Csúcsokat dönt az áramfogyasztás, de a termelés is

Meddig lehet bírni árammal ezt az időjárást? 

Amikor egy energetika rendszer teherbírását „belövik”, felmérik, hogy a magyarországi technológia egységeknek mit kell kibírniuk. Alapvetően a közép-európai időjárási körülményekkel számolnak a beruházók, ugyanis a hálózat külső elemei érzékenyek az időjárási, hőmérsékleti változásokra. A mi klimatikai viszonyaink között eddig az átlagosnak számító napi hőmérséklettel kalkuláltak, amely már sokéves átlagban a mínusz 20 és plusz 35 fok közötti tartományon belül maradt.  A klímánk azonban úgy tűnik, változik, az elmúlt két hétben mért majdnem 40 Celsius fokos napi hőmérsékletre nem készült föl senki. A magyar villamoshálózat rendszerei, szerelvényei, a kültéri trafók nem úgy vannak kialakítva, hogy ilyen körülmények között is hibátlanul működjenek, illetve alkalmasak legyenek a nagyobb fogyasztási igények teljesítésére, de szerencsére az extrém meleg napok talán elmúltak, a mostani és közeljövőben várható 33-34 fokos hőmérsékletben pedig bírni fogja a hálózat. 

A nagy meleg nem csak az emberi szervezetet, a technikát is próbára tette. Hogyan reagált a hőségre a hálózat?

A rendszer egyes elemeinek, elsősorban a külső transzformátoroknak a túlmelegedése előfordult, de nem olyan gyakorisággal, hogy azt a teljes rendszer megsínylette volna. A vezetékek is még állták a sarat, pedig a melegben megereszkednek, ami könnyen okozhat szakadást, vagy akár baleseteket is. A MAVIR-nak alighanem fel kell készülnie arra, hogy a jövőben talán gyakoribbak lehetnek az ilyen már-már trópusinak mondható kánikulai időszakok, amikor a hőmérséklet akár hosszabb időre is felmehet akár a 40 fok közelébe is. 

Ki lehet egyáltalán védeni áramkimaradások nélkül az ilyen időszakokat?

A világon másutt is vannak nagyon meleg éghajlatú vidékek, és működik az áramhálózat. Azzal számolnunk kell, hogy bizony előbb-utóbb a hazai rendszereknél ki kell cserélni a jelenlegi trafókat olyanokra, amelyeknek jobb a hőszigetelése. Akkor hiba nélkül bírni tudják a meleget. Vannak a villamoshálózatnak hőre érzékeny mozgó elemei is, a vezetékek maguk is kritikus pontnak számítanak, mert amikor megereszkednek, nagyon nagy mechanikai terhelésnek lesznek kitéve. Alapvetően azt gondolnám, hogy a legkritikusabb elemek maguk trafók, az áramátalakítók és az áramérkeztetők. 

A közelmúltban Európa déli országaiban több helyen voltak áramellátási problémák. Nekünk nincs mitől tartanunk? 

Amit említett, az elsősorban a Balkánon fordult elő. Több országban is voltak áramszünetek, elsősorban olyan helyeken, ahol az áramtermelésben nagy szerepük van a vízierőműveknek, amelyek az ilyen aszályos időszakban alacsonyabb szinten tudnak működni. Minél fejletlenebb egy ország áramellátó-hálózata, annál jobban ki van téve az ilyen ellátási zavaroknak. A balkáni országok ebből a szempontból mögöttünk vannak, mi pedig elmaradunk mondjuk a német hálózat színvonala mögött. Ahogyan a magyar sem, úgy Európa legfejlettebb hálózatai sem tudtak maradéktalanul felkészülni a napelemek robbanásszerű terjedésére, és a kiserőművekben megtermelt hatalmas energiatöbblet fogadására. 

Értsük úgy: a rendelkezésre álló sok áram is lehet a problémák forrása? 

Pontosan. A napsütötte időszakokban keletkező többletáram hirtelen változó terheléseket okoz, amiket a rendszer irányítóinak kezelniük kell. Folyamatosan jelenti a MAVÍR, hogy csúcsot dönt a magyar villamosenergia-fogyasztás, de ez biztosan nem volna ilyen „örömhír”, ha a rendszert nem táplálnák a frissen telepített napelemek is. Ezek napi termelése ma már eléri az 6100 MW-ot, s ha ez nem volna, alighanem egyszer-kétszer a magyar rendszer is összeomlott volna már, köszönhetően annak, hogy minden egyéb erőművi fejlesztés – beleértve Paks2-öt, a gázos és egyéb erőműveket is, amelyeket már előbb meg kellett volna építeni – sehol sem tart. 

A magyar energiarendszer mekkora tartalékokkal rendelkezik?

Nem sokkal. Gyakorlatilag a tartalékaink az importban vannak. Ezért van az, hogy az esti órákban, amikor már lemegy a nap, hirtelen megnő az import is. Tagadhatatlan, hogy a sok napelem termelése miatt az export-import szaldó viszonylag kedvező képet mutat. Azzal együtt, hogy természetesen, amikor mi napközben azt a sok áramot termeljük és külföldre áttoljuk, azért jóval kevesebb pénzt kapunk, mint amikor mi este vásárolunk. A Balkánon még nem épült ki ennyire a napelemrendszer, Szlovákiában is kevesebb van, mint nálunk, ezért a hazai 250 ezer családi ház, ahol a lakók saját maguknak is termelik az áramot, most könnyű szívvel működtethették a klímájukat. Gyakorlatilag a saját fogyasztásuk egy részével le tudták venni a terhet az amúgy is a teljesítőképessége határán működő országos hálózatról.