Budapest megüzente: nem örül szívből Szlovákia önálló állami létezésének
Balázs Péter szerint komoly üzenetértéke van annak, hogy Novák Katalin államfő nem ment el Pozsonyba a Szlovákia fennállásának 30. évfordulójára rendezett ünnepségre. A volt külügyminiszter és uniós biztos úgy véli, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar vezetés nem örül igazán szívből Szlovákia önálló állami létezésének. A Hírklikknek azt is elmondta, akármi áll is a meghívást lemondó levelében, egy ilyen invitálást nem lehet egy elfoglaltságra hivatkozva lemondani.
Lehet, arra számítottak Budapesten, nem lesz „ügy” abból, hogy Novák Katalin nem tett eleget a szlovák elnök, Zuzana Čaputová meghívásának, hogy számos más országvezető társaságában január 1-jén együtt ünnepeljék meg Szlovákia fennállásának a 30. évfordulóját. De nem így történt. Először – prágai hivatkozással – egy szlovák portál, a napunk.sk számolt be az ügyről, a hétfő délután megjelent cikkében azt írva: „Rossz szándék nélküli diplomáciai bénázás lehetett, hogy Novák Katalin nem jött el Szlovákia 30. szülinapjának ünnepségére”. Jóindulatúan hozzátette: „De hivatalos magyarázat nélkül ez csak spekuláció”. Emlékeztetett arra is, hogy Magyarországon a közigazgatásban még tart a téli szünet, „a Sándor-palota későbbre ígért tájékoztatást a Napunknak”.
Nos, a tájékoztatást azért megadta Novák hivatala – igaz, a dolog enyhe szépséghibájaként a jelek szerint nem a Napunknak, hanem a kormányszócsőként használt Magyar Nemzetnek, amely leközölte a „Magyar Nemzet birtokába jutott” levelet, amit Novák írt a szlovák államfőnek. Ebben sajnálkozik, hogy nem vehet részt az ünnepségen, amit „hivatali elfoglaltságaival” magyaráz. A Magyar Nemzet által közzétett levélben diplomáciai lózungok sora olvasható, ám érdemi magyarázat nem.
Megjegyzendő, hogy az ünnepségen a többi között részt vett Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes is, mégpedig Milos Zeman cseh, Alexander Van der Bellen osztrák és Andrzej Duda lengyel államfő, valamint Markéta Pekarová Adamová, a cseh képviselőház elnöke társaságában.
Valóban a Napunk.sk, s az idehaza a témát felkapó média, valamint az ellenzék rosszindulata állítja be rossz fényben az incidenst? Lemondólevél ide, vagy oda: mit jelent a diplomácia nyelvén, ha egy államfő nem tesz eleget egy ilyen meghívásnak, kiváltképpen, ha közvetlen szomszédunkról beszélünk, s pár órás elfoglaltságot jelentett volna csak január 1-jén ez a magyar köztársasági elnök számára? Balázs Pétert kerestük meg a kérdéseinkkel.
Nagyon komoly indok kell ahhoz, ha Magyarország képviselője nem vesz részt egy ilyen ünnepségen, például egy súlyos betegség, vagy egy ország-világra szóló másik esemény– szögezte le a korábbi külügyminiszter. Mint mondta, egy ilyen meghívást nem lehet csak „hivatali elfoglaltságra” hivatkozva lemondani. Hozzátette: ha ne adj’ Isten Novák Katalin – valami halaszthatatlan dolga miatt – tényleg nem ért rá, akkor felkérhette volna például Kövér László házelnököt vagy minimum Szijjártó Péter külügyminisztert arra, hogy képviselje őt, és adja át a gratulációját.
Miközben Szlovákia minden más szomszédja megjelenik, pont Novák Katalin nincs ott, annak az országnak az államfője, amellyel a leghosszabb a határa a jubileumát ünneplő országnak – emlékeztetett Balázs, aki szerint „ez mindenképpen arra utal, hogy a jelenlegi magyar vezetés – bármi is van Novák Katalin levelében – nem örül igazán szívből Szlovákia önálló állami létezésének”. Kiemelte azt is, hogy ennek semmi köze nincs Trianonhoz, hiszen Szlovákia Csehszlovákiából vált ki. „Ennek a távolmaradásnak komoly üzenetértéke van, nem a ’rosszindulatú’ balliberális sajtó és ellenzék fújja az ügyet fel” – húzta alá.
Balázs Péter magyarázatként arra is emlékeztetett, hogy nem is csupán a közös határ miatt nem lett volna szabad visszautasítani a meghívást. Magyarország és Szlovákia között – már csak a történelmi múlt miatt is - nagyon sok a közös vonás – szögezte le, felidézve egy ide vágó emlékét. Maga is jelen volt Göncz Árpád magyar és Mihail Kovac akkori szlovák államfő tárgyalásán, amikor a két elnök megállapította, hogy az egy nyelveink kivételével minden közös, a konyhánk, a zenénk, a szokásaink, a közmondásaink.