Búcsú Morvai Krisztinától

Elköszön a politikától és felhagy a közéleti szerepvállalással Morvai Krisztina. A Jobbik Európai Parlamenti képviselője, a nemrég elhunyt Baló György volt felesége, a Facebookon jelentette be, hogy felhagy a politizálással. Jövőbeni szándékairól nem tudunk semmit, vélhetően visszatér eredeti szakmájához és jogot fog tanítani valamelyik egyetemen.

„Két hét múlva lesz az Európai Parlament jelenlegi ciklusának utolsó plenáris ülése, s röviddel ezt követően képviselői mandátumom lejár. Addig adminisztratív jellegű feladatok maradtak hátra Brüsszelben, Strasbourgban és Budapesten. Lezárul az életemnek az a szakasza, amely a 2006. október 23-i rendőri brutalitások megtapasztalásától mostanáig tartott. Igyekeztem tisztességgel szolgálni a Hazámat. Mindent „beleadtam” amire képes voltam. Csodálatos emberekkel, remek „csapattal” dolgozhattam együtt - nélkülük nem ment volna... Hiányozni fognak a munkatársaim és hiányozni fognak Önök, akik mellettem voltak az évek során, ki végig, ki rövidebb ideig.”

Ezt írta Facebook-bejegyzésében Morvai, aki a Jobbik jelöltjeként lett az Európai Parlament képviselője, ám az utóbbi években, a Jobbik néppártosodásával, látványosan eltávolodott a párttól. A Jobbik 2018-ben felszólította, hogy adja vissza a mandátumát, ezt azonban megtagadta és függetlenként folytatta tovább. A szakítás után a Fideszhez közeledett, s gyakorlatilag mindenben a kormányt támogatta.

Az 1963-ban született, jogot végzett Morvai Krisztina, Orbánék kortársa, talán évfolyamtársa is az egyetemen. Nem oda indult, ahová mostanra megérkezett. 1998-ban publikálta a Terror a családban című könyvét, amelyben az akkor már évek óta kutatott témájáról, a családon belüli erőszakról vallott nézeteit tette közzé. Foglalkozott a prostitúcióval is, és úgy általában mindenhol ott volt, ahol valakit jogsérelem ért.

Morva Krisztina egyéni tragédiája, hogy nem szakmai teljesítménye csúcsán lett közismert. Jogvédő tevékenységéről ugyan sokan tudtak, ám a kereskedelmi televíziók műsoraiban csak azt követően lett gyakori vendég, hogy 2006 szeptemberében a magukat forradalmárnak nevező rendbontók felgyújtottak a MTV székháza előtt néhány ott parkoló gépkocsit, köztük Baló György televíziós személyiség autóját is.

A közvélemény ekkor szembesült azzal a felismeréssel, hogy Morvai Krisztina Baló György felesége, és három közös gyermekük édesanyja. Innentől aztán más irányt vettek az események. A családon belüli erőszak kutatását felváltotta a rendőrségen belüli erőszak hangoztatása, jobb napokat látott, és szebb jövőt vizionáló hősünk pedig önjelölt fajtameghatározóvá nőtte ki magát: egy nyílt levelében kifejtette, hogy ebben az országban magunkfajták és magukfajták élnek, s a két csoportot a többi között az különbözteti meg egymástól, hogy magunkfajtáknak csak egy, a magukfajtáknak több hazájuk is van. (E levélváltást cikkünk végén olvashatják – a szerk.)

Melyik lehet az a másik haza? Legföljebb sejtéseink lehetnek a kijelentéssel kapcsolatban, hogy hol keressük az országot a térképen, amelyre az egykor harcos jogvédőként megismert, fiatalon nagyon szép, és számos tanítványa számára szex-idolként is funkcionáló hölgy célzott. (Volt honnan hoznia a szép géneket, édesanyja, Fekete Klári, aki korábban főként rádiós betelefonálós műsorokban szokta sikerrel alakítani a „Megpróbálok semlegesnek látszani, ám valójában nagyon jobboldali nő vagyok” szerepét, egykor sikeres, az egypártrendszer által csak igen visszafogottan üldözött manöken volt).

Morvai Krisztinának volt még néhány nagy alakítása: amikor Jézus anyját palesztin lánykaként definiálta, az még a politikailag vele szimpatizálók körében is némi megütközéssel elegy fejcsóválást keltett.

Sokakban, akik csak kevéssé járatosak a politika és a párkapcsolatok útvesztőiben, felvetődött a kérdés: miként élhetett együtt a liberalizmustól a szélsőségek felé sodródott Morvai Krisztina és Baló György? Hát úgy, hogy ágytól, asztaltól már azt megelőzően elváltak, mielőtt papíron is különváltak volna útjaik. Baló egyébként – új sajtóműfajt alkotva ezzel – már 2006 novemberében közleményben határolódott el felesége politikai nézeteitől.

Magukfajták, magunkfajták

És akkor a beígért levélváltás. Akár büszke is lehetnék arra, hogy én voltam az az újságíró, akinek a fajtameghatározóként is maradandót alkotó Morvai Krisztina az ominózus nyílt levelet írta. Az alábbiakban ezt a levelet, valamint a levélre írott válaszomat olvashatják.

Kedves Szerkesztő Úr!

Véletlenül találtam rá az interneten egyik tehetségtelen és primitív írására, amelyben azt panaszolja, hogy az ön tudomása szerint semmi kellemetlenségem nem lett az egyetemen - munkahelyemen - abból, hogy március 15-én hordák élén randalíroztam. Jól tudja, kedves Szerkesztő Úr. Nem lett kellemetlenségem. És nem is lesz. A MAGUKFAJTÁK ideje ugyanis lejárt. Nem garázdálkodhatnak tovább a MI HAZÁNKBAN ugyanis MI ITT ITTHON VAGYUNK - és felemeljük a fejünket.  Az nem úgy megy, mint a régi szép kommunista időkben, hogy a MAGUKFAJTÁK „odaszóltak" és akkor valakit kirúgtak a munkahelyéről, esetleg „elvittek" és a MAGUKFAJTÁK beköltözhettek a lakásába. NEM KEDVES SZERKESZTŐ ÚR, ennek vége. Ébredjenek fel! Visszavesszük a MAGUKFAJTÁKTÓL Magyarországot, MERT NEKÜNK CSAK EZ AZ EGY HAZÁNK VAN!

Szívélyes üdvözlettel

Morvai Krisztina, egy randalírozó, aki nem rezel be a MAGUKFAJTÁTÓL és ugyanerre biztatja az összes MAGUNKFAJTÁT.

Ez volt a levél, amit 2008 áprilisában kaptam Morvai Krisztinától. Gondolkodtam, érdemes-e válaszolni? Kezdjem el neki magyarázni, hogy mindnyájunknak, akik itt élnek ebben az országban, ez a hazánk?

Hogy egyikünknek sincs másik hazája? Van, aki több országnak is állampolgára, de hazája mindenkinek csak egy van. Szeretném a jogásznő szíves tudomására hozni, hogy mi, akik ebben az országban, vagy bárhol máshol a világon magyarnak valljuk magunkat, mindnyájan magyarok vagyunk. Akár tetszik ez nekünk, vagy bárki másnak, akár nem.

Akár tetszünk egymásnak, akár nem.

Nem úgy van, hogy aki magyar, az mind jó, és aki jó, az mind magyar. Mi magyarok is úgy vagyunk ezzel, mint a többi nép: vannak közöttünk jók és rosszak. Hitványak és kitűnőségek. Nagyszerű emberek és ocsmány gazemberek.

Olyanok, akiktől soha nem vennék használt autót, és olyanok, akiktől igen.

Magyar volt József Attila, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes, Teller Ede, Szentgyörgyi Albert, és még nagyon hosszan sorolhatnám. Büszkék vagyunk rájuk.

Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás is magyarok voltak.

Eddig a levélváltás magunk- és magukfajtákról, magyarokról, jókról, rosszakról, mindenkiről. Morvai Krisztinának pedig, mi mást is kívánhatnánk búcsúzóul: találja meg a lelki békéjét, találja meg önmagát. Tanítson, ha ahhoz van kedve, és felejtse el az emberek osztályozását. Még akkor is, ha bizonyos értelemben valóban kétféle ember van: az egyik, aki két csoportra osztja az embereket, és a másik, aki nem.