Budapest Köztársaság – álom, vagy rémálom?

Mire is szavaztak a budapestiek? Amikor a Fidesz belenyúlt a fővárosi választási rendszerbe erre számított?

Az biztos, hogy nem egy ilyen végeredmény volt a Fidesz szándéka. Akkoriban a Mi hazánk vállalta, hogy strómanként a „nevére veszi” az újabb elképzelést, amivel a kormány ki akarta szívni a levegőt Karácsony Gergely mögül. Ma úgy tűnik, – hogy Orbánt idézzük –, ezzel lábon lőtték önmagukat. Ki gondolta volna akkoriban, hogy hamarosan feltűnik egy új politikai mozgalom a színpadon? 2023 nyarán arra lehetett számítani, hogy a következő évi nyári választáson a kerületek révén akár egy 16-17 tagú, mindenképpen erős többsége lehet a Közgyűlésben a regnáló polgármesternek. Az ellenzékkel persze akkor is számoltak, de egy olyan földindulással, amit a Tisza-mozgalom elindított, biztosan nem. 

Szentkirályi Alexandra egyfolytában Karácsonyt támadja. Nem veszi észre, ki az igazi ellenfele? 

Igazából egy kicsit bohókás ez a dolog. Minden tiszteltem egyébként az ő politikai munkásságának, de még most találkoztam biciklizés közben egy-egy főpolgármester-jelölti plakátjával. Biztosan áll mögötte egy stáb, amelyik ellátja tanácsokkal. Azt is mondhatnám, hogy műszak, és abszolút racionálisan gondolkodó főpolgármester mellett, mint amilyen Tarlós volt, még meg is ismerhette a főváros működését. Ez a mostani helyzet mégis egy kicsit arra a pankrátorra emlékeztet, aki valamilyen kimódolt ok miatt lemondta a meccset, de utána még mindig szidja, hergeli az ellenfelét. Pedig már véget ért a meccs. Ő visszalépett, mások küzdöttek a szorítóban. Az ilyen megkésett reakcióknak nem sok értelmük, hasznuk van. 

A „szorítóban” végül Magyar Péter kapott esélyt. Mit kezdhet vele?

Egyedül Budapesten tudott annyi embert összeszedni, akikben gyakorlatilag meg is tud bízni. Láthattuk, vidéken inkább visszaléptette a párt a megyei listákon bekerült embereit, mert joggal tarthattak attól, hogy az irányításukra, támogatásukra nem lesz elég a párt szakmai háttere. 

És a fővárosban?  

Vasárnap jelentette be Magyar Péter egy tájékoztatón, hogy végül személy szerint kikkel tölti be a fővárosi Közgyűlésben rendelkezésére álló képviselői helyeket. Egy ideig azt is lebegtette, hogy ő maga is beül a testületbe, de ezt most cáfolta. Kollár Kinga EP képviselő, jogász, közgazdász kap kettős mandátumot. A többiekről még nem sokat lehet tudni, „politikai lábnyomukkal” nem találkoztam. Ahogy elnézem, a benevezett csapat alapvetően nem ideológiai szerveződés, pénzügyesek, jogászok, közgazdászok, van közöttük úgymond tudós ember is. Alapvetően egy szakértői csoport állt össze.

Mit olvas ki ebből a politológus? 

Hosszabb ideig tanulmányoztam Hollandiában az önkormányzati rendszert. Ott azt láttam, hogy nagyon élesen elkülönülnek ambícióikban a helyi és az országos politikai szereplői. Az előbbiek legfeljebb négy-öt éves „közösségi szolgálatban” gondolkodnak, aztán ki-ki visszalép a szakmájába, az egyetemi közösségébe, vagy éppen az üzleti életbe. Ha ez a helyi „közösséget szolgálni” gyakorlat idehaza is divatba jönne, azt gondolom, jelentős változást hozna az egész ország életébe. Nem tartom egészségesnek a jelenlegi gyakorlatot, hogy életcél lehet bizonyos embereknek öt, meg tíz éveket ücsörögni a különféle testületekben, és azon mesterkedni, hogy bármi áron – sokszor a tisztességet is félredobva – „kiüljenek” maguknak egy alpolgármesteri széket. Szeretném megelőlegezni a Tisza embereinek, hogy egyik sem politikai karrierben gondolkodik, mindegyik képes lehet arra, hogy pár év múlva, a kitérő után, a „közösség szolgálata” után, a volt pályáján folytassa az életét.   

Magyar Péter még e hónap elején arról értekezett Facebook-oldalán, hogy „a főváros vezetőinek új irányba kell fordulniuk, és egy tiszta, rendezett, élhető, békés, modern, korrupciómentes, együttműködésen és kölcsönös tiszteleten alapuló világváros építéséért kell dolgozniuk”. Ön látja ennek akár csak a lehetőségét is?

Akár még igent is mondhatnék. A budapesti testületben októbertől a Fidesz–KDNP 10, a Tisza Párt 10, a DK–MSZP–Párbeszéd 7, az LMP és Vitézy Dávid 3, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) szintén 3 mandátummal rendelkezik. Ez a fölállás olyan politikai játszmáknak ad lehetőségét, mint amelyet a katonai akadémiákon tanítanak a hadjáratok szervezéséről. 

Mindenki a koalíciós lehetőségeket mérlegeli… 

A város irányítása szempontjából nem egy esetleges koalíciónak lehet szerepe. Megismétlem: itt van a lehetőség egy paradigmaváltásra a magyar politikai életben. Említettem a korábbi hollandiai tapasztalataimat: ott az önkormányzati szférában semmilyen jelét nem láttam az erőből való, úgynevezett többségi politizálásnak. Ehhez persze kell egy másfajta, arányos választási rendszer is. Például annak az egyetemnek, ahol én is kutattam Groningenben, a helyi diákképviseletnek is adtak képviseleti helyet a városi vezetésben. Ha most – valami csoda folytán – egy konszenzuális demokratikus szisztéma jönne létre a fővárosban, a többségi demokrácia átlépne a közös megegyezésen alapuló vagy egyetértésre törekvő vezetés talajára, az azt jelentené, hogy az úgynevezett munkacsomagok, vagy feladatok alapján lehetne minden alkalommal más-más koalíciókat kötni.

Források szerint Magyar Péter azt az ajánlatot tette, hogy a Közgyűlésben a Tisza Párt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, valamint az LMP-Vitézy Dávid lépjenek koalícióra, szerezzék meg a többséget, és ezzel Karácsony Gergelyt állítsák kész helyzet elé, csökkentsék a döntési mozgásterét. Ez nem utal az ön által ideálisnak mondott egyetértésre törekvésre. 

Ez nem túl biztató hír, de tegyük egyelőre zárójelbe. Csak kiszivárgott, meg nem erősített információra támaszkodik.

És egy korábbi gyakorlatra: füstös szobákban kötött megállapodásokra.

Ebből valóban kizárták a nyilvánosságot. De engedjük meg: a politikának van egy nyilvános és van egy úgynevezett nem nyilvános oldala. A politikusoknak mindig vannak nyílt és vannak takart céljai. Egyik a taktika, a másik a stratégiai „játékok” témakörébe tartozik. A politikusoknak nem mindig lehet teljesen nyitott sisakkal kiállniuk a közvélemény elé. Ha a jelenlegi helyzetben majd a demokratikus szabályok felé próbálnak közeledni, akkor egyre szélesebb körben lesznek olyan témák, döntések, amelyeknek nagyobb nyílt teret biztosítanak. De ezt nem lehet minden kérdésben elvárni. Az sem szabad elfelejteni, hogy jelenleg a Közgyűlésben a Tisza az egyetlen politikai csoportosulás – talán még az MKKP-ról mondható el ugyanez –, amelynek tagjai korábban nem voltak érintettek a különböző politikai manipulációkban. Tiszták. Politikai értelemben még szüzek. 

A politikai szüzesség sem örök érték. 

Valóban. Ezt az ártatlanságot nagyon nehéz úgy megőrizni, hogy közben a napi csatákban részt kell venni. 

A Tisza megkerülhetetlenségét a politikai köznyelv zsaroló képességnek nevezi…

Most ne használjuk ezt a köznapi kifejezést. Mondjuk úgy: alkupozícióban van. És ha ők is így értelmezik, akkor képesek lehetnek a fővárost a már korábban említett paradigma váltás felé terelni. Ha pedig ez a fővárosban valamilyen formában megvalósul, akkor inkubálhat egy olyan demokratikus környezetet, ami 2026-ra országosan is hatással lehet. Most nem azt mondom, hogy Budapest sarkából kifordíthatja az országot, de a minta nagyon komoly hatással lehet a vidékre is. Karácsony Gergelynek volt egy víziója: a Budapest Köztársaság. Valaki erről azt írta, ezzel a választási eredménnyel ez biztosan elbukott. Szerintem most van igazán esély a „köztársasági” gondolkodást megízlelni.