Dérer Miklós: Magyarország hiába akarna diktálni a régióban, nem fog menni

– „Nem fogjuk elfogadni a kötelező kvótát. A migránsgettók és táborok építésére vonatkozó kötelezettséget sem. Meg fogjuk találni a jogi és politikai módját annak, hogy Magyarország a legutóbbi brüsszeli döntést ne hajtsa végre" – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az osztrák kancellárral és a szerb elnökkel tartott bécsi migrációs csúcs után. Vagyis újból nyílt szembenállást hirdetett az EU-val. Vajon kiismerték már az EU-ban Orbán ezzel kapcsolatos technikáját?

– Már kiismerték, és elegük van belőle. Orbánt folyamatosan megkerülik, ez az állandó külön- és kívülállás eredménye. Arra gondolnak, Ukrajna támogatását is kiveszik az EU-büdzséből, nehogy azt is megvétózza Orbán Viktor. Külön szavaznak majd róla, mert ahhoz nem kell egyhangúság. Ami pedig Bécsben elhangzott: Orbán Viktornak anno több vonatkozásban igaza volt a tömeges migrációval és a tömeges bevándorlással, mint problémákat okozó folyamattal kapcsolatban. 2015-ben – nagyon durván és megütközést keltő módon – ő figyelmeztetett először az Angela Merkel-féle Willkommenkultur veszélyeire. Amiben továbbra sincs igaza, az a csípőből való teljes elutasítás, a partnerekkel és az elesettekkel való szolidaritáshiány, és a gyűlölködő Nyugat- és Európa-ellenes, kioktató magatartás. A migránskérdést valamilyen szinten kezelni kell, és az unió nyilván több pénzügyi támogatást adhatna rá, miközben meg kellene követelnie a humánus kezelését azoknak a szerencsétleneknek, akik nem jókedvükből jönnének, no nem hozzánk, hanem Európába. Köztük is különösen a szírek között vannak olyanok – ápolók, informatikusok, mesteremberek –, akikre nekünk is szükségünk lenne. A mostani EU Migrációs Paktum elfogadása ezret alig meghaladó számú menekült befogadást jelentené, nem pedig belpolitikai problémákat minden valószínűség szerint okozó tömeges letelepítést. A magyar lakosság jó részének idegenellenessége ismert, emlékszünk, még azokat az erdélyi magyarokat is „lerománozza”, akik onnan ide átjönnek. 

– Az Orbán-rezsim „katonái” – köztük a miniszterelnök politikai igazgatója – kívülről fújják főnökük szavait. Orbán Balázs a The National Interestben megjelent írásában teszi közhírré ezt, ami megjelent a RealClearWorld online világpolitikai információs és kommentár oldalon is, annyira fontosnak látszott. Mi váltotta ki ebben a leginkább a figyelmét? 

– Az írás nagyon is árulkodó a fideszes elit és személyesen Orbán Viktor felfogásáról, világnézetéről. Csak néhány dolgot emelnék ki. Az egyik az úgynevezett felemelkedő Kelet és a Nyugat éles szembeállítása. A helyzet azért ennél kicsit bonyolultabb, egyrészt a Kelet – a volt fejlődő, el nem kötelezett országok, a mai Globális Dél – néhány kiemelkedő kivételtől eltekintve a 2010-es évek óta gyakorlatilag stagnál. A Nyugatnak változatlanul 60 százalék feletti a részaránya a világgazdaságban, nem pedig 30, ahogyan Orbán írja. Egyébként a szerző – úgy tűnik – mintegy leválasztja Európát a Nyugatról, amikor közvetítő szerepet kíván adni számára a Nyugat és Kelet közötti állítólagos konfliktusban. Aztán itt van Közép-Európa, amit Orbán egységnek, és Európa vezető gazdasági erejének (economic powerhouse) igyekszik beállítani. Először is, ha létezik egyáltalán Közép-Európa, akkor sem abban a fideszes, alapvetően a V4-ektől dominálandó értelmében, amely konstrukciót éppen Orbán Viktor vert-ver szét oroszbarátságával, remélhetőleg csak ideiglenesen. A formálódó új regionális konstrukcióból hazánk épphogy kilóg, és Lengyelország, Románia, valamint egy háború utáni Ukrajna fogja vélhetőleg dominálni. Úgyhogy elég nagyképűség, ha egy magyar politikus jelenleg Közép-Európa, mint olyan nevében beszél. Ami pedig a gazdasági lokomotív szerepet illeti, elég annyit megjegyezni – amit egyébként Orbán Balázs is megtesz –, hogy ez a Közép Európa az európai gazdaság nyolc (!) százalékát képviseli.  Ugyanakkor ez a Közép-Európa – Orbán Balázs állításával ellentétben – nem foglal el közbülső szerepet a Kelet és a Nyugat között, hanem a Nyugat (EU, NATO, stb.) szerves része, és csupán az orbáni politika igyekszik arról leválasztani, ebben a cikkben is megnyilvánuló, árulkodó módon. Végül pedig figyelemre méltóak Orbán Balázsnak a kereszténység mai szerepéről elejtett szavai. Idézem: „a keresztény értékek és tanítások lefordíthatók politikai és gazdasági elvekre.” Hát nem! (Emlékezhetne, hogy Jézus kiűzte a kufárokat – értsd bankárok, vállalkozók – a templomból.) Nyilván, a kulturális kereszténységnek van szerepe a mai életünkben is, de ez a leegyszerűsítő felfogás nemcsak az európai kultúra hármas alapját (antik, zsidó, keresztény) negligálja, hanem kihagyja a reneszánsz humanizmusától a felvilágosodásig, a liberalizmusig és a konzervativizmusig, sőt, a szocializmusig és más szekuláris gondolatokig terjedő spektrumot, amelyek beépültek az európai politikai és gazdasági gondolkodásba. Csak megjegyzem, hogy az iszlámot is lehet európai hagyománynak minősíteni, mivel a nyolcadik századtól jelen van Európában, és legalább egy tucat országban minimum négyszáz évig uralkodott. Ami pedig Közép Európát illeti, Csehország a leginkább vallástalan ország a régióban és Magyarország sem áll jól ezen a téren. És most nem is említem az Európai Unió alapító atyáiról írott, elképzeléseiket nem igazán ismerő állításokat. Ők ugyanis – komoly kereszténydemokrata politikusok – valódi politikai unióban, perspektivikusan egy Európai Egyesült Államokban gondolkoztak, és csak a realitásokkal számot vetve kezdték építeni az integrációt a gazdasági alapoknál. Ám itt nem akartak megállni!

– Mi a volt a célja ezzel a publikációval Orbán Balázsnak?

– A „magyar” (valójában az orbáni) külpolitikai gondolkodást próbálta az amerikaiakkal megbarátkoztatni, elfogadtatni. Kulturált a megfogalmazásban – ami egyébként nem nagyon jellemző –, de még így is pont az ellenkező hatást válthatja ki. Kiderül belőle ugyanis, hogy a magyar vezetés nem tartja magunkat a Nyugat részének. De az is, hogy kvázi diktálni akarna a régióban, ami feltehetőleg nem fog menni. Másutt nyíltan elárulták középhatalmi ambíciójukat, ami, ha nem lenne nevetséges, akár tragikusan téves önképnek is minősíthetnénk. Orbán Viktor és környezete felismerte, hogy amennyiben hosszú távon be akarja betonozni magát, akkor rá kell játszania a magyar lakosság nagyon jelentős részében meglevő sértettségre, idegenellenességre, „egyedül vagyunk” szemléletre. Mindig nekünk volt igazunk, és mindenki ellenünk van. Erre – úgy látszik – lehet nálunk politikát építeni. Ráadásul a felmérések szerint minél alacsonyabb iskolai végzettségű valaki, annál kevésbé gondolja ezt végig, annál inkább Orbán-hívő, és a Fideszre szavaz. 

– Mi következik mindebből? 

– Például le kell építeni a közoktatást, csak az elitképzést kell preferálni. Az első Orbán-kormány idején még azt hirdették, hogy minél több fiatal menjen középiskolába, egyetemre. Aztán rájöttek, hogy aki egyetemre megy, az gondolkodni kezd, úgyhogy nincs szükség erre. Az általános tankötelezettség leszállítása 16 évre magáért beszél...