Bősz Anett: aki nem tud ellazulni, az nem tud megfeszülni sem

– Némi meglepetést keltett a politikai közéletben az ön főpolgármester-helyettesi kinevezése, mivel – elnézést, ha tévedek, de – a köztudatban úgy él, hogy kellő mértékű önkormányzati, no pláne fővárosi önkormányzati vezetői tapasztalata nincs. 

– A kérdés jogos, de a történtek nem előzmény nélküliek. Elkezdtünk ugyanis egy közös munkát, amit folytatni is szerettünk volna a hátralévő két és fél évben. Volt arról egy elképzelés, hogy a gyűrű-agglomeráció egy jelentős részét az ellenzék meg tudja nyerni, de legalábbis a jelenlegi vereségnél kisebb kudarcba futunk bele. Ebben a munkában én elég motivált voltam, hogy valamilyen formában a többségében nyertes budapesti jelöltekkel közösen lépünk egyet előre. Ennek értelmében és ezért kezdtünk el a főpolgármester úrral egy közös munkát még a választás előtt. 

– Így adódik a kérdés, hogy akkor mit keres egy agglomerációs politikus a fővárosi vezetésben?

– A válasz a Magyarország Szíve projekt, ami az előbb említett agglomerációs terveket jelenti. Ennek folytatását egy másik konstrukcióban kell továbbvinnünk, nem úgy, ahogy terveztük a választás előtt, miután sajnos egy ellenzéki politikus sem tudott nyerni Pest megyében. 

– Azt hiszem, ezt többek között a jelentős esélyeket gátló, a Fidesz tíz éve újraszabott választókörzeti határvonalai hiúsították meg.

– Olyannyira, hogy például az én választókerületem, amit a rendszerváltás óta felmutatott, azt most is felmutatta, de átgyalogolt rajta az országos hangulat. Pedig még azt a két települést, Törökbálintot és Diósdot is sikerült megnyernem, ahol konzervatív polgármester van. A gyűrű-agglomerációs jelölteken mégis átcsatangoltak az országos folyamatok, pedig rengeteget dolgoztunk a sikerért és sokáig egészen jól álltunk.  

– Miért Önre esett a választás Gy. Németh Erzsébet utódjaként?

– Egyrészt nem ismeretlen az a szociális, kulturális, sport terület, amit Zsóka vitt, hiszen országgyűlési képviselőként is érintett voltam ezekben, ami talán adhat némi magyarázatot. Persze nem tagadom, hogy ez meglepő döntésnek tűnhet, s bár több jelölt is volt erre a szerepre, mellettem döntöttek.

– Nem okozott ez belső feszültséget a DK-ban, mondjuk Élő Norberttel szemben, aki bár bő évtizede, de dolgozott már alpolgármesterként Kőbányán?

– Ez igaz. Arról viszont talán keveset beszélünk a közéletben, hogy itt vannak olyan, már-már baráti munkakapcsolatok és egymásra figyelések az ellenzéken belüli kisebb-nagyobb közösségekben, mint például Élő Norbert és köztem. Azonnal leültem vele megbeszélni a kialakult helyzetet és az is bizonyos volt, hogy egyértelműen kész az együttműködésre, például a már említett Magyarország Szíve projektben. A megelőző hetekben is dinamikus volt köztünk a kommunikáció, ez a döntés megszületése után sem változott. Egyébként a változások presztízsét tekintve, Élő Norbert is előrébb lép, hiszen a XII. kerületi önkormányzatból átkerül a Fővárosi Önkormányzatba is. 

– Ki, mi döntött az utód személyéről?

– A DK elnöksége.

– Milyen önálló hangsúlyok mentén tervezi folytatni a Gy. Németh Erzsébet által megkezdett munkát?

– Zsóka ebben a történetben vérprofi volt, én a munkája folytatása mellé a Magyarország Szíve projekten kívül, néhány új elemet tervezek beemelni, amiket közelebb próbálok hozni a polgárokhoz. Bár szűk a mozgástér mind anyagilag, mind intézményileg, tekintve, hogy az oktatás kikerült az önkormányzatok felügyelete alól, de például a fogyatékossággal élők körében jelentős lehetőségeket látok a szemléletváltás terén. Rendkívül fontos és megvalósítható lenne például olyan kampányokat vezetni, amiknek köszönhetően az integráltan oktatható gyermekek végül nem maradnának ki azokból az intézményekből, ahova igyekeznek és jog szerint fel is kellene venni őket. Én jelenleg is együtt dolgozom a Szikra Tehetséggondozó Egyesülettel, ahol például Erzsébet-táborokat pótolnak az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek számára. Ennek a tevékenységnek a folytatását ki lehetne terjeszteni a fővárosra is. Másik terv: a klímasemlegességre 2030-ig európai uniós direkt támogatást nyert a főváros, ami például Érd megyei jogú városának nem sikerült. Ha azonban úgy döntünk, hogy a főváros és az agglomeráció egy térségként kezelendő, akkor ez a támogatás szintén kiterjeszthető lenne a két terület közös együttműködésére. Ez egy erős személyes motivációm is a hátralévő két és fél évre, hogy kezdjük el végre azt a folyamatot, amiben Budapest és a gyűrű-agglomeráció ne ellenérdekelt legyen, hanem partnerként tekintsen a kihívásokra és közösen keressünk megoldásokat.               

– A felsoroltak ki is lőtték a következőként tervezett kérdésemet, hogy milyen elérendő eredményeket tűzött ki maga elő az eljövendő két évben?

– Azért tudok még erre válaszolni. Például, ami szintén Zsóka portfóliójából öröklődik rám, a szociálisan érzékeny csoportok segítése. Ma például, az országgyűlés alakuló ülésén meghívott vendégként mindketten részt vettünk Iványi Gáborral. Már arról is beszélgettünk, hogy ő miről álmodik a jövőt illetően. Említett egy olyan óvodát és idősek otthonát, amit össze lehetne kapcsolni, ami a szabad világban már működő modell. Ezekben olyan gyakorlatot valósítanak meg, ahol két olyan korosztály közeledik egymáshoz, amelyek egyébként jelen világunkban rettentően egyedül tudják érezni magukat. A fuzionálással akár pótnagymamát, -nagypapát is kaphatnak a kisgyerekek arra az időre, amíg a szülők kénytelenek a napi teendőikkel foglalkozni. Az idősek otthonában pedig nagyon sok elmagányosodó ember van, akiknek kifejezetten jól jöhet az apróságokkal foglalkozni. Tehát azt akarom mondani, hogy bár ez a pozícióm még nem is realizálódott, de máris folynak olyan beszélgetések, amik előre tudnak vinni egyes szegmensekben. S lehet, hogy csak a politikai szándék kell hozzá.  

– Mit tervezne a városligeti Bálnával, azaz a Biodómmal?

– Nem akarom megkerülni a kérdést, de a konkrét témákban addig nem szeretnék érdemben és felelőtlenül nyilatkozni, amíg nem lépek be hivatalosan a Városháza kapuján és meg nem ismerem a konkrét tényeket, lehetőségeket. Részletesen meg kell ismernem előbb a már hosszabb ideje dolgozó kollégák elképzelését, a folyamatban lévő terveket, munkafolyamatokat és ezekre a kérdésekre csak utána szeretnék lelkiismeretes választ adni.   

– Akkor gondolom, ez a válasz arra a kérdésre is, hogy milyen lehetőségnek tartja és hol tart a tavaly ősszel szociális innovációként üdvözölt lakásügynökségi modell?

– Ne vegye udvariatlanságnak, de ezekre örömmel válaszolok, amint kicsit jobban megvetettem a lábam. Semmiképpen sem szeretnék egy olyan elefánt lenni a porcelánboltban, aki már első interjúiban felelőtlenül nyilatkozva leveri a porcelánokat.  

– Akkor végül egy kicsit személyesebb kérdés. Akárcsak a férje, immár ön is vezető önkormányzati politikus, nem kis mértékben eltérő területekért felelősen. A politikai csipkelődéseket, témákat miként intézik családon belül? A színészházaspárok dilemmájához hasonlóan hazaviszik, vagy elvszerűen kerülik otthon a „szakmázást”?

– Tán ismert, én sokáig versenysportoló voltam. Sokáig tartott, míg igazán a magamévá tudtam tenni azt a nagyon bölcs mondatot, hogy „aki nem tud ellazulni, az nem tud megfeszülni sem”. Sajnos a férjem, Érd megyei jogú város polgármestere (Csőzik László) azt, hogy tudatosan egy picit, akár húsz percet pihenjen, még nem tudta megtanítani önmagának. Én azon leszek, hogy ez sikerüljön. Amint  megtörténik, azt hiszem, erre a kérdésre is könnyebben fogok tudni válaszolni. Remélem, hogy ez a következő két és fél év alatt szintén sikerülni fog.