Csődveszély nem fenyeget, de a helyzet egyáltalán nem rózsás

Óriási a baj a gazdaságban, látható, hogy megszorításokat – mégpedig komolyabbakat – hajt végre a kormány, bár nem nevezi annak. Újabb és újabb adókat vetnek ki, elkaszálnak még számukra is presztízsértékű beruházásokat is (például a Fudan Egyetem kampuszáét), az aprópénz is számít (lásd a nyugdíjkorrekció halogatása), szemet kiszúróan küzd a lakosság forintjaiért (például a 13 százalékos szociális hozzájárulási adóval sújtja a megtakarításokat). Egyre több hitelfelvételre kényszerül a kormány, mert nem jönnek az uniós pénzek. Olyannyira, hogy az állam kamatterhei lassan, de biztosan emelkednek. A Portfolio írta meg, hogy a kormány becslései szerint a tavalyi 2,8 százalékról az idén a GDP 3,8 százalékára ugranak a kamatkiadások a költségvetésben, majd ez 2024-ben tovább emelkedik 4,1 százalékra. Nominálisan ez azt jelenti, hogy a 2022-ben még 1900 milliárd forintot közelítő összeg az idén jó esetben 1000 milliárd forinttal ugrik meg, majd jövőre további 500 milliárdos emelkedés után 3500 milliárd közelében tetőzhet.

Mit jelent ez az ország fenntarthatósága szempontjából? Nem fenyeget-e a csőd? Felcsuti Péter közgazdászt kérdeztük.

„Csődveszély nem fenyeget, de a helyzet egyáltalán nem rózsás” – nyugtatta a kedélyeket a Magyar Bankszövetség korábbi elnöke. A gazdaság helyzete valóban rossz, s ennek két kulcskérdése van. Az első – ami kétségtelenül a legfontosabb –, hogy mikor lehet hozzáférni az uniós pénzekhez, a második pedig, hogy a kormány milyen lépéseket tud vagy akar tenni a hiány csökkentése érdekében, miután anélkül nem nagyon lehet mérsékelni az inflációt – fejtegette, megjegyezve, hogy az expanzív költségvetés sem segíti az infláció letörését. „A kettő közül az egyik sem néz ki különösebben jól, de azért csődről nem beszélnék, ugyanakkor azt merem állítani, hogy rossz a helyzet, és komoly intézkedések híján, nem is nagyon van esély a kilábalásra ebből” – szögezte le ismét.

Az történt, hogy az infláció brutálisan legyalulta, lemorzsolta az emberek megtakarításait és vásárlóerejét. Ám az infláció – de ha úgy tetszik, a kormány – visszavette a reálbérek, a reáljövedelmek növekedését. Nem annyira a gazdasági növekedés az érdekes – jegyezte meg Felcsuti –, hiszen abból is növekedés van, ha holnap létesül 25 akkumulátorgyár és 30 stadion. Sokkal inkább az a kérdés, mikor kerülnek vissza a korábbi helyzetbe, abba a jólétbe a háztartások, amiben a válságot megelőző időszakban voltak. Ehhez azonban több évre lesz még szükség – vázolta a nem túlságosan fényes közeljövőt.

És ha az Európai Unió megnyitja a pénzcsapot? – kérdeztük. Annak a jelentős részét a kormány már megelőlegezte tőkepiaci, pénzpiaci hitelfelvételből – reagált. Mint rámutatott: az uniós pénzekből legfeljebb elő lehet törleszteni a hiteleket és csökkenteni a kamatkiadásokat, de ilyen értelemben rövid távon nincs jelentősége. Inkább arról van szó, hogy ha megjönnek az uniós támogatások, annak köszönhetően, gyengül a forintra nehezedő nyomás, s akkor lehet mérsékelni a kamatokat, ami valamennyire használ a gazdasági növekedésnek, a beruházásoknak stb. – egyszóval komoly tovagyűrűző hatása lehet. „Az uniós megállapodással nyilván javulna a magyar gazdaságról kül- és belföldön kialakult percepció, nevezetesen, hogy válságos helyzetben van, és akkor a gazdaság teljesítménye is javulna, s enyhülne a nyomás”. 

Mennyire kezelhető a kamatkiadás? Nem veszélyes ez a szint? – tettük fel a kérdést. A magas kamatkiadás nagy része a forintban denominált állampapír magas kamata miatt van, amit a kormány kezel, elinflálja azt – mutatott rá. Látható, hogy ez ugyan a költségvetés jelentős kiadási tétele, de ezzel szembenáll az állam jelentős adóbevétele. Közbevetésünkre, hogy ez is csökken, hiszen drámaian esik vissza a kiskereskedelmi forgalom, és így az állam áfabevétele is, Felcsuti úgy reagált, hogy a kérdés az egyenleg milyensége. Egyszóval az állam magas kamatkiadása ugyan nyilván nem jó, de azért nem tragikus mindaddig, amíg az infláció viszonylag magas, ami lemorzsolja azt. És ne feledjük – mondta –, az állam mindig ki tud bocsátani forintpapírt. Miután pedig a devizaadóság súlya viszonylag csekély, ezért nem tragikus ez az állapot.

Viszont e logika mentén, a kormány vajon nem önmaga ellen beszél, amikor unos-untalan azt hangoztatja, hogy az év végére el kell érni az egy számjegyű inflációt? Felcsuti szerint a gazdaságban nincs csak jó és csak rossz, hanem van például általában jó, aminek vannak kedvezőtlen következményei. Összességében jó, ha csökken az infláció, viszont ezzel szűkül az állam mozgástere arra, hogy elinflálja a jövedelmeket és hogy az általános forgalmi adó révén többletbevételre tegyen szert. „De hát ingyen ebéd nincs” – szögezte le Felcsuti Péter, aki szerint a legfontosabb most az infláció letörése.