Csóti Csaba: a szakszervezet nem parancsuralmi rendszer, itt valóban a tagok döntenek

„Valóban az Európai Szakszervezeti Szövetséghez (ETUC) fordultunk a Magyar Szakszervezeti Szövetséggel együtt, és közös levélben tájékoztattuk a szövetséget a pedagógusok helyzetéről és a tanárok rendkívüli elbocsátását célzó kormányrendeletről” – erősítette meg lapunknak Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. Emlékeztetett rá, hogy az európai munkavállalói jogok, a sztrájkjog szűkítése amúgy már évek óta, gyakorlatilag a pandémia berobbanása óta probléma. Az ETUC főtitkára nyilatkozatban ítélte el ezt a gyakorlatot. Ez pedig pont akkor látott napvilágot, amikor Magyarországon a kormány az amúgy is megvont pedagógus sztrájkjoghoz kapcsolódva, időben eltolta a polgári engedetlenségben résztvevő tanárok kirúgását. A két magyar szakszervezeti konföderáció ezért küldte el levelét.

Csóti Csaba kifejtette, nagyon bíznak benne, hogy a szövetség fel tud majd lépni európai közösségi szinten. Vagyis itt nem kizárólag magyar ügyről van szó, ez nem az Európai Tanács, vagy az Európai Parlament, ahol magyar ügyek keletkeznek, hanem ez a szakszervezetek saját szövetsége, aminek a SZEF és a MASZSZ is tagja. Vagyis emiatt nem lesz már holnap dörgedelem a magyar kormány irányában, aki erre számít, az nem érti az egésznek a logikáját, és az európai közösség működését. Ugyanis mindenki a saját sorsának a kovácsa, amihez egy közös értékrend alapján segítséget tud nyújtani a szövetség is, meg az európai közösség is, de mindenkinek magának kell megoldani a saját problémáját.

A SZEF elnöke elmondta, arról, hogy a PSZ és a PDSZ által közösen megtartott figyelmeztető sztrájkjának első évfordulójára, január 31-re meghirdetett újabb munkabeszüntetéshez a SZEF szövetségi szinten nyújt-e koordinált támogatást, a jövő héten döntenek. Előbb meg kell ugyanis kérdezni a szakszervezeti tagokat, az adott területen dolgozókat, csatlakoznak-e a tiltakozó akcióhoz. Úgy fogalmazott, a szakszervezet nem parancsuralmi rendszer, itt végső soron valóban a tagok döntenek. A SZEF elnöke mindehhez hozzátette: „tudom, hogy ez a rendkívül demokratikus működés Magyarországon már meglehetősen furcsa, de akkor is így működik”.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete már el is küldte a szakszervezeti konföderációknak, azok ágazati szakszervezeteinek azt a levelet, amelyben meghirdette, hogy január 31-e legyen a szolidaritás napja. Levelükben azt írták: „ez egy szimbolikus dátum. Egy éves évfordulója annak a figyelmeztető sztrájknak, amelyet azért hirdettek a pedagógus szakszervezetek, mert három hónap után sem ért el a közös sztrájkbizottság semmi eredményt a köznevelési államtitkársággal folytatott tárgyalásokon. Ezt a figyelmeztető sztrájkot tárgyaló partnereink mindenáron meg akarták akadályozni, majd miután a sztrájk megvalósult, bírósághoz fordultak a sztrájk jogellenességének kimondása érdekében. Erőfeszítéseik nem jártak eredménnyel. Egy igen hosszú eljárás során a Kúria kimondta, hogy a sztrájk jogszerű volt. Közben – még a jogi eljárás alatt – egy rendelettel, majd később ennek törvénybe iktatásával olyan helyzetet teremtettek, hogy a sztrájk alatti még elégséges szolgáltatás biztosítását úgy szabályozták, hogy rendkívüli mértékben megnehezítették az érzékelhető munkabeszüntetéseket az oktatási intézményekben, ezzel megsértve az oktatásban foglalkoztatottak sztrájkhoz való jogát.”

Levelük végén kiemelték, hogy ami az oktatással kapcsolatos követelések, események körül történik, bármelyik szakmát, munkavállalót bármikor elérhet. Ezért arra kérik a szakszervezeti tagokat, mindenkit, aki úgy gondolja, szolidáris velük, álljanak ki magukért, álljanak ki a pedagógusokért, szervezzenek valamilyen akciót, ami lehet szolidaritási sztrájk, munkalassítás, élőlánc, bármi, ami a figyelemfelhívásra alkalmas esemény. 

Figyelemfelhívás a diákok részéről már biztos, hogy lesz, az Egységes Diákfront (EDF) arra a napra már meghirdette az ülősztrájkot. Pirint Gergő, az EDF egyik képviselője a Hírklikknek elmondta, nem csak ülősztrájkot, hanem élőláncot is szerveznek január 31-ére. Emlékeztetett rá, ez lesz az ötödik „iskolaspecifikus” kiállás, ahol már ugyanazt a szervezési metódust fogják alkalmazni. Erre már az iskolák is felkészültek, van egy adatbázisuk, vannak olyan kapcsolattartóik, akik kommunikálnak az iskolákkal, és elmondják a terveket nekik. Van olyan budapesti iskola, amelyik már visszajelzett, mivel harmadjára szerveznek ülősztrájkot, nekik ez már unalmas, és szeretnének valami olyasmit csinálni, aminek nagyobb visszhangja van. Úgyhogy most azon a javaslaton kívül, hogy „a második órát üljék ki a diákok”, az iskolákra bízzák, ha ennél többet, mást akarnak csinálni. Ebben elsősorban a főváros és a nagyvárosok iskoláira számítanak. Ugyanakkor, mivel még nagyon sok kistelepülés van, ahol nem történt semmi ilyesmi, nekik az ülősztrájkot javasolják. 

„Mi alternatív órákat fogunk tartani január 31-én, ami azt jelenti, hogy azok a szülők, akik azzal szeretnék segíteni a tanárok sikeres sztrájkját, hogy aznap nem engedik iskolába a gyerekeiket, az általános iskolába járó diákokat különböző helyszínekre vihetik, ahol alternatív módon tanulhatnak. Az oktatást szakemberek fogják végezni, és különböző programok lesznek. Az ADOM ennek a szervezésében vesz részt.” Mindezt Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke árulta el lapunknak. Kérdésünkre, van-e oka annak, hogy az egyetemisták nem nagyon akarnak „beszállni” a pedagógusok és a diákok „ellenállásába”, Schermann Fruzsina azt válaszolta: „Van. Az egyetemisták körében azt tapasztalom, örülnek annak, hogy végre megszabadultak attól a toxikus légkörtől, ami a közoktatásban övezte őket, és végre mint egyetemi polgárok lehetnek jelen. Érthető, hogy távol szeretnének maradni mindettől, és nem szeretnének abba a légkörbe visszamenni. Viszont, azt látni kell, hogy az Erasmus-üggyel egyértelművé vált, így sem menekülnek. A kormány rossz intézkedései folyamatosan el fogják őket érni, épp ezért szeretnénk jobban bevonni őket. Távlati tervünk az Erasmus-szal kapcsolatos vitanap szervezése.”