Csintalan Sándor: Orbán arra játszik, hogy a Tisza-kormány elbukik, és ő visszatérhet
Csintalan Sándor szerint a Tisza-kormány egyszerre túl sok ügyet vitt a nyilvánosság elé, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy a kormányzás helyett csak kommunikáció zajlana. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában arról beszélt, hogy az új kormány egyik legfontosabb feladata a korábbi évek következményeinek feltárása lehet, miközben szerinte Orbán Viktor arra épít, hogy a Tisza nem tud megbirkózni az ország gazdasági, külpolitikai, szociális és környezeti problémáival. Csintalan különösen súlyosnak tartja a vízügyi helyzetet és a Homokhátságon tapasztalható kiszáradást, amelynek következményei szerinte már a mindennapokban is érzékelhetők.
Nem igaz, hogy a Tisza nem kormányoz
A beszélgetés elején felmerült, hogy a Tisza-kormány talán túlságosan sok ügyet tett egyszerre a politikai napirend középpontjába. Az 500 milliárdos ügy, a Ruszin-Szendi Romuluszhoz kapcsolódó történet, a vagyon visszavételével foglalkozó hivatal és más kezdeményezések akár azt a benyomást is kelthetik, hogy a kormány a problémák feltárásával próbálja elfedni a kormányzás hiányosságait. Csintalan Sándor azonban ezt másképp látja. Szerinte éppen az a feltűnő, hogy ezek az ügyek nincsenek eltakarva, hanem nyilvánosan jelen vannak. Úgy véli, ha valaki azt állítja, hogy ezekkel az ügyekkel a kormány valami mást akar elfedni, akkor azt is konkrétan meg kell neveznie, hogy pontosan mit.
Csintalan vitatta azt az ellenzéki állítást is, hogy a Tisza-kormány valójában nem kormányoz. Mint mondta, rendszeresen követi a parlament munkáját, és szerinte most olyan intenzív politikai vita zajlik az Országgyűlésben, amilyenre az Orbán-kormány idején hosszú időn keresztül nem volt példa. Különösen fontosnak tartja, hogy a parlamentben ülő ellenzéki képviselők ma sokkal szabadabban beszélhetnek, mint korábban. Megfogalmazása szerint „megszabadultok Orbán Viktortól, nem örülnek eléggé”, hiszen korábban alig lehetett tudni arról, hogy egyáltalán milyen személyiségek ülnek az orbáni frakcióban.
Csintalan ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyar Péterben sem kíván feltétel nélkül megbízni. „Én most azt látom, hogy az ellenzék parlamentben ülő képviselői soha ilyen szabadok nem voltak” – mondta, hozzátéve, hogy ő maga is megadja a politikusoknak a lehetőséget, de folyamatosan figyeli a teljesítményüket. Szerinte az új kormány egyik komoly eredménye a paksi helyzet kezelése volt, amelyet a nyilvánosságban szerinte méltatlanul bagatellizáltak.
Paks és a vízügy: évtizedes hibák következményei
Csintalan különösen élesen bírálta azt, ahogyan az ellenzék egy része reagált a paksi helyzetre. Szerinte amikor Magyar Péter a nukleáris biztonság fontosságáról beszélt, valójában egy sokkal súlyosabb problémára utalt: egy olyan helyzetet kellett kezelni, amely akár nukleáris katasztrófa kockázatát is magában hordozhatta. A műsorban arról beszélt, hogy szerinte a kormány gyorsan reagált, miközben az ellenzéki kritikák egy része inkább arra irányult, hogy Magyar Péter elkésett, illetve saját magát helyezte a középpontba.
A politikus szerint azonban Paks története nem önmagában áll, hanem szorosan összefügg az ország vízügyi és klímapolitikai problémáival. A Dunával, az aszállyal és a vízkészletekkel kapcsolatos gondok szerinte évtizedek óta halmozódnak, és az elmúlt tizenhat év vízügypolitikájának is súlyos felelőssége van abban, hogy Magyarország ilyen helyzetbe került. „Nem a múlt emlegetése” – hangsúlyozta, hanem olyan problémáról van szó, amelynek következményei már most megmutatkoznak.
Csintalan saját környezetéből is hozott példát arra, mennyire közvetlenül érzékeli a helyzet súlyosságát. A Homokhátságon élő családja közelében hatalmas tűz ütött ki, amely több tíz hektáron pusztított, és néhány száz méterre volt gyerekeitől és unokáitól. Elmondása szerint a szél irányának megváltozása miatt a tűz terjedése is kiszámíthatatlanná vált. „Nem két hektárról beszélünk, nem egy tábortűzről” – fogalmazott, jelezve, hogy szerinte a klímaválság és az elhibázott vízgazdálkodás együtt olyan veszélyeket teremt, amelyekkel a politikának sürgősen foglalkoznia kell.
A vízügyi problémák között a korábbi intézményrendszer leépítését és a vízügyi hozzájárulás eltörlését is említette. Szerinte annak idején sokan örültek annak, hogy a gazdáknak nem kellett ezt a terhet viselniük, a következmények azonban ma már sokkal súlyosabbak lehetnek.
Orbán visszatérésére játszhat a Tisza kormányzásának nehézségeire építve
A műsor másik fontos témája az elszámoltatás, illetve a korábbi rendszer működésének feltárása volt. Csintalan örül annak, hogy parlamenti vizsgálóbizottságok jönnek létre, és külön pozitívumként említette a paritásos bizottságokat. Ugyanakkor óvatos a politikai találgatásokkal. Szerinte a közvélemény hajlamos arra, hogy hiányos információk alapján már kész forgatókönyveket gyártson arról, mi fog történni egy-egy ügyben.
A vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos hivatal kommunikációját sem tartotta megfelelőnek. Szerinte a Tisza-kormánynak világosan és érthetően kellene elmagyaráznia, milyen intézményeket akar létrehozni, milyen jogkörökkel és milyen szabályok alapján. Különösen fontosnak tartja a társadalom edukációját, mert szerinte „ez a társadalom, ez az ország, ez nagyon rosszul van edukálva”. Ugyanakkor úgy látja, hogy a magyar választók mégis képesek voltak meghozni egy fontos politikai döntést, és elmozdítani Orbán Viktort a hatalomból.
Csintalan szerint Orbán Viktor jelenleg „nézi a pályát”, és arra várhat, hogy a Tisza-kormány megbukjon a rá nehezedő problémák súlya alatt. Úgy véli, a volt miniszterelnök kommunikációjából az rajzolódik ki, hogy számít a kormány külpolitikai, gazdaságpolitikai, szociális és egyéb nehézségeire, és arra, hogy ezek kezelésében kudarcot vall. „Arra játszik, abban reménykedik, hogy ezt nem fogja tudni kezelni a magyar kormány” – fogalmazott.
A visszatérés lehetőségét ugyanakkor Csintalan nem tartja elkerülhetetlennek. Szerinte a veszély fennáll, de annak elhárítása már elsősorban a Tisza-kormányon és a parlamenti többségen múlik. Nem Orbán szándékai a legfontosabbak, hanem az, hogy az új kormány képes lesz-e megfelelően kezelni az előtte álló válságokat. Ebbe pedig szerinte a Homokhátságon tapasztalható aszály, a vízhiány és a klímaváltozás következményei ugyanúgy beletartoznak, mint a paksi helyzet.
Csintalan végül arról beszélt, hogy a közéletben megszólalóknak nem szabad félrenézniük, amikor olyan folyamatokat látnak, amelyek később súlyos következményekkel járhatnak. A Homokhátságon látott tűz számára nem egyszerűen egy helyi esemény volt, hanem figyelmeztetés arra, hogy a klímaválság és a vízhiány már nem távoli probléma. „Mivel játszunk” – tette fel a kérdést, amikor arról beszélt, hogy a politikusoknak és a közélet szereplőinek tudniuk kell, milyen következményei lehetnek a döntéseiknek.
