Csaba László: az uniós pénzekkel sokat javulhat Magyarország gazdasági helyzete

Nem összeomlás, hanem felhalmozódott válságok

Csaba László szerint túlzás lenne katasztrofálisnak nevezni Magyarország gazdasági helyzetét, ugyanakkor komoly figyelmeztető jelek mutatkoznak. A professzor a választások előtt megjelent, Merre tovább Magyarország? Helyzete és kilátásai című tanulmánykötet egyik szerkesztőjeként arról beszélt: a csaknem ötszáz oldalas, általa egyszerűen „zöld könyvnek” nevezett munka éppen azt próbálja feltárni, milyen mélyebb szerkezeti problémák halmozódtak fel az országban.

Mint fogalmazott, nem olyan típusú válság zajlik, mint a rendszerváltás előtt, amikor egy politikai és gazdasági rendszer egyszerre omlott össze, és a rossz döntések akár az alapvető ellátásokat is veszélyeztethették volna. Most nincs szó arról, hogy egyik napról a másikra ne lehetne pénzt felvenni vagy hiánycikké válna az élelmiszer, ugyanakkor egy sokkal nehezebben kezelhető helyzet alakult ki. A politológiai szaknyelv ezt polikrízisnek nevezi: egyszerre jelentkeznek gazdasági, intézményi, oktatási és versenyképességi problémák, amelyek egymást erősítik.

A professzor egy szemléletes hasonlattal írta le a helyzetet. Felidézett egy vietnámi gyakorlatot, amikor a rendszer ellenfeleit olyan föld alatti börtönbe zárták, ahol nem lehetett felállni. Hónapok múltán ugyan nem jelentettek veszélyt senkire, de fizikailag is képtelenné váltak a normális működésre. Szerinte Magyarország állapota bizonyos értelemben hasonló: nem egyetlen drámai esemény bénítja az országot, hanem a hosszú időn át fennálló rossz beidegződések gyengítették le a gazdaság alkalmazkodóképességét.

A figyelmeztető jelek különösen a minőségi mutatókban látszanak. Csaba László a PISA-teszteket, az innovációs teljesítményt és a kiviteli szerkezet minőségét említette példaként, mondván: ha egy ország egyszerre több területen marad le a versenytársai mögött, akkor már nem lehet egyedi hibákról beszélni. Ilyenkor el kell gondolkodni azon, milyen szerkezeti változtatásokra lenne szükség. A professzor szerint ugyanakkor a választók által várt gyors megoldás nem létezik, mert az ország problémái nem néhány hónap alatt alakultak ki.

A költségvetés körüli bizonytalanság

A beszélgetés során szóba került Magyar Péter egyik nyilatkozata is, amelyben a Tisza Párt vezetője arról beszélt: nem tudnak biztosan a költségvetésre támaszkodni, mert nem világos, mi szerepel valójában a számok mögött. Csaba László szerint ez az állítás nem alaptalan.

Úgy látja, a költségvetésnek legalább három komoly problémája van. Az első, hogy nem reális makrogazdasági pályára épül. Miközben a magyar gazdaság az elmúlt években még az egy százalékos növekedést sem érte el tartósan, a költségvetési tervek rendre 2,5–3,5 százalékos bővüléssel számolnak. Ez azt jelenti, hogy még optimális körülmények között sem teljesülhetnének a várakozások, hiszen egyszerűen nem keletkezik annyi bevétel, amennyivel előzetesen kalkulálnak.

A második probléma a kiadási oldalon jelentkezik. Bár a professzor szerint papíron viszonylag fegyelmezett pályát rajzolnak fel, a választási évek logikája rendre felülírja a terveket, és a tényleges költések eltérnek az előirányzatoktól. Így egyszerre jelentkezik a kevesebb bevétel és a magasabb kiadás problémája, ami szükségszerűen tovább növeli a bizonytalanságot.

A harmadik gond az, hogy egyes tételek szerinte egyszerűen nem jelennek meg átlátható módon a nyilvánosság számára. Mint fogalmazott, korábban is előfordult, hogy az ország valós adósságáról vagy nagy beruházások tényleges költségeiről csak késve lehetett információhoz jutni, de a jelenlegi helyzet több szempontból új minőséget jelent. Pályafutása során látott már sokféle költségvetési praktikát, ugyanakkor most úgy érzékeli, hogy a nyilvánosság számára elérhető információk és a tényleges pénzügyi helyzet között jelentős lehet az eltérés.

Éppen ezért régóta szorgalmaz egy pótköltségvetést, amelynek célja az lenne, hogy egyértelműen megmutassa: „mennyi az annyi”. Véleménye szerint egy ilyen dokumentum nemcsak az aktuális pénzügyi helyzetet tenné világossá, hanem azt is megmutathatná, milyen mozgástere van az új kormányzatnak 2026–2027-ben, és mely ígéretek megvalósítása reális. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: miközben sok kritika éri a leköszönő kabinetet, a Tisza Párt programjában szereplő vállalások között is vannak olyanok, amelyek pénzügyi fedezete első pillantásra nem látszik biztosítottnak.

Jó diagnózis nélkül nincs terápia

Csaba László szerint a politikai változás önmagában nem elegendő a gazdasági fordulathoz. Úgy véli, minden érdemi reform alapfeltétele a pontos helyzetfelmérés, ezért is tartja fontosnak a „zöld könyv” megszületését. A professzor szerint a rövid politikai üzenetek és közösségi médiás reakciók világában különösen fontos, hogy valahol részletesen le legyen írva, pontosan milyen problémákkal néz szembe az ország.

Megfogalmazása szerint a jó terápiának előfeltétele a jó diagnózis: először meg kell nevezni a bajokat, mert abból többé-kevésbé következik az is, milyen lépésekre lenne szükség, mennyi idő alatt és milyen forrásokból lehetne azokat végrehajtani. Szerinte elengedhetetlen egy részletes „rovancs”, amely feltárja az ország valódi pénzügyi és gazdasági állapotát, beleértve azt is, milyen uniós forrásokra lehet reálisan számítani.

A külgazdasági irányokkal kapcsolatban azt is hangsúlyozta: Magyarország földrajzi helyzete természetes módon a régiós együttműködés felé mutat. Úgy látja, a szomszédos országokkal való kapcsolatok és a térségi gazdasági integráció sokkal fontosabb lehet, mint a távoli piacokra épített ambíciók. Példaként a Monarchia korából örökölt vasúti infrastruktúrát említette, amelynek újraélesztése viszonylag alacsony költséggel nyithatna jelentős gazdasági lehetőségeket.

Az uniós pénzek kapcsán óvatosságra intett. Szerinte egy politikai megállapodás ugyan javíthatja a bizalmat, de az Európai Unióban a pénzügyi döntések valójában nem politikai, hanem bürokratikus szinten születnek. A brüsszeli apparátus különösen érzékeny a visszaélések kockázatára, ezért csak akkor mozdul gyorsan, ha meggyőző garanciákat lát. Ahogy fogalmazott, a részletek itt sem mellékesek: „az ördög a részletekben lakozik”, ezért a sokszor kritizált bürokratikus óvatosság mögött valójában komoly felelősségi rendszer áll.