Egy barcsi édesanya pokoljárása éber kómában fekvő lányáért

Katalin éber kómájának története

Varga Katalint, aki 1980. február 25-én született, 2014-ben jóindulatú agydaganattal műtötték. Az akkor már két gyermekét egyedül nevelő anya a születésnapján tért magához az altatásból. A műtét után jól volt, kérdésre reagált, még 25-30 évig is élhetett volna normális életet, ha nem kap fertőzést. Mint utólag kiderült, nem csak, hogy fertőzést kapott, de egy hétig, nyolc napig semmilyen antibiotikumot sem kapott rá. Levitték a fertőző osztályra, és magára hagyták. A műtét után még monitorozták, a fertőző osztályon már lázmérés, vagy vérnyomásmérés sem szerepelt sehol. Katalin majdnem meghalt, újra kellett éleszteni. Azóta éber kómában van. Éva nem tudja, hogy a lánya mennyi ideig volt agyhalott, mert az sehol nincs dokumentálva. Ahogy azt is csak akkor tudta meg, hogy mi az a decubitus, amikor hazahozta a kórházból, és a felfekvéstől „félig le volt rohadva a  sarka, a lába a gerince.” Amputálni kellett az egyik lábujját.

Mióta Éva otthon ápolja Katikát, nincsenek könnyű helyzetben. Túl azon, hogy az idő múlásával Éva is egyre fáradékonyabb, még a pánikbetegsége is kiújult, annyira, hogy egyedül az utca túloldalára sem tud átmenni. Igaz, nem is nagyon tudja elhagyni a lakást, mert Katikára éjjel nappal, a nap 24 órájában vigyázni kell. Ahogy Éva mondja, „Nekem az, hogy elmegyek egy temetésre, vagy, ha el kell mennem egy tárgyalásra, iszonyatos problémát okoz. Nem találok a lányomhoz gondozót. Vidékről talán találnék, de olyan iszonyatos árakért, legalább tízezer forint lenne egy nap, plusz útiköltség, ezt ennyi pénzből nem lehet kifizetni.

A rút anyagiak 

Katika 30 ezer forint körüli összeget kap, Évának pedig nincs más jövedelme, mint a GYOD, a gyermekek otthongondozási díja, amit ugyan most megemeltek, de 110 ezer forintból lakást fenntartani azért elég nehéz. A gázórájuk már előre fizetős, víz, villany és közös költség tartozásuk is van. Szerencsére Éva kisebbik fia, Krisztián másfél évi munkanélküliség után, másfél hónapja ismét dolgozik, most a fizetéséből próbálják törlesztgetni a tartozásokat. (Akkor is azt tették, amikor valamilyen gyűjtésből némi pénzhez jutottak. Azon túl, hogy egy darabig kihúzták belőle, még jutott orvosi költségre, orvosi eszközökre is. Azok nem olcsók. Egy jó decubitos matrac 200 ezer forint, 130 ezerért szívógépet kellett venni, mert Éva minden nap ötször vagy tízszer is használja, amikor a lányát el kell látni vele.)  Krisztián újbóli munkába állásával talán egy év kell, hogy utolérjék magukat, feltéve, ha a fiú nem lesz munkanélküli megint. Anyagi szempontból egy kicsivel könnyebb ez az év, mint az előzőek voltak, de főleg a lelki megterhelés, a bezártság miatt. Éva senkinek nem kívánja azt, amit a lányával végig kell csinálnia. Főleg az utolsó egy évet – az borzasztó volt. S, hogy miért? Katalin nagyon sokszor volt beteg, Hörgőgyulladással, övsömörrel, két tüdőgyulladással is meg kellett birkóznia. Éva bevitte kórházba, utána három hónapig gombás volt, az anyja alig tudta helyrehozni. Tönkrement az antidecubitos (felfekvés elleni) nagyon jó, svéd matraca. Most van ugyan egy szintén drága amerikai, mégis decubitust kapott. Hatalmas felfekvése van, ami nagyon váladékozik, ilyen pedig soha nem volt azelőtt. 

Hogy telik Éva egy napja?

„A napom mindig úgy kezdődik, hogy általában öt óra, fél hatkor felkelek, mert megy a gyerek dolgozni.” – mondja Éva. –„ Nem tudom, mikor keltem fel utoljára úgy, hogy szép, lassan, kényelmesen nyújtózkodom egyet, én mindig rögtön talpra ugrom, mint a macskák. Azután beágyazok, feltörlöm a szobát. Katikának ugyan most a decubitus miatt katétere van, különben pelenkázom. Utána beveszem a gyógyszereket, beadom azokat Katikának is, megetetem, átöltöztetem. A délelőttöm eltelik mosással, fölmosással, főzök, turmixolok neki, aztán megint mosogatás. Délután szoktam egy kicsit pihenni, mert sokáig éjjel csak négy-öt órákat aludtam, és ez kiváltotta nálam a pánikrohamomat. Délután megtornáztatom, megfürdetem Katikát, ellátom a sebeit, most, hogy nincs segítség, hajat is én mosok neki egyedül, ami borzasztóan nehéz. Amíg nem volt a Covid, addig egy héten kétszer az önkormányzattól jöttek a lányok fürdetni, de most már nem jönnek, lemondtam őket, a vírus miatt, és nincs gyógytorna sem. 

Most nagyon nehéz napjaim vannak, szombaton el is ájultam, szerencsére pont itt volt egy segítőnk. El tudja képzelni, mit okoz, ha valaki nem tud hónapokig kimenni se a lakásából, és szinte teljesen egyedül van? A fiam hajnalban elmegy, este hazajön, és, ha néha egy-egy pánikroham utolér engem, kétszázas vérnyomásom, közben a lányom köhög, le kell szívni a váladékot, elmondani sem tudom önnek, hogy az milyen érzés. Tudja, amikor a koronavírus járvány  első hulláma után először kimentem az utcára, a kétszáz méterre levő boltig sem tudtam elmenni. Ahogy megérintett a levegő én rosszul lettem. Most a fiam vásárol be, és, ha kell valami apróság, azt a barátnőm veszi meg. 

Estére egyébként rengeteg papírmunkám is van, hol „közgyógy” hosszabbítás, hol peres ügyek. Mindig van valami.”

Perek hálójában

Évának több peres ügye is van. Értelemszerűen pereli az első kórházat, ahol Katika a fertőzést kapta. Most várják az orvosszakértő véleményét, ami még nem jött meg. Ha a szakértő megállapítja majd, hogy a kórház hibázott, lehet majd a pénzről tárgyalni. Ha egyáltalán azt állapítja meg… Erről nem is kíván Éva többet mondani.

Perben áll a kormánypárti Origóval, mert a Facebookon Katikának megjelentették egy fotóját, ráadásul úgy, hogy a portál szerző- és forrásmegjelölés nélküli cikke arról szólt, hogy Lyonban egy migráns állítólag meg akarta erőszakolni a szomszédját. A szöveg kiajánlójához mellékelt fotón pedig Kistaj Éva évek óta éber kómában lévő lányának arcképe volt látható. A cikk Facebook-ajánlóját egy ismerőse küldte el neki. A képet egyébként még Éva készítette 2015-ben a lányáról, és maga tette közzé az interneten, egy sorstársak számára létrehozott oldalon. A lánya egy fehér kendővel van letakarva, mert hiányzik a fél koponyacsontja, és rátette ezt a fehér kendőt, mert nem akarta, hogy mindenki lássa, hogy néz ki. Mosolygós kép volt. Valószínűleg a fehér kendő miatt tették ki a képet, azt hitték, burka. Ilyet is lehet. Ami Évát nagyon felháborítja, hogy amikor kártérítésért beperelték az Origót, az beperelte a 444-et, amelyik ezt a történetet megírta. Pedig  a Fővárosi Törvényszék valamint az Ítélőtábla is jogerősen megállapította, hogy megtörtént, ezt Éva tanukkal be tudta bizonyítani. Most még egyszer kérnek bizonyítási eljárást, olyat, amit egyszer már a törvényszéken bebizonyítottak. Felülírják egy ítélőtábla döntését is, és kezdődik minden elölről.  „Pedig egy jogerős végzésről beszélünk!”

Éva a lánya apját is beperelte most rokontartásért, mert úgy gondolta, ha már hét éve nem is látta, arra hivatkozva, hogy úgy akarja megőrizni az emlékezetében, mint a műtét előtt volt, legalább járuljon hozzá az ellátásához. A nap 24 órájában úgyis ő van vele, nagyon kevés pénzből, igen sok fájdalommal gondozza. Szüksége is lenne a pénzre, hogy ha véget ér a járvány, legalább hetente tudjon gondozót hívni a lányához, mert már nem bírja az örökös bezártságot. És az is igaz, hogy a lánya koponyahiánya miatt, egyedül már ki sem tudja ültetni egy székbe. Azért is szüksége lenne a pénzre, mert a lánya volt férje a lányától gyerektartást, tőle rokontartást kért, amit meg is ítéltek neki, úgyhogy jelenleg tartozik a vejének 400 ezer forinttal, és havonta húszezret kéne még neki fizetnie, ahogy a gyerektartást a lányának is. Mivel a veje az ő volt férje házában lakik a gyerekekkel, és semmit sem tett azért, hogy ez ne történhessen meg, úgy gondolta, hogy legalább ő is fizessen rokontartást. De, hogy mikor lesz belőle valami, azt nem tudja. 

Katika gyerekei hét éve nem látták az anyjukat. A fiú most volt 16, a kislány decemberben lesz 17 éves. Ugyan próbálták kiharcolni a szülőknek járó láthatást, de azt Éva szerint két dologgal utasították el: nem Katalin kérte személyesen, és a hivatal szerint, amúgy sem tudna gondoskodni a gyermekekről. Katalin férje egyébként a felesége nevére 130 millió forintos adósságot csinált, és 25 millió forintos áfacsalás is kiderült. Emiatt előzetes letartóztatásban is volt. Aztán előlépett jó apának. Pedig Éva szerint még a gyerekek nevén is volt cég. A hat évig tartó büntetőeljárás után, a 130 milliós adósság Katika nevén maradt, viszont, mivel a dolgok öt év után elévülnek, a 25 milliós áfacsalást a vej megúszta két és fél év felfüggesztettel. Éva azt mondja, „Van bíróság, ami képes volt ezt így megítélni. Itt mindent lehet ebben az országban. Bármikor elküldöm az ügyészségi levelet, hogy a csalásokat  a vőm követte el, a lányom helyett ő írt alá, de büntetőjogilag elévült. Az adósság viszont nem évült el, az maradt a lányom nevén.

A jövő reménye

S, bár Éva egyre nehezebben viseli a lánya szenvedését, azért van, aminek örül. Például annak, amikor Katika kérésre becsukja vagy kinyitja a szemét, kitátja, vagy becsukja a száját, mosolyog, ha tornáztatja. Ezek ugyan apró jelek, de Éva azt mondja, már az EEG szerint is béta agyhullámokat bocsát ki azon a frekvencián, amin mi is beszélünk, ami azt jelenti, hogy nagyon sokszor ébren van. Katalin állapota javul. S, hogy mitől van jobban Katalin? Éva ebédre általában fehér húsokat főz össze zöldségekkel, amit kiturmixol neki, délután joghurtot meg szintén kiturmixolt gyümölcsöt kap, amibe  egy kis mézet szokott tenni. Rengeteg gyógyteát ad neki, mert Éva ezekben jobban hisz, mint a gyógyszerekben. És kapja a Varga-féle C peptidet is, Éva szerint végülis annak köszönhetik, hogy  Katikának helyrejött az agya és elmúltak a multirezisztens baktériumai. Éva szerint ugyanis Katalin sokkal aktívabb, mint korábban volt. Az utolsó CT vizsgálaton megállapították, annyira regenerálódott az agya, hogy rehabilitálni lehetne, ezen még tovább javítana az agy keringését segítő koponyaimplantátum-műtét. A teljes felépülés legalább 6-7 millió forintjába kerülne a családnak, ennek részeként egy mozgásjavító terápiát is ki kellene fizetniük Barcelonában. Éva egy alapítványon keresztül találkozott azzal a specialistával, Igor Nazarovval, aki a róla elnevezett, egyedülálló beavatkozást végzi, és ezzel kapcsolatban már beszélt is a családdal. A Nazarov-műtét agykárosodás miatti mozgásszervi megbetegedésekben szenvedő páciensek számára nyújt segítséget a mozgásszervi izomletapadások megszüntetésében, beavatkozásonként nagyjából másfél millió forintért. Éva még mindig reméli, hogy valamikor fizetni fog a kórház, és a járvány elmúltával majd el tudják végeztetni a szükséges műtéteket. No, meg keresetpótló havi járadékot is kapnak majd, amiből el tud menni a nagyobbik fiáékhoz is látogatóba, akik 150 kilométerre laknak tőlük, hogy megnézze az ottani unokáit, akik közül a legkisebbet még nem is látta. 

Éva azt mondja, nem tudja, meddig fogja még bírni egyedül, de „amit csinálok, nem a pénzért teszem, hanem a gyerekemért.  Az másodlagos kérdés, hogy nekem is pénzért adják a kenyeret a boltban, meg ugyanúgy van gázszámlám, mint annak, aki normális munkahelyen dolgozik. Tudja, 57 éves vagyok, tanultam 16 évet, van két jó szakmám, régebben egy biztosítási brókercégnél voltam, területigazgató, meg van egy gyógymasszőri szakmám is, amivel Magyarországon nagyon szép pénzt lehet keresni. De egyiket se tudom gyakorolni, mert nem tudom elhagyni a lakást.”