Detoxikált egészségügy és jogállam
Mit szóljon egy olyan hírhez az egészségügy állapotában érdekelt polgár, hogy azért nem tartóztattak le egy – húsvéthétfőn ittasan, érvényes jogosítvány nélkül, a (luxus)terepjárójával –, a rendőrök elől menekülő orvost, mert a bíróság szerint „nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az orvos a foglalkozását az egészségügyben gyakorolni tudja”, mint hogy letartóztatásban józanodjon ki?
A doktor úr már ittasan indult autóval locsolkodni, amikor a gyanút keltő jelenségét a rendőrség észlelte, és meg kívánta állítani. Miután a felszólításnak nem tett eleget, és (sikeresen) kikerülte az intézkedni vágyó közeget, továbbhajtott, majd sikerült egy személyi sérüléssel végződő balesetet okoznia, és kisodródott. Ekkor érték utol a rendőrök, akik közül a hozzá közelebb eső, járműből kiszálló járőrt majdnem elütve, a rendőrautó ajtaját lezúzva próbált meglógni. Ez a cselekmény-csomag hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények néven fut a büntető rendszerben. És nem tartóztatták le. Pedig eddig (így tudni) hatszor (!) tiltották el a közúti járművezetéstől.
A teljes bírói indoklás szerint: „sem a szökés, elrejtőzés veszélyétől, sem a bűnismétléstől nem kell tartani. A férfinak nagy ingatlanvagyona van, drága autói és a jövedelme jóval az átlag feletti”.
A HVG szerint „emellett az szólt az orvos mellett, hogy idős szüleinek kell segítenie, valamint van három gyermeke.” És végül, amivel kezdtem: „ráadásul a bíróság álláspontja szerint nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a foglalkozását az egészségügyben gyakorolni tudja.”
Nem mellékesen ez az a kórház, ahol 2015-ben „két betegszállító az éjszakai műszakban „tivornyázva, halottnak titulált egy idős asszonyt, majd egy elhunytat ráncigálva, sérüléseket okoztak a holttesten.”
Mi is történik itt? Kérdezem ezt úgy, hogy nem az érintett verbális üldözése a célom, hanem a jelenségre való figyelemfelhívás, ugyanis számtalan történetet hall mindenki, hogy főleg vidéken az orvosok olyan urak, akiknek mindent szabad, akár folyton részegen rendelni is. A betegeknek joguk van megvédeni magukat az alkalmatlan orvosoktól: ez is emberi jog!
Itt tehát vagy egy NER-es helyi figura akadt horogra, és / vagy az egészségügy minősíthetetlen emberhiányáról, vagy a jogállamiság súlyos tünetével állunk szemben. Bármelyik is az ok, a Debreceni Törvényszéket érdemes lenne megkeresni azzal is, hogy véleményük szerint a gazdagok (mert gazdagok) gyakrabban védekezhetnek-e szabadlábon az ügyeikben, míg a szegényeket (mert szegények) inkább le kell ültetni? És hasonlóan: egy orvos (mert orvoshiány van Berettyóújfalu környékén, esetleg kevés a diplomás) más büntetőjogi elbírálás alá esik, mint egy közmunkás, mert abból meg nagyon sok van, és nincsen ügyvédre pénze? Esetleg a három gyermekesek büntetőjogi megítélése a gyermektelenekkel szemben kedvezőbb? Hogyan fér össze ez az egész a magyar és az uniós joggal?
És a kórházat is megkérdezném: biztos, hogy engedni kell praktizálni ezt az orvost, akinek ez lesz a minimum hetedik bíróság elé kerülő alkoholos gépjárművezetési ügye? Hiszen az nem úgy van, hogy az alkohol csak a járműbe való beüléskor kezd hatni, és onnan kiszállva felhagy az ítélőképességre, viselkedésre súlyosan kiható hatásával? Hogy hagyhatják, hogy betegeket lásson el egy vélhetően kezelésre szoruló alkoholbeteg orvos? A betegjogok hol vannak?
NER-kegyenc? Orvoshiány? Mindkettő?
Dr. Várkonyi Tibor
