Bródy János: meg kell nevezni azokat, akik a bűnöket elkövették
Hat órán át Bródy János dalai szólnak majd a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, augusztus 9-én a nagyszínpadon – jelentették be a program sajtótájékoztatóján. Az eseményt követően Bródy János rövid interjút adott a Klikk TV-nek.
Bródy János Abaházi Rómeó kérdésére, hogy rendszerváltás történt-e, vagy inkább csak kormányváltásról lehet beszélni, úgy fogalmazott: „Szerintem megfordult a világ. És ezen a mai napon, amikor ilyen szépen süt a nap, úgy érzem, hogy nagyon sok minden napfényre kerül, ami eddig sötétségben volt.”
Hozzátette, hogy az emberek szerinte újra felismerhetik azt a világot, amelyben élnek: „És az emberek ráismernek talán arra a világra, amiben eddig éltek, és nem csak a dalok által.” A zenéről és annak társadalmi szerepéről is beszélt, kiemelve, hogy „a 60-as években nagyobb jelentősége volt a daloknak, amikor még nem volt közösségi háló, nem volt internet”, majd úgy fogalmazott: „Néha az az érzésem, hogy akkor a dalok hálózata volt az első globális social network, amelyik vitte az üzeneteket, egy új generáció ébredésének az üzenetét mindenfelé a világba.”
Az énekes szerint az utóbbi időszak eseményei is erős érzelmi hullámokat indítottak el: „De hát meg kell mondanom, hogy április második hétvégéje óta egy kicsit forog velem a világ, mert látom, hogy mennyi energia szabadul fel, mennyi eddig elfojtott érzés és gondolat.”
Felidézte gyerekkori élményét is az 1956-os eseményekhez kötődően: „Én 10 éves koromban ott álltam a Kossuth téren október 23-án, és érzelmileg emlékszem arra a hihetetlen melegségre, együttlétre, közösségi érzésre”, majd hozzátette: „most néhány nappal ezelőtt a Koss térén újra ezt éreztem.” Végkövetkeztetésként pedig így fogalmazott: „Úgy érzem, hogy igen, megváltozott a világ, és talán most már remélhetjük azt, hogy egy élhető, működőképes, emberséges, európai, demokratikus magyar köztársaságban tölthetem el az életem további éveit.”
Az elszámoltatás kérdésére reagálva Bródy János úgy vélekedett: „Valószínűleg szükség van arra, hogy megnevezzük azokat a dolgokat, amelyek ártalmasnak és kártékonynak minősültek”, ugyanakkor hozzátette: „Azt nem tudom, hogy az egyes embereket szükséges-e elszámoltatni, de feltétlen azokat meg kell nevezni, akik ezeket a bűnöket elkövették.”
A művészet szabadságáról szólva kritikus megjegyzéseket tett az elmúlt időszak kulturális viszonyaira is, hangsúlyozva: „maga módján a művészet eddig is szabad volt”, de szerinte „a most véget ért 16 éves államrezon nem igazán támogatta” a független alkotói működést. Úgy fogalmazott, a kultúrpolitika sokszor csak azokat a törekvéseket jutalmazta, amelyek „a saját hatalmuk és működésük fenntartásához segítséget nyújtottak”, míg más alkotók háttérbe szorultak. „Egész egyszerűen úgy érezték, hogy a hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma” – zárta gondolatait.
