Budapest brüsszeli képviselete 300 milliárdos fejlesztési kerethez segítette hozzá a fővárost

Sokat támadja Karácsony Gergely főpolgármestert a kormány és sajtója a brüsszeli képviselet miatt. Ön, mint annak a vezetője tud erre talán a legautentikusabban reagálni. Jogosak a vádak, miszerint felesleges pazarlás a képviselet fenntartása, afféle úri szeszély?

Szeretnék arra emlékeztetni, hogy Budapest Főváros Brüsszeli Képviselete nem olyan különleges, mint ahogy azt láttatni akarják. A kormánysajtó valóban szereti úgy beállítani, mintha az Karácsony Gergely valamifajta kalandor politikai hozzáállása lenne – nos, ezzel szemben ez a képviselet 2003 óta működik. Azaz: már Tarlós István regnálása alatt is, s akkor is ugyanúgy két-három ember dolgozott a képviseleten, mint most. Ilyen értelemben nem volt változás. Ilyen képviselete egyébiránt a nagy európai fővárosoknak, illetve régióknak is van Brüsszelben. Van is egy külön szervezet – mi is a tagjai vagyunk –, amely a fővárosok képviseletét fogja össze.  

Így a ciklus végén, érdemes mérleget készíteni az elmúlt öt év munkájáról, eredményeiről. Elsőként azonban tisztázzuk, milyen feladatokat lát el egy ilyen képviselet?


Többféle megközelítése van ennek. Van, ahol inkább a turisztikai feladatok állnak a középpontban, másutt a diplomácia, megint mások alapvetően a város, régió intézményeit – például az egyetemeit – képviselik az unió felé. Ami közös, hogy a legtöbb esetben a város érdekeinek a képviselete az elsődleges feladata. A többi között az uniós jogalkotás nyomon követése, a kiküldő város vezetésének informálása ezekről, továbbá az, hogy érvényesítsük a városunk szempontjait, lobbizzunk, amikor olyan ügyekben születik uniós jogszabály, amelyek érintik az önkormányzatok hatásköreit. A célunk, hogy a jogalkotásnál megjelenítsék a városunk szempontjait. Hogy példát is mondjak: különféle szolgáltatás, ivóvíz, áram, gáz. Budapest esetében a fentieket mind folytattuk. Jelen vagyunk az európai színtéren, meg szoktunk jelenni például a régiók és városok hetén, az európai nyílt napokon, s persze nyomon követjük az Európai Parlament jogalkotását is. 

Mégis, mi volt az elmúlt években a képviselet legfontosabb feladata?


Mindenképpen az uniós forrásokhoz jutás. Miután Magyarország esetében konfliktusos a helyzet a kormány és az Európai Bizottság között, nekünk meg kellett találnunk az útját-módját annak, hogy Budapest hozzáférjen az európai forrásokhoz, illetve, hogy ki tudja védeni, amikor a kormányzat megpróbálja kiszorítani Budapestet a Magyarországa érkező uniós forrásokból. Az utóbbi években a legfontosabb az volt, hogy javítsuk a város lehetőségeit, hogy közvetlen vagy más finanszírozáshoz jusson. A meglévő, elérhető pénzek esetében pedig meg kellett találni a konkrét forrásokat, a kiirt pályázatokat, erről tájékoztatni a Városházát, s egyeztetni folyamatosan velük, hogy közösen járuljunk hozzá egy-egy sikeres pályázat megnyeréséhez. Ebben is jelentős munkánk volt. A harmadik fontos feladatunkat az adta, hogy a megosztott felelősségi körben lévő uniós forrásokból is részesüljünk, ne engedjük meg, hogy a kormány kiszorítsa Budapestet ezekből – amit egyébként folyamatosan megkísérel.

Vegyük akkor talán sorra az egyes feladatköröket. Kezdjük a városok uniós forrásokhoz jutásával, a lehetőségek szélesítésével, javításával. Milyen eredményeket tudnak felmutatni?

2020-ban nehéz pillanatban érkeztünk, hiszen lényegében már el volt fogadva a 2020-27-es uniós költségvetés. Ennek ellenére, az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve, az Európai Bizottságnál folytatott sikeres lobbizással és az Európai Tanáccsal kialakított kapcsolat eredményeként több területen is sikereket értünk el. Egyrészt a végső jogszabályokban megerősítették a kormányok kötelezettségét a városok bevonására, erőteljesebb megfogalmazásokkal írták elő, hogy a kormányoknak együtt kell működniük a városokkal, mint érintettekkel. Ezen túl, sikerült elérni, hogy a városok hozzáférjenek egyes finanszírozási forrásokhoz, megnyíljanak olyan források is az önkormányzatok előtt, amelyekre korábban nem voltak jogosultak. Például az Európai Hálózatfejlesztési Eszköz a mi módosítónk eredményeként vált elérhetővé. Ezzel együtt az igazi nagy feladat most jön csak, hiszen már elindult a 2027 utáni költségvetés tervezése, ebben már az elmúlt hónapokban, sőt, inkább egy évben komoly lobby-tevékenységet fejtettünk ki. Ennek köszönhetően is erősebben esnek már latba a városok érdekei a kohéziós forrásoknál, illetve általában is a költségvetés tervezésekor. Erre példa lehet a városi kezdeményezések forrásainak bővítése. A feladat részben a közvetlen források bővítésének elérése, részben pedig az, hogy a városok megkerülhetetlen szereplők legyenek legalább ott, ahol kifejezetten a városok fejlesztéséről van szó, például a fenntartható városfejlesztési program esetében, ami az európai regionális fejlesztési alapok egyik lába. A teljes Magyarországra jutó 10 milliárd eurós keret 8 százalékát kell ilyen fenntartható városfejlesztési célokra elkölteni, ám komoly gondot jelent, hogy a kormány dönti el, mi számít szerintük fenntartható városfejlesztésnek. Mi azért lobbizunk, hogy a városok vagy közvetlenül kezelhessék ezeket a forrásokat, vagy az ő beleszólásuk nélkül ne legyen lehetősége a kormánynak döntéseket hozni ezekben a kérdésekben. Más eszközöknél is azt akarjuk elérni, hogy az együttműködés ne csak kívánatos, hanem egyenesen kötelező eleme legyen a tervezési folyamatnak, hogy részben a városok kezébe kerüljön a döntés, s a kormánynak legyen igazolási kötelezettsége arról, hogy valóban így történnek a dolgok. A valóságban ugyanis ma vagy nincsenek, vagy legfeljebb csak látszategyeztetések vannak – nálunk nem épültek be a programokba és a Bizottság sem írt elő kemény feltételeket, hiába jeleztük a problémát.

Hogyan alakult a forrásbevonás?

Komoly eredményeket tudtunk elérni a Budapest számára megszerezhető közvetlen uniós forrásokat illetően. A Városháza illetékes munkatársaival, osztályaival közösen több mint egy tucatnyi uniós pályázatot nyertünk el, köztük olyan speciális célokra, mint a helyi és biotermékek bevonása a közétkeztetésbe. Ezek keretösszege változó, vannak nagyléptékűek, mint a Life-pályázatunk az ökológiai rehabilitációra az óbudai mocsaras dűlő, a tétényi fennsík területén. Másfél milliárdos volt a pályázati összeg, s jelentős természetvédelmi rehabilitációt tudunk belőle megvalósítani. Vagy egy másik példa: tavaly nyertünk 2 milliárd forintot fenntartható szociális lakhatási projektek fejlesztésére, lényegében zéró kibocsátású lakások kialakítására a hajléktalansággal fenyegettetek számára. Ez jelentős projekt volt, s egyben európai léptékben is példaértékű kezdeményezés. Összességében öt év alatt 6 milliárd forint közvetlen pályázati forrást tudtak megszerezni. Ez jelentős siker.

És a kormány által kezelt uniós forrásokból hogyan, miként, és mennyi pénzt sikerült a megszerezniük a fővárosi önkormányzat számára?

Két nagy csomagból nyílik erre lehetőség. Egyrészt van a helyreállítási alap, másrészt pedig az Operatív Programok keretében kiírt pályázatok. Nos, a kormány eredeti szándéka szerint egy fillér sem juthatott volna Budapestnek. A helyreállítási alapból teljesen kihagyták, s volt olyan, hogy a felhívásba még azt is beleírták, hogy kivéve a főváros. Ez volt az a bizonyos zöldbusz-tender, amit az Európai Bizottság diszkriminatívnak minősített és el is kaszált, a kormány kénytelen volt visszavonni, de az új pályázatot azóta sem írták még ki. Az eredeti tervben az operatív programokból sem kaphatott volt a fővárosi önkormányzat, holott a jogszabályok miatt kötelezően az önálló statisztikai régióra, Budapestre kellett volna költeni, ám azt az összeget inkább a Vitézy Dávid vezette Budapesti Fejlesztési Központra bízták volna, azaz a kormány által lehozott játszótérként Vitézynek odadobott központra. Az elmúlt évek egyik nagy csatája annak megakadályozása volt, hogy Vitézy Dávid elvegye a fővárostól ezeket a pénzek, s esetenként irreális tervekre költse. Komoly, több mint két éves folyamatos lobbizással elértük, hogy részben a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében Budapestnek járó forrásokat ne a Budapesti Fejlesztési Központnak fizessék ki, ahhoz a fővárosi önkormányzat jusson hozzá. Ezen túlmenően a Közlekedési Operatív Programból is egy több mint 100 milliárdos csomag hozzáférését sikerült megszereznünk a főváros számára. Más operatív programokban is kilobbiztunk kisebb-nagyobb összegeket.

Tudna egy nagyjából teljes összeget mondani?

Összességében a helyreállítási terv és a különféle operatív programok forrásaiból mintegy 300 milliárd forint értékű fejlesztési támogatást tud elkölteni a főváros a következő hét évben. Ezen belül azonban a helyreállítási projekteket 2026 nyaráig le kell zárni, miközben Magyarország esetében a kormány miatt a rendelkezésre álló összegek nincsenek felszabadítva. Merthogy a kormány nem teljesíti az úgynevezett 27 szupermérföldkövet, így azután kétséges, hogy egyáltalán sikerül-e bármit lehívni majd a keretből, hiszen gyakorlatilag két év alatt kellene a teljes, mintegy ötezer milliárd eurós csomagot lebonyolítani. Ezek a fejlesztések utófinanszírozásúak, s az idő rövidsége miatt a kormány nem tudná széthúzni gördülőfinanszírozással, ami azt jelenti, hogy majdnem a teljes fejlesztést előre meg kellene finanszírozni, amit kizártnak tartok a költségvetés jelen helyzetében. Részben a kormány politikai baklövései, részben ügyetlenkedése miatt jó eséllyel ezek a fejlesztések nem lesznek megvalósíthatóak. Ez a főváros számára is probléma, nekünk is van néhány projektünk, és kétségesnek tartjuk, hogy ebből lesz-e olyan, ami finanszírozható lesz. Meg akarjuk azonban keresni a módját annak, hogy például a fővárosi villamos-beszerzést végig tudjuk vinni uniós finanszírozásból. Mindenesetre súlyos kormányzati kudarc, ha Magyarország a kormány alkalmatlansága és/vagy politikai játszmái miatt elesik 5 ezer milliárd eurónyi fejlesztéstől. 

Akkor mit tudnak kezdeni a már említett 300 milliárd forintnyi fejlesztési forrással, ami már biztosított a főváros számára?

Ami biztos, hogy az operatív programok keretben megvalósulható projekteknek nem 2027 a határideje, azt kitolták két évvel későbbre, ami azt jelenti, hogy 2029-ig elég tető alá hozni azokat. Úgy kell elképzelni, hogy ezek szétterülnek a következő évekre. Van tehát egy akkora keretösszeg a fejlesztéseinkre – a keret amúgy nagyságrendileg megegyezik a főváros egyévi költségvetésével. Ez jelentős eredmény. Ha úgy vesszük, akkor a brüsszeli képviselet működési költségeinek több mint a háromezerszeresét lefedi. Más szóval, Budapest Főváros Brüsszeli Képviseletének fenntartása jó befektetésnek bizonyult. Nagyságrendileg sokkal több pénzt tudtunk biztosítani, mint amennyibe kerülünk. 

Tarlós István főpolgármestersége alatt is működött már a képviselet, az nem bizonyította a létjogosultságát a kormány számára?

Amennyire láttam, a maihoz hasonló költségvetési támogatásokkal fenntartott akkori képviseleten nem nagyon zajlott érdemi munka. Hírek sem érkeztek arról, hogy mi zajlott ott, s nem igazán látszott semmilyen eredmény. A főváros vezetésnek elképzelése sem volt arról, hogy mit akar ezzel képviselettel kezdeni, nem volt koncepció körülötte, csupán a rutin feladatokat végezte el.

Akkor persze nem is volt akkora jelentősége a képviseletnek, hiszen Tarlósék a kormány kedvére való városvezetés volt. Most mi a tétje az önök aktív munkájának?

Az elmúlt években a kormánnyal fennálló konfliktusok miatt valóban megnőtt a képviselet jelentősége, és erősödött a tevékenységének az intenzitása is.

Mit tekint ezután a legfontosabb feladatuknak?

Azt látjuk, hogy bár papíron ott van a főváros számára a 300 milliárd forintos forrás, a kormányzat ennek ellenére minden trükköt bevet, hogy ne fizessék ki. Szemmel kell tartanunk ezt, nyomon kell követni a pénzek kifizetését, s ha azt látjuk, hogy megint megpróbálják elzárni a forrásainkat, akkor az Európai Bizottsággal együttműködésben meg kell azt gátolni. Ehhez pedig folyamatos jelenlétre van szükség. Talán ez az egyik legfontosabb feladatunk, ha ezt nem tudjuk elvégezni, akkor a kormány az eddig is bevetett trükkök tömegével megpróbálja elvenni a pénzt Budapesttől. A másik nagy feladatunk a közeljövőben (is) a formálódó következő uniós költségvetés megalkotásával függ össze. Nagyon fontos Budapest és általában a városok szempontjainak a képviselete, s hogy ez megvalósuljon az új büdzsében, ahhoz most kell és lehet lépéseket tenni. És megemlítenék egy harmadik fontos feladatunkat: ezután is közre kell működni a közvetlen források megszerzésében, mint az idén is megnyert Life projekt, továbbá a tavaly lakhatási programhoz hasonló nagy pályázatok is.