Budapesten megbukott a Fidesz

Félreértés ne essék: nem akarom bántani a Fideszes választókat, mindenkinek szíve joga oda húzni az ikszet, ahova akarja, de muszáj rögzíteni, hogy az állampárt olyan szlogennel kampányolt, ami hazug, és kizárólag az emberek félelmeire, idegen-ellenességükre apellált. Ez sem tilos, nem ütközik jogszabályba, legfeljebb erkölcsileg megítélhető – erre vonatkozott a társadalom mentális állapotára való megállapítás.

Természetesen most is lehet relativizálni a Fidesz erejét, beszélni arról, hogy itt tényleg nincsenek egyenlő pályák, ezáltal egyenlő esélyek, de tudomásul kell venni, hogy ez így van, nincs erő, ami ezen változtatni tudna. A Fidesz korlátlan mennyiségű pénzt tud felhasználni a kampányához, akcióiban számolatlanul jelenik meg az állami pénz, ráadásul arra is képes, hogy a vetélytársak, az ellenzéki pártok forrásaihoz is hozzányúljon. Ami a médiafelületeket illeti, totális fölényt alakított ki, kiváltképp a kisebb településeken, ahol a lakosok még azzal a hírrel sem tudnak találkozni, hogy a bevándorlók egyáltalán nincsenek úton Magyarország felé. Sorolhatjuk persze mindazon elemeket, amelyek irreálissá teszik a hazai választásokat, de egyelőre ennél többet nem tehetünk; feltehetően ugyanezt fogjuk tapasztalni ősszel, az önkormányzati választások esetében is.

Más a helyzet Budapesten. Itt nem szerzett a Fidesz abszolút többséget, noha a fővárosban is megnyerte a választásokat, minden kerületben. Van ahol negyven százalék alatt, van ahol éppen fölötte, de mindenképpen győztesként zárta az EP-választást. A vidék lendítette át ismét Orbánékat az ötven százalék fölé, vagyis az a tendencia, amely tavaly áprilisban kirajzolódott, most tovább erősödött.

A Fidesz Budapesten gyengébb, mint az ellenzéki erők összesenje, ha a számokat csak mechanikusan összeadjuk, a kormánypártnak esélye sincs a fővárosban.

Tudjuk azonban, hogy ilyen művelet nincs, illetve eddig nem volt. Nem volt, annak ellenére, hogy a választók szerették volna, hogy legyen. Hogy legyen összefogás, hogy legyen egy egységes erő a Fidesszel szemben. Többször írtunk róla, közvetlenül az országgyűlési választások után is, hogy az lenne az üdvözítő, ha az ellenzék ebbe az eredménybe kapaszkodva alakítaná ki a politikáját.

Tudjuk azonban, hogy ez nem következett be, a belső és külső gyászmunka elvette az energiákat. És erre most is megvan az esély. Megvan, hiszen olyan eredmény született, amely átrendeződést mutat az ellenzéki oldalon, vagyis azok a tárgyalások és megállapodások, amelyek az önkormányzatra vonatkoztak, könnyen zárójelbe kerülhetnek. Amivel nem akarjuk azt mondani, hogy ez hiba lenne, azt azonban igen, hogy újra szétforgácsolhatják az ellenzéki oldalt. Azt mindenki látja, hogy Budapesten és egy sor vidéki nagyvárosban verhető a Fidesz, de immár azt a kérdést hozta a felszínre a vasárnapi választás, hogy kikkel, hogyan.

A Fidesz, és most megint elsősorban Budapestről beszélek, megőrizte táborának nagyobbik részét, azaz a Fidesznek van tábora, kár lenne tagadni. Azokról az emberekről beszélek, akik – hogy Balázs Péter szavait használjam – hívőként gondolnak erre a pártra, illetve Orbán Viktorra, akik ugyan látják, hogy a tények nem esnek egybe a Fidesz állításaival, de tántoríthatatlanul ott állnak mellette. Ami az ellenzéki oldalt illeti: igaza van Lendvai Ildikónak, hogy a torta - országosan – nem vált nagyobbá, az ellenzék ugyanazon mennyiségen osztozik, csak mostantól másként. Ám, ha azt mondtam, hogy a Fidesz megőrizte hívő táborát, azt is megállapíthatjuk: az ellenzéknek is megvan ugyan a tábora, de ez a massza folyamatos mozgásban van.

A Demokratikus Koalíció és a Momentum az előzetes várakozásokhoz képest nagyot nyert, de ez a tömeg nem vált hívő táborrá még, legfeljebb annyiban közös, hogy nem akarja a Fideszt hatalomban látni. Ma a szavazók többsége azt látja: a Fidesz leváltására ennek a két alakulatnak van a legtöbb esélye; úgy ítélték meg, hogy az ő kampányuk és személyi választásuk vitt inkább közelebb a végső győzelemhez. Ehhez azonban továbbra sem elegendő az erejük, szükség van a gyengülő pártokra is. Márpedig, ha az önkormányzati választásokra koncentrálunk, akkor erre Budapesten nyílik a legnagyobb esély. Sőt: itt esély nyílik rá. Ebben a városban a Fideszt nem szeretik, ha úgy tetszik, itt semmilyen felhatalmazást nem adtak Orbán Viktornak.

Ezt azonban csak ősszel lehet bebizonyítani, és kizárólag akkor, ha az ellenzéki oldalon nem egymás felmorzsolása válik az elsődleges céllá. Kétségtelen: a szocialista párt, amely eddig kovásza volt az együttműködésnek, jelentősen meggyengült, az LMP szinte megsemmisült, új tényezőként felbukkant a „kutyapárt”, mégis: több, mint bűn lenne félredobni az eddigi tárgyalásokat, és elölről kezdeni mindent.

Október túl közel van ahhoz, hogy nulláról induljanak az egyeztetések. A nulla ugyanis, esetünkben inkább számít mínusznak; újra elveszi az esélyt és a reményt Budapesten is.

Természetesen félre lehet dobni az előválasztást – a Puzsért jelölők például csúfosan elvéreztek Budapesten – és lehet új aspiránsokat megnevezni, ezzel azonban csak Tarlóst segítenék az újabb győzelem felé.  Az ellenzéki szavazó tábor – ismételve a korábbiakat – annyiban egységes, hogy el akarja Budapest éléről zavarni a Fideszt, és ennyiben feltétlenül egységes.

Pártválasztásuk már nem ennyire határozott, miközben persze fontos elismerni, hogy mind a Momentum, mind a Demokratikus Koalíció jelentős szimpátia pluszokat harcolt ki magának. És igen, ez alap bizonyos kérdések, döntések felülvizsgálatára, de nem alap arra, hogy újra kockára tegyék a budapesti sikert. Vagyis: az lenne az üdvözítő, ha a vesztesek nem vinnék túlzásba a gyászmunkát – jelentsen ez bármit -, a győztesek meg nem tévesztenék szemük elől a célt, és azt, hogy októberig nincs túl sok idő. Illetve még egyet: a választók még mindig bíznak abban, hogy az ellenzéki pártok képesek lesznek felsorakozni egymás mellett. Vagy mögött. Akárhol, de gyorsan megtalálva a helyüket abban az egy sorban.