Egy nagymama szép, de megvalósíthatatlan álma
Sok mindent lehet manapság olvasni a médiában, a Facebookon és más közösségi portálokon. Érdekeset és unalmasat egyaránt. De az alábbi írás nagyon szokatlan volt, eltért mindattól, amivel eddig találkozhattunk. Az idézet minden bizonnyal sokak kíváncsiságát fölkelti:
„Cél: Magyarország újjászületése. Pártállam helyett népállamot, ahol a nép a munkáltató, a szakemberek alkalmazottak. Ők az államapparátus működtetői, munkájukat, a nép akarata szerint végzik!
Az eddigi sok-sok próbálkozás a jóra – mint látjátok – nem vált be, egyre csak rosszabb és nehezebb! Tudjuk, hogy romokban az egészségügy, tudjuk, hogy rossz az oktatás, tudjuk, hogy éheznek, fáznak a családok, tudjuk, hogy nincs igazságszolgáltatás, tudjuk, hogy nincs esélyegyenlőség, tudjuk, hogy…!
De meddig, meddig a türelem? A gyűlölködés, a megosztottság, az önpusztítás mind értelmetlen, elveszi az erőd, az önbecsülésed! Eddig, és ne tovább! Egyszerű, végleges megoldás kell! Van közös célunk: a szabadságunk, nemzetünk léte, gyermekeink biztonságos, boldog jövője.
Stop a panaszkodásnak, gyűlölködésnek, mert értelmetlen, ártó!”
A fentieket olvasva, nem hagyott nyugton a szakmai kíváncsiság. Ki a szerző? Mi késztette arra, hogy mindezt leírja? Némi nyomozás után kiderült, ő Lili Hunor, aki gyakran szerepel a Facebookon, ha mással nem, akkor azzal, hogy szép napot kíván mindenkinek.
Manapság egyre kevesebb az udvarias ember, s ha már ráleltem egyre, ideje minél többet megtudni róla.
Nagy családban születtem. Heten voltunk testvérek, én a legkisebb. A szüleim igen hamar apácakolostorba küldtek. Kilencéves koromig voltam ott, és bármilyen hihetetlen, abban az időben váltam marxistává. És az is maradtam… Sok mindent, órákon át mesélhetnék, kezdve a világháborús „élményeimtől” a hazai változások rám ható történéseivel. Felnőttként, felsőfokú munkaügyi végzettségemmel, számos, egész életre ható tapasztalatot szereztem. Négy évig önkormányzati képviselő is voltam. 55 évesen elmentem nyugdíjba...
És akkor elkezdődött az a tevékenység, ami engem oly kíváncsivá tett.
Mindig meggyőződésem volt – hiszen tapasztaltam –, hogy a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak. Tiszta lélekkel születnek, s a felnőttek elrontják őket. Ezt elkerülendő foglalkoztam a három unokámmal, de tulajdonképpen nekem nem három, hanem több ezer unokám van.
Ezt hogyan értsem?
Létrehoztam egy alapítványt, azzal a céllal, hogy nyaranta üdülni vigyem azokat a gyerekeket, akik olyan családban élnek, ahol ilyesmire nem telik. Kapcsolatot építettem ki az iskolákkal, és az ő javaslatuk alapján vittem évente, ingyenesen nyaralni a srácokat, minden alkalommal 200-200-at. Tizenöt ilyen tábort szerveztem. Öt évig én főztem a gyerekeknek.
Honnan volt pénz a tizenöt ingyenes táborra?
Fölkerestem cégeket és kértem a támogatásukat. De az is előfordult, hogy valaki hallott a táboraimról és megkeresett azzal, hogy segíteni szeretne. Például nem felejtem el azt az asszonyt, aki találkozásunkkor elmesélte, hogy százezer forintot adott apácáknak, akiket aztán egy nagyon drága étteremben látott meg, amint éppen vacsoráztak. Amikor tapasztalta, hogy az általa adott pénz nálunk arra megy, amire szánta, velünk maradt. Miután a szegény gyerekeknek szerveztem a tábort, figyeltem a családi helyzetükre is. Hatvan famíliát mentettünk meg – az előbb említett hölggyel közösen – a kilakoltatástól.
Hogyan teltek a napok a táborozásokon?
Sok szeretettel. Azt tanítgattam a gyerekeknek, hogy szeretni, segíteni kell egymást. És ezek a srácok átérezték a mondottak jelentőségét. Nagyon sokkal a táborozás után is megmaradt a jó, szeretetteljes kapcsolat. Meglátogatnak, felhívnak, levelet írnak. Nemrégiben telefonon hívott a sok unokám egyike, aki már 33 éves. A fiatalembernek gondjai voltak, amiket sírva mesélt el nekem, és én természetesen segítettem.
Az írás, ami erre a beszélgetésre késztetett engem, egy megállapítással kezdődik. „Cél: Magyarország újjászületése. Pártállam helyett népállamot, ahol a nép a munkáltató, a szakemberek alkalmazottak. Ők az államapparátus működtetői, munkájukat, a nép akarata szerint végzik!” A mondandó lényege, hogy már eleget szenvedett a magyar nép, meg kell változtatni a rendszert. Nincs szükség pártokra, politikusokra. A hatalom csakis a népé. Szép gondolat, de megvalósíthatatlan…
Sokan vélik így, de őszintén mondom, számosan egyetértenek az elképzeléssel. Hiszen minden jóérzésű ember számára a nép, azaz a szülők, a gyerekek minél jobb, tartalmasabb élete a fontos. Egy olyan országban szeretnének élni, ahol nem létezik hatalomvágy, korrupció, ahol egymás megértése, tisztelete, segítése a legfontosabb.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. október 9-i adása itt nézhető meg:
