés. Épp fordítva, egy jó oktatás tudja felhúzni a gazdaságot.

– A mai magyar politika érti ezt az összefüggést?

– Szerintem nagyjából mindenki, aki ezzel foglalkozik, biztos, hogy érti. Az oktatáspolitikai átalakításoknak az a nagy hátulütőjük politikai szempontból, hogy ezek hosszabb folyamatok. Ha valaki belevág a magyar oktatás valóban hosszú távú átalakításába, akkor annak nincs meg az eredménye egyik hónapról a másikra, vagy egyik évről a másikra, ehhez valamilyen fajta politikai konszenzusra, és ciklusokon átívelő következetességre van szükség. Azt gondolom, ez az egyik fő oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben nem történt az oktatásban túl sok minden.

– Magyarul nincs konszenzus abban, hogy milyen legyen a magyar oktatás…

– Nincs konszenzus, és miután az eredmények a politikusi gondolkodás szerint túlságosan lassan jönnek, ezért a politikusok sokszor a háttérbe söprik, mert azt mondják, az ő ciklusuk alatt a következő választásokig – például az önkormányzati, vagy az európai parlamenti választásokig – nem látszanak majd az eredmények. Elkezdenek olyan szektorokat meg területeket keresni, amelyekben gyorsabban látszik az eredmény. Úgyhogy a hosszú távú tervezés helyett a konszenzushiány és a rövidlátóság a fő akadálya annak, hogy Magyarországon az oktatásban nem történt valóban erőteljes és komoly átalakítás.

– A jó iskolát mennyiben segíti vagy hátráltatja, hová vezet a fennálló pedagógushiány, a diákok és a pedagógusok túlzott leterhelése?

– Abszolút ez a kulcs. Bármilyen új rendszert szeretnénk a világ leginnovatívabb ötleteivel bevezetni, a végén minden azon múlik, hogy a tanárok az iskolában hogyan adják át a tudást, a képességet. Nagyon sokszor beszélünk arról, miért fontos a digitális-, vagy az angol nyelvtudás, a „nap végén” minden azon múlik, hogy milyenek a tanárok, akik azt átadják.

– Önök mi szerint alakítanák át az oktatást?

– Mi az Egyensúly Intézetben nem azzal kezdenénk az oktatás átalakítását, hogy mi legyen egy alaptantervben, mit mondjanak a tanárok, milyen témákkal foglalkozzanak, hanem alapvetően azzal, hogy mit kezdjünk a magyar pedagógusképzéssel. Azzal, hogy miként lesz elég tanár, és ami talán még fontosabb, hogyan lesznek megbecsülve. Erre példaként valóban Finnországot érdemes felhozni, ahol a pedagógusé az egyik legmegbecsültebb szakma. Ha ott valaki tanár, akkor ő a társadalom szemében egy olyan személy, aki kiemelkedően fontos hivatást tölt be. Ma Magyarországon ez sajnos nem így van. A fizetésekben sem, mert amikor egy tanár kevesebbet keres, mint azok az emberek, akik nem a közért dolgoznak, akkor az biztos, hogy nem jó megközelítés. De ez nem csak pénzben mérhető, a tanárok megbecsültsége nyilván nem ott van, ahol lennie kellene. Vagyis minden részben a tanárhiány csökkentésén, de nagyrészt a pedagógusképzés átalakításán, a pedagógusok megbecsültségének emelésén, javításán múlik.

(folytatjuk)