Bródy János is megszólalt a kegyelmi botrány kapcsán
Bródy János ezekben a napokban nem csak azt bizonyítja be sokadszorra, hogy mennyire időtállóak a művei, hanem azt is, hogy nem véletlenül vált egy (két/három?) generáció szócsövévé. Egyszerűen, mindenki számára érthetően képes száz- és százezrek véleményét szavakba, művekbe önteni. S ezt teszi most is, amikor felidézi korábbi dalait a mai aktualitások kapcsán. „És eljöhet még az az idő, hogy kinyílnak tágra zárt szemek, Fény derül a sötét szobákra, hol hamisítják a híreket” – ez a legfrissebb Bródy-üzenet Magyarországnak.
A kegyelmi botrány kirobbanása óta nem először szólal meg Bródy János. Mégpedig úgy szólal meg, hogy a tőle megszokott eleganciával feltesz a Facebookra egy videót, felidézve egy-egy művét. Ahogy teszi azt a legfrissebb posztjában, amelyben a Jelbeszéd 2.0 albumra felkerült dala, Koncz Zsuzsa előadásában szólal meg.
Hogy is szól a szöveg?
„Ezerkilkencszázhetvenhárom Petőfiről, másról se szólt
Forradalom és szabadságharc igencsak kényes téma volt
Lassan szállj csak el haldokló hattyú, szép emlékezet
Hogy mit kell gondolnunk a múltról, ma is a központ szabja meg
Gyáva népnek nincs hazája, a szolgalélek vezért keres
De az, aki védi az igazságát, nem a vezér kegyére les
És eljöhet még az az idő, hogy kinyílnak tágra zárt szemek
Fény derül a sötét szobákra, hol hamisítják a híreket
Ha néha megszólal egy elfelejtett dal
A múlt időket idézi fel
Mikor még úgy képzeltük el a szebb jövőt
Hogy lesz egy közös hang mindenkivel
Ötven éve szólt a dal, hogy jelbeszéd az életünk
A jelszavakkal tele a padlás, a lényeg az, hogy mit teszünk
Tudom, az évek gyorsan szállnak, megállítani nem lehet
A rohanó idő elhagy minket, de itt vagyok még mindig veled
Tudom, az évek gyorsan szállnak, örökké nem tart semmi sem
De ne legyen jutalma senkinek a meg nem érdemelt győzelem”.
Slusszpoénként a kommentek között is találunk tőle egy bejegyzést, amely a Válaszonline.hu egy írásához kalauzolja el az érdeklődőt, amelynek a címe: „Így verte szét a valóság a propaganda árnyékvilágát – a bukás krónikája”.
Bródy a kegyelmi botrány kirobbanása óta nem először nyilvánított véleményt ezen a sajátos módján. Három napja Novák Katalinnak és Varga Juditnak küldött szeretettel (az ő megfogalmazása) egy ikonikus Illés-dalt, amellyel azt kérdezte: miért hagytuk, hogy így legyen? Tudják, amely úgy szól
„Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
...
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
el ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít.
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
el ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa”.
Az már csak egy szomorú adalék, hogy a botrány kirobbanásakor Bródy korabeli szerzőtársa, az Illés ugyancsak emblematikus figurája is megszólalt – bár ne tette volna! Egy generációt csapott arcon, amikor a Magyar Hang még Novák lemond(at)ása előtt megkereste az államfő tanácsaó testületének tagjait, köztük Szörényi Leventét is néhány kérdéssel, akkor ő – talán viccesnek szánt, de – pökhendi és lekezelő válaszként a következőt üzente: „Bocs' A Magyar Hang én vagyok! A többi nem kérdés.... ” (Az más kérdés, hogy később nagy nehezen csak lemondott a tanácsadói posztról és azt üzente Nováknak, hogy szerinte le kellene mondania).
