Piszkos Fred, és az iparűzési adótöbblet
„Bár néha igen éles vitáink vannak, jól látható, hogy az önkormányzatok a pártpolitikai és világnézeti különbségeik ellenére, nemcsak együttműködnek, de szolidaritást is vállalnak egymásért” – ezt nyilatkozta az MTI oldalain a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, miután beszedett (elvett) 27 milliárdnyi iparűzési adótöbbletet tőlük.
Ez a szintű érvelés olyan, mintha a halálos fenyegetéssel közeledő késes rabló (mögötte tucatnyi verőemberrel) megköszönné a vele együttműködő áldozatoknak, hogy jegyzékkel ellátva, önként átadták neki az értékeiket.
Nekem Rejtő Jenő legismertebb sorai jutottak eszembe róla:
„– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm...
– Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.”
Esetleg meg kellene fordítani a dolgot, és az önkormányzatoknak kellene kiadni egy közös köszönő nyilatkozatot a kormány részére, hogy a náluk fizetett iparűzési adó jelentős részét van módjuk jogszabály alapján, az egymás iránt érzett nemzeti szolidaritás jegyében befizetni az államkasszába.
