Vége a közmédia hazugsággyárának? Jön az elszámoltatás

A közmédia átalakítása nemcsak szervezeti kérdés

A közmédia átalakításáról benyújtott törvényjavaslat önmagában még nem jelent garanciát arra, hogy valódi szemléletváltás következik – hangsúlyozta Holoda Attila. Szerinte minden stratégia annyit ér, amennyit végül megvalósítanak belőle, a média esetében pedig különösen sok múlik azokon az embereken, akik az intézményt irányítják és a tartalmakat készítik.

Úgy fogalmazott, a szépen megfogalmazott elvek önmagukban nem biztosítják a pártatlan működést. A valódi kérdés az lesz, hogy a jövőben minden társadalmi és politikai vélemény megjelenhet-e, illetve lesznek-e következményei annak, ha ez nem valósul meg. Hozzátette: a közmédiát az elmúlt években összekeverték a politikai hírszolgáltatással, miközben feladata ennél jóval szélesebb lenne.

Holoda szerint a közszolgálati médiának kulturális, tudományos és ismeretterjesztő küldetése is van. Emlékeztetett arra, hogy korábban természetes részei voltak a műsorkínálatnak a tudományos magazinok, színházi közvetítések, kulturális programok és oktató jellegű műsorok. Ma ezzel szemben úgy látja, a közmédia kínálata nagyrészt hírekre és sportra szűkült, miközben számos olyan tartalom eltűnt, amely valódi közszolgálati értéket képviselt.

Tisztogatás vagy szükséges személycsere?

Szentpéteri Nagy Richard szerint az új politikai vezetés jelenleg még elsősorban a korábbi rendszer lebontására koncentrál, és ez a folyamat a közmédiát sem kerülheti el. Úgy véli, több ezer pozíció nyílhat meg a közigazgatásban és a médiában, miközben még nem látható, kik töltik majd be ezeket.

Az alkotmányjogász arra is felhívta a figyelmet, hogy az új vezetésnek óhatatlanul erkölcsi döntéseket kell hoznia arról, kik maradhatnak a rendszerben és kiknek kell távozniuk. Ez szerinte hibákkal járó folyamat lesz, hiszen nem könnyű eldönteni, ki milyen mértékben felelős az elmúlt évek működéséért. Ennek ellenére úgy látja, radikális személyi változások várhatók.

Holoda Attila ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a hibázás önmagában nem bűn, a döntéshozók igazi erénye az lehet, ha képesek beismerni tévedéseiket és korrigálni azokat. Példaként említette, hogy az előző kormányzati ciklusokban sokszor akkor is kitartottak vitatott döntések mellett, amikor már egyértelművé vált azok sikertelensége.

A médiában szerinte különösen fontos lesz felismerni, hogy a jó újságíró nem feltétlenül alkalmas intézményvezetőnek. Egy televízió vagy hírügynökség irányítása egészen más készségeket kíván, mint a műsorkészítés vagy a publicisztika. A közmédia vezetéséhez szervezeti gondolkodásra, stratégiai szemléletre és a kiegyensúlyozott működés biztosítására van szükség.

A beszélgetés során mindketten hangsúlyozták: a közmédia pártatlansága nem azt jelenti, hogy ne jelenhetnének meg vélemények, hanem azt, hogy minden érintett fél lehetőséget kapjon álláspontja ismertetésére, a nézők pedig teljesebb képet kapjanak az adott kérdésről.

Van-e még szükség közmédiára a digitális korban?

A beszélgetés egyik legfontosabb felvetése az volt, hogy egyáltalán szükség van-e közmédiára a mai médiapiacon. Szentpéteri Nagy Richard szerint ez ma már legitim kérdés, hiszen az elmúlt évtizedekben kiépült a kereskedelmi televíziózás, megjelentek az online médiumok, a közösségi platformok, és maga a politikai kommunikáció is közvetlenebbé vált.

Példaként említette, hogy ma már politikusok saját közösségi felületeiken órákon át közvetítik tevékenységüket, így sok esetben a hagyományos média közvetítő szerepe is megkérdőjeleződik. Ugyanakkor szerinte éppen ezért kell újragondolni, milyen feladatot töltsön be egy korszerű közmédia.

Holoda Attila úgy véli, a kereskedelmi televíziózás természetéből fakadóan elsősorban a nézettséget keresi, ezért gyakran a botrányokra és a szórakoztató tartalmakra épít. A közszolgálati média feladata ezzel szemben az lenne, hogy olyan ismereteket és háttérmagyarázatokat adjon át, amelyek piaci alapon nem jelennek meg.

Példaként az energetikát említette: egy kereskedelmi csatorna legfeljebb egy politikai vita erejéig foglalkozik egy rezsiszabályozással, míg a közmédia feladata az lehetne, hogy közérthetően bemutassa, hogyan működik az energiarendszer, mi befolyásolja az árakat, vagy hogyan lehet takarékoskodni.

Holoda felidézte azokat a régi közszolgálati műsorokat is, amelyek egyszerre szórakoztattak és tanítottak. A színházi közvetítések, tudományos műsorok vagy egészségügyi magazinok szerinte olyan kulturális és edukációs szerepet töltöttek be, amelyet ma sem pótolnak a kereskedelmi csatornák.

Szentpéteri Nagy Richard egyetértett abban, hogy a magas kultúrának és az ismeretterjesztésnek továbbra is helye van a közmédiában, még ha ezt korszerűbb formában is kell megvalósítani. Hozzátette: az emberek egyre inkább olyan tartalmakat keresnek – például podcastokat és elemző műsorokat –, amelyek nem pusztán híreket közölnek, hanem azok hátterét is bemutatják.

A két elemző szerint a közmédia jövője így nem egyszerűen személycseréken múlik, hanem azon, sikerül-e újradefiniálni a közszolgálatiság fogalmát egy olyan médiakörnyezetben, ahol a hírekhez bárki közvetlenül hozzáférhet, a valódi értéket pedig egyre inkább az összefüggések bemutatása és a társadalmi tudás gyarapítása jelenti.