Brüsszelben nem hirdettek ellenünk dzsihádot
Elvesztette Magyarország és Lengyelország a jogállamisági pert. Emmanuel Macron, francia államfő budapesti látogatásán nem vitatta, hogy a jogállamiság érzékeny kérdés, de szerinte a jogállamiság vége egyben az önkényuralom kezdete, ezért kell az uniónak visszatérítenie erről az útról azokat, akik eltávolodnak a demokratikus elvektől. Orbán Viktor ezt nem így látja. Nem tekinti létfontosságú kérdésnek, szerinte Magyarország politikai zsarolás áldozata lett, a bíróság a „föderális Európa” javára ítélt a tagállamok akarata helyett. Varga Judit igazságügyi miniszter még tovább ment: „az ítélet egy újabb nyomásgyakorlás hazánk ellen, mert a nyár folyamán elfogadtuk a gyermekvédelmi törvényünket”. Miről van szó valójában? – kérdeztük Andor László, korábbi uniós biztost, a Foundation for European Progressziv Studies főtitkárát, a Corvinus magántanárát.
Nyertünk, vagy veszítettünk a luxemburgi perben?
Nagyon nehéz dolga volna annak, aki ez után az ítélet után a maga győzelmére keresne érveket. A luxemburgi bíróság ítéletével egy majdnem másfél éve húzódó ügy végére került pont. Még 2020 decemberében fogadták el az Európai Unió vezetői azt a hét éves költségvetést és helyreállítási alapot, amelyek felhasználását jogállami kritériumrendszerhez kötötték. Az uniós intézmények és több tagállam véleménye szerint erre az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme miatt volt szükség, az alapvető jogok sérülése ugyanis hatással van az uniós források kezelésére is. A mechanizmus ügye mellett ráadásul egy másik jogállamiságot érintő uniós procedúra, a 7-es cikk szerinti eljárás is folytatódik majd tavasszal. Magyarországot márciusban hallgatják meg az uniós tagországok miniszteri tanácsában, Orbán Viktornak éppen a hazai választási kampány csúcsán kell majd magyarázkodnia az uniós tagországoknak arról, miért van minden rendben a magyar jogállammal.
A magyar kormány rendre arra hivatkozik, hogy a „jogállamiság” címén olyan dolgokat kérnek számon rajtunk Brüsszelben, amiket mindenki a maga szája íze szerint gondolhat. Korábbi uniós biztosként így látja?
Az unió vezetői abban valamennyien egyetértenek, hogy a jogállamiság a szerződéseink alapja, és ez sem korábban, sem most nem lehetett vita tárgya. Ha megkérdeznek valakit az EP-ben vagy a Bizottságban, mindenki ugyanazt feleli: a jogállamiság lényege, van-e kontroll a végrehajtó hatalom fölött? A törvény és jog egyformán vonatkozik-e mindenkire? Jogállami körülmények között az adott országban a végrehajtó hatalmat más hatalmi ágak és a társadalom hatékonyan kontrollálják. Ezzel szemben, az autokratikus rendszerben, amely felé Magyarország elcsúszott az elmúlt évtizedben, a végrehajtó hatalom feje irányítja azokat az intézményeket is, amelyeknek a végrehajtó hatalmat kellene ellenőrizniük. Működő demokráciában a végrehajtó hatalom birtokosa nem tud olyan intézkedéseket hozni, amelyek által magát leválthatatlanná teszi, s ha körülnézünk idehaza, Magyarországon szép számmal születhettek ilyen intézkedések. Ezekre az anomáliákra figyeltek fel Brüsszelben, s ezek váltották ki az elmúlt évtized számtalan kritikáját, vezettek el oda, hogy kidolgozzák az úgynevezett jogállamisági mechanizmust. A magyar politikai rendszer elfajulása nélkül nem lett volna szükség ilyen „újításra” az Európai Unióban.
A Fidesz közleményt adott ki, amelyben azt írták, valójában a gyermekvédelem miatt akarják megbüntetni Magyarországot. „Ezért indították az egész jogállamisági dzsihádot, ezért akarják megbélyegezni, elítélni hazánkat”. Valóban erről van szó?
Szó nincs az ítéletben ilyesmiről. A luxemburgi döntés az ország demokratikus működése felett tört pálcát, az úgynevezett gyermekvédelmi törvénynek pedig annyira nincs köze az Európai Bíróság verdiktjéhez, mint amennyire az említett törvénynek sincs köze magához a gyermekvédelemhez. Az sem kizárt, hogy az egész gyermekvédelmi sztorit pusztán a figyelem elterelésére találta ki a magyar kormány. Akik ezt a témát előhozták, azzal számoltak, hogy a valóban fontos dolgokról elterelik a figyelmet, dobnak egy gumicsontot a társadalmi vitáknak.
Ön hogyan látja, valójában szakmai vagy politikai ítélet született? Miről kellett a bíráknak dönteniük? A magyar kormány politikai irányvonaláról, vagy esetleg az unió jövőjéről?
Bírói ítélet született. Ezt minden jogállamban – és az EU szintjén is – elválasztják a pártpolitikától. A bíráknak arról kellett dönteniük, hogy a 2020-as költségvetési döntéssel elfogadott jogállami kritérium az uniós jog talaján áll-e, vagy sem? Azt mondták, igen. Ennyi. Nem érdemes semmi mást belemagyarázni, politikai bosszúra, gyermekvédelemre, dzsihádra, meg tudom is én mire hivatkozni.
Hogyan tovább? Mivel folytatódhat a huzakodás? Melyik uniós testület, fórum kezében lesz a döntés, hogy alkalmazzák-e Magyarország és Lengyelország ellen ezt a „fegyvert”?
A labda az Európai Bizottságnál van, amely azonban eddig is az időt húzta. Lengyelországról még a Juncker vezette testület idején mondták ki, hogy sérülnek a jogállamisági elvárások, de azóta sem történt gyakorlatilag semmi, Magyarország esetében csak az Európai Parlament fogalmazott meg ilyen kifogásokat. Az uniós döntéshozatal meglehetősen bonyolult, a végső döntést - a források visszatartását illetően – a bizottsági javaslat alapján a miniszterek Tanácsának kell majd kimondania. Tehát ebben a mezőben még bőven van tere az időhúzásnak. „Bevethető fegyvert” említett, de pontosítanom kell: ma még messze nem egyértelmű, hogy mi lesz az az új „fegyver”, amit a mechanizmus megenged majd, és aminek alkalmazására eddig nem lett volna módja a Bizottságnak. A források folyósítását eddig is fel lehetett függeszteni, de most annyiban változik a helyzet, hogy a döntés nem a Bizottságnál, hanem a Tanácsnál lesz, ami nem biztos, hogy előrelépés, ezzel ugyanis teret nyithatnak a döntés átpolitizálásának.
Korábban úgy tudtuk, hogy az uniós büntető eljárások gyenge pontja a „csiki csuki: a magyarok megvétózhatják a lengyeleket büntető szankciókat és a lengyelek a magyarok ellen hozott döntéseket. Most is így lesz?
Az új jogállami kritérium alkalmazásánál nincs helye vétónak.
Mikor és milyen folyamat révén kerülhet először sor a jogállamisági szankciókra?
Nem hiszem, hogy ezt meg lehet jósolni.
Folytatódnak az eljárások egy esetleges kormányváltás után is, vagy Brüsszelben megvárják, mire jut egy új vezetés a jogállamisági intézmények helyreállításával?
Még el sem kezdődtek az eljárások. Amikor majd elkezdődnek, akkor az indoklásból kiolvasható lesz, mivel számol a Bizottság a különböző forgatókönyvek esetén.
Gyakran megfordul ma is az unió brüsszeli központjában. Miről beszélnek a „házban”, ha a hivatalnokok között a magyarországi ügyek kerülnek szóba?
Brüsszelben nagyon sokféle ember él és dolgozik, ennek következtében az itteniek idegeit más-más magyarországi hírek borzolják. A probléma nem is az, hogy mit gondolnak a hivatalnokok egymás között, hanem az, hogy az európai uniós tagországok lakói mit gondolnak rólunk. Naponta tapasztalom, hogy a nyugat-európai társadalmat mélyen felháborítja, hogy az EU fejlesztési forrásait, az ő adójukból befolyt eurókat egy kleptokrata rezsim a saját maga felépítésére és fenntartására használja fel.
