Csak szex, avagy miért járnak a férfiak prostituáltakhoz?

Kardos Ernő 2020. november 19. 20:40 2020. nov. 19. 20:40

A férfiak napja van. Eszembe jutott, hogy tíz évvel ezelőtt készítettem egy interjút egy szociológussal, aki azt kutatta, hogy miért járnak prostituáltakhoz a férfiak. Emlékszem, első kérdésemmel azzal ugrattam a kutatót – aki történetesen hölgy volt –, hogy kérdezze meg gyermekkori férfibarátját, majd megkapja a választ. Könnyedén megtudhatja, hogy a hímneműek szexért járnak a prostikhoz. Ha pedig már tudja a választ, akkor felesleges az idejét tovább fecsérelni. A csipkelődésre nagyon elgondolkodtató interjú lett a válasz, amit az idő múlásával szerettem volna megismételni. De az interjú alanya sem nekem, sem másnak nem beszélt erről a témáról. Azt mondta, hogy sokan sértegették, fenyegették a kutatási eredményeiért, ezért sem említem a nevét. Hátha nem akarná. Amit viszont mondott, a férfiak napja alkalmából érdemes felidézni.

A szociológus természetesen nem csak azt kutatta, hogy a férfiak miért járnak kupiba. Az is érdekelte, hogy ők miért fizetnek a szexért, a nők pedig miért nem. Miután a kutatás a nők életét is igyekezett feltárni, arra jött rá a tudós-asszony, hogy minden ellenkező hiedelem ellenére, valójában a férfiak tekinthetőek a gyengébb nemnek. Ugyanis rövidebb ideig élnek, gyakrabban éri őket infarktus, inkább tévednek a bűn útjára, válnak alkoholistává, lesznek öngyilkosok, vagy hajléktalanok. Vagyis általában majdnem mindenért a férfiak fizetnek inkább – pénzzel, az egészségükkel, az életükkel –, a nők pedig ezt tudomásul veszik.

Ennek a rejtélynek a kulcsa leginkább a szexuális különbségben keresendő, illetve ez a válasz arra a kérdésre, hogy miért hajlandó a férfi fizetni a szexért is. Ennek ismeretében, ugyanis tisztábban látjuk a párválasztás, a házasság, az egész élet rejtélyét, és persze benne a prostitúciót is.

A természet úgy rendezte, hogy a női szex értékesebb, mint a férfiszex, hisz' például a nők szüzességének van értéke, a férfiakénak nincs. Az emberi faj fennmaradásának feltétele az utód, amihez persze mindkét nemre szükség van, de míg a férfi ebből is elsősorban a szexet látja, a nő számára a gyerek kihordása, fizikai és lelki gondozása is feladat, amit ráadásul csak meghatározott korban vállalhat, és amihez biztonságra van szüksége. Ezért fizet a férfi a szexért. Fizet az udvarlás időszakában és a házasságban is, mert ez a szerepe, akár akar családot, akár nem.

A fizetés alatt a kutató nemcsak a pénzt értette – azt is –, de ezen kívül a férfi energiát, udvarlást is befektet. Igaz, a nő is, de máshol van a hangsúly. Mivel a nő a személyes szülői befektetésben vállal nagyobb szerepet, természetes, hogy a férfi fizet, pénzben vagy bármiben, ha így jobban tetszik. 

Amíg a nő apát keres a gyerekének, addig egyenrangú a kapcsolat. Hasonló intenzitással vágyik a szexre, mint a férfi, tehát kezdeményező és emancipált. Ez azonban az idő előrehaladtával folyamatosan csökken, majd elhal, és csak egy új kapcsolatban „lángol” ismét. A férfi igénye viszont szinte állandó, ráadásul szereti a változatosságot, a sok partnert, sok helyen, sokszor. 

A nők ezzel szemben ciklusokban élnek, és akkor lépnek ki a kapcsolatból, ha már nem érzik magukat biztonságban. Ekkor játszik ismét szerepet az életükben a szex. 

A felmérések szerint, a nők többsége a világon mindenütt „felfelé” házasodik, vagyis vastag pénztárcát keres. Megvizsgálták a vezető beosztású amerikai feminista nők házasodási szokásait: valamennyien náluk idősebb, jobb fizetésű, magasabb státuszú férfihoz mentek hozzá. De fontos hangsúlyozni, hogy ez nem gonosz ármány és számítás következménye, hanem a leendő utódok ösztönös védelme. Amióta a nő dönt a  gyermek születéséről, azóta jelentős hatalomhoz jutott. Ez persze az egész társadalmat érinti, hiszen ha nincs biztonság, akkor nincs gyerek, ráadásul, ha a nők többsége a karriert preferálja, akkor sincs.

Ettől persze még mindig nem világos, hogy miért járnak a férfiak prostituáltakhoz. A válasz valami olyasmi volt, hogy az évtizedekkel ezelőtti szexuális forradalommal elindult egy folyamat, amely megfordította a vázolt evolúciós rendet. A nő korábban gyereket nevelt, most folyamatosan belép az általa is áhított megbecsültebb, ám,érzelem- és empátiahiányos férfivilágba, saját karriert épít. Közben otthon nem nyújtja azt az intimitást, amit korábban, ráadásul felkészületlen a mai szabadosabb szexuális életre. A férj pedig, miután szétnéz az interneten, elmegy a lányokhoz.

Viszont ma már a férfiaknak nem is annyira szex-, mint inkább gyengédség-hiányuk van. A szex mellett érzésekért, intimitásért, beszélgetésért járnak a prostituáltakhoz. Keresik a barátnőt, hogy valaki foglalkozzon velük. Ma már a hirdetések a „barátnő” -feelinget ajánlják. Ez korábban nem volt jellemző, ráadásul a tendencia elérte a legfiatalabb korosztályt is, sőt, egyre nagyobb társadalmi csoportokat érint.

A szociológus állítja, hogy az eltérő szexuális energiákat csak a prostitúció képes levezetni, de más vélemények szerint, a házasság is valamiféle prostitúció. A jelek azt mutatják, hogy a két intézmény elvileg „megfér” egymás mellett. A valódi párkapcsolatban alapvető cél az utódokról való gondoskodás, de a szex, a kedvesség és az egymással törődés is létszükséglet. Ha bármelyik hiányzik, a nők a karrierben, vagy a hatalomban, a férfiak pedig a piacon, pénzért megtalálják.

Viszont ma már a játékfilmekből azt is tudhatjuk, hogy ha a nő karriert épít, és elkezd férfiként teljesíteni és viselkedni, akkor már ő is vásárol szexet. Ma már itthon is van rá mód, de leginkább külföldi nyaralásokon: az északi országok lakói járnak a déli, egzotikus államokba románcot keresni. Ez mégsem lesz általánosan jellemző, mert a nő bármikor kap szexpartnert – hisz' a férfi bármikor hajlandó rá –, míg egy férj gyakran otthon sem. Mondjuk úgy, hogy miközben a nő a férfi helyére vágyik, nem a saját érzelmeit, kedvességét viszi a férfivilágba, hanem felveszi annak szabályait. Az ember nem rúghatja fel büntetlenül a saját evolúciós kottáját, mert ha megteszi, fizeti az árát: sivár kapcsolataival, gyerektelenséggel vagy épp magányosan, elválva, agresszív, bűnöző és boldogtalan gyerekekkel. Azt tapasztalom, hogy a karriert építő nők körében a gyerek nem fontos, csak a róla szóló szöveg.

A férfiszerep persze a nők életét is veszélyeztethetné – lásd infarktus – de őket védik a hormonok, ezért ők mindig kevesebb kockázatot vállalnak. De persze gyakori a többszörös válás, a depresszió. Korábban azt jósolták, hogy ha a nők egyenrangúak lesznek, akkor a körükben is több lesz a bűnöző. Nos, ez nem jött be. 

Egyébként a normális nők többsége valójában nem is akar férfiszerepekbe bújni. A kutatások azt mutatják, hogy nem a kvóták hiánya miatt kevés az első számú női vezető vagy politikus, hanem mert a legtöbb asszony valójában nem is vágyakozik rá. Miközben a férfiak vannak a társadalmi ranglétra tetején és alján, a nők a legvédettebb helyzetben, középen találhatók, mert ott akarnak lenni. A nők védettek, a férfiak nem.

A témához tartozik még, hogy a családi erőszakért sem teljesen a férfiak a felelősek. A verekedések harmadát a nők kezdik, és a tapasztalat szerint a nők ütnek először.  A nők viszont kiválóak az érdekérvényesítésben.  A társadalom pedig a számára „értékesebbet”, a nőt védi, a férfiak elvesztése nem olyan megrendítő. A nők mindig áldozatok, pedig sokszor ők a konfliktusok kezdeményezői. Ez a valódi képmutatás. A férfi ugyanis nem „lehet” áldozat, az ellentmondana az integritásának. El tudná képzelni, amint valaki elmeséli a rendőrnek, hogy az asszony megverte? 

Miközben valójában a férfit bántják a legtöbbet otthon, csalódva mindenféle teljesítményében, de a nő részéről ez sem mindig tudatos, hanem ösztönös tesztelése annak, hogy fenn tudja-e még tartani a családot. A nőknek ezt a folyamatot tudatosítaniuk kellene, mert ha nem vállalják saját felelősségüket, akkor mennek a fiúk a börtönbe, az alkoholhoz, a kórházba vagy a prostituáltakhoz. A nők pedig apróhirdetésben társat keresnek, nem férjet, nem szexpartnert, hanem társat, ahelyett, hogy tisztelték volna a régit, akit szerettek.