Egy az egy ellen – hogy ne tudjanak lopni

- Egy facebook bejegyzésben jelentette be, vagy legalább is jelezte, hogy ősszel elindul a választáson a XI. kerület polgármesteri címéért. Miért pont ezt az utat választotta?

- Korábban már voltak egyeztetések a Demokratikus Koalíció és az MSZP között, és ők együttesen jutottak oda, a kórházi ismertségem, ismereteim alapján, hogy meg kellene próbálni ezt a lehetőséget felhasználni. Ez természetesen nem egy végleges dolog, hiszen több párttal kell majd egyeztetni, mindenesetre ezen pártok és persze a Párbeszéd között született egy döntés az én személyemről, és ők kérték : ne tartsuk a közös elhatározásunkat a színfalak mögött, hanem, ismerve az én aktív facebook tevékenységemet, tegyem nyilvánossá, hogy elfogadom a felkérést. A közléssel azt is akartuk jelezni: elindultunk ezen az úton, s noha most még csak egy lakás előszobájában vagyunk, a szobába még nem léptünk be. Ha megtesszük, akkor jönnek az egyeztetések az összes többi párttal. A parlamenten belüli és az azon kívüli pártokkal.

- A végső cél nyilvánvalóan az, hogy egy az egyben legyen a küzdelem, azaz csak egy jelölt álljon a Fidesz jelöltjével szemben…

- Igen, így van.

- Ám, ha valamelyik párt mégis elindít valakit, akkor ön visszalép?

- Mérlegelni kell azt, hogy milyen eséllyel indul az ellenjelölt. Azt nem mondom, hogy nem lépek vissza, de azt sem, hogy visszalépek. Abban az esetben lépek vissza, és ezt szeretném nagyon kihangsúlyozni, ha egyértelmű, hogy a másik félnek nagyobb az esélye a győzelemre.

- Jelen pillanatban a DK országgyűlési képviselője, vagyis ha nyer, lemond a képviselői mandátumáról. Ön áprilisban lett a parlament tagja, máris elég volt?

- Én egész életemben minden beosztásomat szolgálatként éltem meg, soha nem hatalomként. Igyekeztem minden pozíciómban ugyanaz maradni, aki voltam. Így volt ez, amikor katonai egészségügyi feladatom volt, vagy az Öböl-válság miatt létrejött csapat tagjaként, így a Központi Honvéd Kórház parancsnokaként, a Szent Imre Kórház vezetőjeként, és most képviselőként is; hiszem azt, hogy soha nem változtam. Ebből az is következik, hogy bennem törést nem fog okozni, hogy vagyok-e képviselő vagy nem, illetve leszek-e polgármester vagy sem. Nézze, nekem van egy erős elkötelezettségem. Megmagyarázom. Életem legszebb tíz évét a Szent Imre Kórházban töltöttem, ahol egy csapattal, kreatívan, olyan dolgokat tudtunk megvalósítani, amelyek példaértékűek voltak a többi kórház számára; azt hogy miként tudtuk üvegszerűen átvilágíthatóvá tenni egy intézmény gazdálkodását; azt hogy 24 ezerről több mint 40 ezerre vittük fel az egy évben ellátott fekvőbetegek számát, anélkül, hogy kidobáltuk volna a betegeket. Erre egyébként Finnországban is felfigyeltek, és meg is hívtak egy uniós ülésre, itthon azonban nemigen akadt követő. Ettől függetlenül számomra ez a tíz év olyan sikerélményt hozott, hiszen a főváros egyik, korábban halálgyárként csúfolt kórházából az egyik legelismertebb kórházzá sikerült emelni az intézményt, közösen egy csapattal, hogy ezáltal keletkezett egy kötelezettségem a terület, a kerület irányába, ahol lakom, és ahol nagyon jól érzem magam. Márpedig, ha úgy gondolják, hogy képes vagyok ennek a kerületnek, Újbudának a hasznos vezetője lenni, akkor én ezt örömmel vállalom.

- Az igazgatósága alatt valóban hatalmas fejlődésen ment keresztül a Szent Imre Kórház, rengeteg uniós pénzt használtak fel, és ezek alapján joggal hihette mindenki, hogy ebből lesz majd a Fidesz-kormányzat egyik kiválasztott, centrum kórháza. De nem ez történt, hanem a kerület más, szűz területén építenek majd egy teljesen új kórházat.

- Furcsa, bizarr helyzettel állunk szemben. Amikor a Szent Imre Kórház rekonstrukciójának második üteme folyt, megkértem a tervezőket, hogy van-e lehetőség arra, hogy olyan épületszárnnyal bővüljön a központi blokk, amivel befogadhatóvá válnak a hiányzó szakmák, pontosan azért, hogy egy széles profillal működő kórházzá váljon a Szent Imre. Egyébként ennek a tervnek az égisze alatt épült meg az a helikopter leszálló pálya, többszázmillió forintért, amit ma semmire nem tudnak használni. Nem tudják, mert nincs olyan szakma a kórházban, ami igényelné ezt a lehetőséget; nincs traumatológia, nincs idegsebészet, nem tudnak friss infarktusos beteget ellátni, mert az invazív kardiológiai rész nincs kiépítve. Tehát a kórház egy félbemaradt torzó, pedig kiválóan alkalmas lenne arra, hogy a hiányzó szakmákat befogadja és a dél-budai régió centrumkórházaként működjön, tokkal vonóval, műszerekkel együtt, mondjuk harminc milliárd forintból. Ehhez képest most fel fognak építeni, egy tőzegmocsár helyén, ahol egyébként keserűvízforrások vannak természeti kincsként, és amelyek így nagy valószínűséggel megsemmisülnek…

- Az M1, M7 közös szakasza melletti területről beszélünk, ugye?

- Így van, Dobogónak hívják azt a részt. Szóval ide tervezik a kórházat, amit nyilván meg lehet építeni, de a laza altalaj miatt jelentős ráfordítások szükségesek, És ez így bele fog kerülni körülbelül 300 milliárd forintba. Azt mondtam: én nem értem ezt a döntést. Már csak azért sem, mert a fideszes szakmai bizottság is a Szent Imre bővítését javasolta. De aztán a barátaim felvilágosítottak: mennyit lehet ellopni 30 milliárdból, és mennyit a tízszereséből, kérdezték.

- És mi volt a válasza?

- Hogy jóval többet.

- De mennyit?

- Nem tudom, de biztos, hogy jelentős summát... De nem csak ez a baj. Ez a terület nincs bekapcsolva a tömegközlekedésbe, az infrastruktúrában nincs semmi készen, nincs csatorna, nincs villany…Szóval nem tudjuk, hogy mennyi pénzt fognak ebbe a fejlesztésbe beleölni, ahelyett, hogy a Szent Imre Kórház bővítését csinálnák meg.

- De nem mondhatja a kormányzat azt, hogy ez azért mégiscsak eggyel több kórházat jelent a fővárosnak?

- A jelek szerint, ami számomra különösen keserű dolog, a Szent Imre feladata a Dobogón felépülő centrumkórház árnyékában létezve a krónikus betegek ellátása és a rehabilitáció lesz.

- Tehát egy elfekvőt csinálnak belőle?

- Igen. Gyakorlatilag visszaminősítik az intézetet.

- Mit szól ehhez a jelenlegi főigazgató?

- Ő a miniszterelnöki biztosa az új beruházásnak.

- Ha ön polgármester lesz, meg tudja akadályozni, hogy ez az ésszerűtlen döntés meg is valósuljon?

- Azt nem tudom, hogy meg tudom-e akadályozni. Mindenesetre most ott tartunk, hogy a kijelölt földterületet, amelyről az előbb beszéltem, az állam immár a sajátjának tudhatja. Nyolc különböző helyrajzi számon szereplő területről van szó, amelyből négyről lemondott a XI. kerület Fideszes polgármestere, a másik négy pedig egy erősen jobboldali, mondhatni Fideszes ember tulajdonában volt, akitől nettó értékben négy és fél milliárd forintért megvásárolták a földet. Ez tehát már múlt idő.

- Nekem nagyon úgy tűnik, mintha ez egy jó előre megtervezett ingatlanpanama lenne…

- Ezt én mindenkinek a saját fantáziájára bízom. De, hogy nem tisztességes a dolog, abban biztos vagyok. Sem a helykijelölést, sem a területekről való lemondást, azt, hogy a kerület vezetése lemondva a tulajdonáról, térítésmentesen átadta azt a kormánynak.

- Az, aki annak idején megvásárolta a földet, vagyis az, aki négymilliárdért most eladta az államnak, fejlesztett ott valamit, amíg a tulajdona volt?

- Semmit.

- Akkor azt is feltételezhetjük, hogy ez valóban egy előre kiszámított akció volt, mégpedig azért, hogy valaki nagyon jól járjon…

- Ez a terület közvetlenül Őrmező mellett van, azt lehet tudni, hogy a főváros terjeszkedik, kellenek új építési területek, és ez mindenképpen az, következésképp nem volt nehéz kiszámítani, hogy előbb-utóbb itt fejlesztések lesznek, vagyis a terület aranyat fog érni.

- Idáig a szűken vett szakmájának problémáiról beszéltünk, de ha polgármester lesz, ismernie kell a kerület összes gondját-baját. Ráadásul ez a kerület a főváros legnagyobb kerülete…

- Negyedik város Magyarországon; 150 ezer lakosával Budapest, Miskolc és Debrecen után következik.

- Nyilván még az út elején tart, de látja-e már a kerület problématérképét?

- Szeretném szisztematikusan összeszedni, csokorba kötni, logikusan rendezve magam előtt. Fel kell mérnem pontosan, hogy mi a jó és mi az, ami nem jó a kerületben. Az biztos, hogy itt is egy csapatra van szükség, egy olyan együttesre, amelynek minden tagja tökéletesen uralja a rábízott területet. Ha ez megvan, akkor ez a záloga annak, hogy sikeresek legyünk. Én egyelőre csak azt tudom ígérni, hogy amennyire megtapasztalhatták a Szent Imre Kórház vezetőjeként végzett munkám alapján, ugyanazt kaphatják tőlem polgármesterként is.