Bűnrészesek voltak? Polyák Gábor: 16 éven át tudatosan hazudtak

A közmédia elsötétítése egy korszak végét jelzi

Polyák Gábor szerint az időzítés ugyan meglepte, de maga a közmédia átmeneti leállítása nem volt váratlan fejlemény. Emlékeztetett arra, hogy Magyar Péter már korábban is beszélt arról, hogy a közmédia működésében radikális változásra lesz szükség. Úgy fogalmazott, hogy bár az elsötétítés sokak számára az 1956-os időket vagy más rendkívüli történelmi helyzeteket idézhette fel, valójában egy olyan korszak lezárását jelképezi, amelyben „a nyilvánosságot teljes egészében a maga képére formálta” egy autoriter rendszer.

A médiajogász szerint az elmúlt másfél évtizedben a közmédia nem közszolgálati intézményként működött, hanem „kifejezetten egy manipulációs gépezetként”, amelynek elsődleges célja a választók befolyásolása volt. Éppen ezért szerinte most nem egyszerű kormányváltás történt, hanem a média világában is rendszerváltás zajlik, amelynek szimbolikus jelentősége van. Hozzátette ugyanakkor, hogy normális körülmények között nem lenne kívánatos, hogy minden választás után ilyen látványos és radikális átalakítások történjenek, a jelenlegi helyzetet azonban rendkívülinek tartja.

Felelősség és szakmai megújulás

A beszélgetés során szóba került az is, kik viseljék a felelősséget az elmúlt évek működéséért. Polyák Gábor szerint azok, akik vezetőként döntéseket hoztak, illetve azok az újságírók, akik tudatosan részt vettek a propaganda működtetésében, nem maradhatnak pozíciójukban. Úgy fogalmazott, hogy akik „az arcukat adták ehhez és alákérdeztek, és soha nem kérdeztek vissza, amikor tudták, hogy vissza kell kérdezni”, vállalták annak következményeit is, hogy nem újságírást, hanem pártpropagandát szolgáltak.

Ugyanakkor nem tartja megoldásnak a teljes állomány lecserélését. Inkább abban bízik, hogy kialakulhat egy olyan közmédia, amely ismét vonzó munkahely lehet a szakma számára. Szerinte sok tapasztalt újságíró szívesen visszatérne, a fiatalok számára pedig újra vonzó lehetne a közszolgálati média, ha valódi szakmai műhelyként működne. Úgy látja, egy jól működő közmédia ismét alkalmas lehet arra, hogy magas színvonalú képzési terepet biztosítson a pályakezdőknek.

Polyák arról is beszélt, hogy nem tartja magát olyan szakembernek, akinek feltétlenül részt kellene vennie az intézmény átalakításában, ugyanakkor reméli, hogy a leendő vezetők kiválasztása valódi pályázati versenyben történik majd, ahol szakmai programok és csapatok mérik össze elképzeléseiket.

A közmédia feladata jóval túlmutat a hírszolgáltatáson

A médiajogász szerint az elmúlt tizenhat év egyik legnagyobb mulasztása nem is kizárólag a hírműsorok területén történt, hanem a kulturális tartalmak előállításában. Úgy véli, a közmédiára fordított óriási közpénzből nem születtek olyan alkotások, amelyek maradandó társadalmi értéket képviselnének. Pedig számos magyar regény, gyermekkönyv és zenei produkció vár arra, hogy megfelelő nyilvánosságot kapjon.

Polyák hangsúlyozta, hogy a jövő közmédiájának nem a televíziós és rádiós csatornák számáról kell szólnia, hanem arról, hogy a közpénzből készülő tartalmak ott legyenek, ahol a közönség is jelen van. Ennek érdekében szerinte érdemes lenne tanulmányozni a BBC, a német ARD és ZDF, valamint más európai közszolgálati médiumok működését, hiszen ezek számos olyan témával foglalkoznak – a fogyasztóvédelemtől az egészségügyön át a pénzügyi tudatosságig –, amelyek Magyarországon alig jelennek meg.

A beszélgetés során kitért a független média szerepére is. Úgy látja, az elmúlt évek egyik pozitív fejleménye, hogy a politikai nyomás ellenére erős és sokszínű független médiavilág alakult ki Magyarországon. Szerinte a közmédia nem versenytársként, hanem partnerként tekinthetne ezekre a szerkesztőségekre. Példaként említette, hogy a közszolgálati csatornák akár átvehetnének dokumentumfilmeket vagy más értékes tartalmakat a független műhelyektől, ami egyszerre szolgálná a közönséget és segítené az alkotók munkáját is.

A közmédia átmeneti leállításának várható időtartamáról szólva Polyák Gábor úgy vélte, nehéz megítélni, valóban szükség lesz-e másfél hónapra az új rendszer felállításához. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezalatt zajlik a műsorok és a munkatársak felülvizsgálata, valamint annak eldöntése, mely értékek őrizhetők meg a korábbi rendszerből. A cél szerinte az lehet, hogy egyszerre jöjjön létre egy látványosan megújult közmédia, miközben a szakmailag értékes és használható elemeket sem kell teljes egészében elvetni.