Csillag István: parasztvakítás, hogy könnyen kiválthatóak az uniós források
Az uniós pénzek ingyen vannak, ebből finanszírozta az állam a beruházások 85 százalékát, tömködte az államháztartás hiányát, ebből növekedett a gazdaság. Ha nincs, akkor annak komoly ára van – reagált Csillag István volt miniszter, közgazdász a gazdaságfejlesztési miniszter azon kijelentésére, hogy könnyen kiválthatóak az uniós források. Szerinte mindig van még egy bőr, amit le lehet húzni az emberekről egy diktatúrában, amíg nincs ellenállás.
Két ok miatt nem válthatóak ki könnyen az uniós források: egyrészt mert ingyen vannak, nem kell utánuk kamatot fizetni. A másik, hogy ebből finanszírozta Magyarország az elmúlt nyolc évben az állami jellegű beruházásoknak a 85 százalékát. Tehát nem a magyar adófizetők pénzét kellett erre fölhasználni. Ugyanakkor ez a pénz euróban érkezik, a beruházáskor kifizetett összegeket meg forintban fizetik ki. Így magától értetődik, hogy az ország úgynevezett deviza-tartalékát ingyen töltötték föl. Emellett nem kellett figyelembe venni a különböző valuta-, deviza-változásokat és kockázatokat – magyarázta Csillag István.
Az uniós forrás azért sem váltható ki könnyen, mert ha Magyarország továbbra is ugyanolyan ütemben akarna beruházni, mint amit a Brüsszeltől származó pénz tett lehetővé, akkor a magyar költségvetésből kellene más célokat visszaszorítani és átcsoportosítani beruházásokra. Teljesen nyilvánvaló, ha ugyanazokat a beruházásokat szeretnénk megvalósítani, mint az ingyen pénzből, az csak úgy lehetne, hogy a magyar adófizetőket kellene kizsigerelni, vagy más hasznos társadalmi célokat kellene félretenni.
Ha nem ez történik, akkor az államháztartás hiánya lenne jóval magasabb, hiszen ugyanolyan magas kiadásokat vállal, miközben bevételi oldalon nem kap hozzá ingyen pénzt az állam. Ha pedig a hiány jóval magasabb, akkor külföldről származó pénzből vagy a magyar háztartások megtakarításaiból lehetne finanszírozni. Márpedig ezt csak úgy lehetne megtenni, hogy drága kamatokat fizetünk, lévén a pénzpiacokon meglehetős hullámzásuk van a kamatoknak – sorolta a közgazdász, majd egy példát mondott. Ha eddig egy magyar háztartás 100 forint bevételéből ötöt ingyen kapott, és ebből az ötből tudta például a lakás kölcsönét törleszteni, de többé nem kapja, akkor ez nagyon súlyos helyzetet eredményez a család számára. Mert ők ezután vagy lemondanak a vajról vagy a kenyérről, a gázról, és így tovább, hogy a lakáskölcsönt továbbra is fizetni tudják, vagy nem fogják tudni fent tartani a korábbi szintet. „Amit a kormány mond, az egy tiszta parasztvakítás, ugyanis nagyon nagy az ára az uniós források elmaradásának, de nem is lehet könnyen kiváltani őket.”
A volt miniszter szerint meg lehet élni uniós pénzek nélkül, mint ahogy Magyarország is megélt – vannak, akik visszaemlékeznek az 1980 körüli időszakra –, amikor az ország lényegében olyan pénzügyi helyzetbe került, hogy kénytelen volt IMF-taggá válni, miközben a Szovjetunió és a párt is tiltotta. „De szükségünk volt arra, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez forduljunk, mert ez volt akkor a túlélés egyetlen lehetősége. Tehát természetesen lehet uniós pénzek nélkül is élni, csak nagyjából úgy, mint Hátsó-Burundiban" Mindig van még egy bőr, amit le lehet húzni az emberekről egy diktatúrában, amíg nincs ellenállás.
A magyar gazdaság ebben az évben egyáltalán nem fog növekedni, nulla lesz a növekedés. Eddig a növekedésünk forrása alapvetően az uniótól származó ingyen pénz volt. Ha ez elapad, akkor egyben azt is jelenti a külföldi befektetőknek, hogy Magyarország az Európai Unió számára nem megbízható partner. Miért kockáztatná, hogy idehozza a pénzét, hogy itt építsen ezt meg amazt? – tette fel a kérdést.
A III. Richárd nevű Shakespeare-drámának a végén azt kiabálja a király, hogy országomat egy lóért. Itt erről beszélünk: az országunkat, azaz a levegőnket, a vizünket és a földünket adja – hiszen csak azért lehet itt relatíve óriási üzemek működésére engedélyt adni, lásd akkumulátorgyárak –, mert ez jelenti a jelenlegi III. Richárd számára azt a lovat, amin ki tud menekülni ebből a csávából. „Ez a nép ezt szereti, ha jól látom, mert szereti a királyát, akkor is, ha eladja a levegőnket, a vizünket, a földünket és semmink sem marad” – mondta Csillag István.
A következő évi költségvetés alapján nagyjából azt jósolhatjuk, hogy a fogyasztói árak emelkedésének üteme valahol 6-8-10 százalék körül lesz. Ha azt akarjuk, hogy ugyanannyi legyen a kórházakra, az egészségügyre, az orvosokra, a tanárokra, a szociális segélyekre fordított összeg, azaz ugyanannyi árut, ugyanannyi gyógyszert, ugyanannyi műtétet lehessen elvégezni, akkor a költségvetésnek legalább ekkora összeggel – tíz százalékos inflációnál tíz százalékkal – kellene megnövelnie, hogy a reálérték megmaradhasson. Ehhez képest ez a költségvetés 4-5-6 százalékos – nominális – növekedéseket tartalmaz, amiket úgy próbál meg a kormány eladni, hogy nem lesznek megszorítások – fogalmazott a közgazdász.
„Mert azt hiszi, hogy a nép hülye, és csak azt tekinti megszorításnak, hogyha tegnap kaptak tíz forintot, akkor jövőre csak ötöt kapnak”. De itt egyszerűen arról van szó, hogy tegnap kaptak tíz forintot, jövőre 16-ot, csakhogy ez a tíz forint csak akkor ér meg ugyanannyit, ha 20-at kap. Következésképpen mi jöhet még? Az történik, hogy a rendelkezésre álló pénz reálértéke fokozatosan csökken, és így nyilvánvalóan az a színvonal – amely eddig se volt az egészségügy és az oktatás ellátottsága tekintetében – tovább csökken. „De abban bízom, hogy azért a gumibot, meg a fegyveres erők ellátottsága szinten marad, mert egy diktatúrában ez rendkívül fontos, hiszen egyébként az elégedetleneket nem lehetne féken tartani. Ha meg már leállítottunk minden beruházást, és mindennek fölment az ára, akkor jöhet a tapsvihar, hogy milyen jól kormányoznak” – összegezte Csillag István.
