Egy petymeg, meg egy petymeg, az hány petymeg?
Egy régi vicc jut az eszembe. – Egy petymeg, meg egy petymeg, az hány petymeg? – hangzik a kérdés. – Hát az két petymeg – így a bizonytalan válasz. – Tévedés: az tizenhárom petymeg, mert a petymegeket másként számolják.
Hát valahogy így vagyunk a magyar kormány számaival is, amikor azok megvédéséről beszél. Végigzúgott a teljes jobboldali sajtón – félezer termék – Szijjártó Péter nyilatkozata. A vírus alatt feltűnően aktívvá vált külügy- és külgazdasági miniszter néhány napja éppen a versenyképességi program támogatói aláírását ejtette meg, amikor kijelentette: Magyarország sikeresen túljutott a járvány kezelésén, így most már a munkahelyek megtartásáról kell gondoskodni, hiszen a járvány előtti foglalkoztatási csúcsnak is köszönhető, hogy a magyar gazdaság megerősödve nézhet szembe a válsággal. A kormány ehhez azzal járul hozzá, hogy az uniós korlátozások feloldását kihasználva, jelentősen emeli a beruházások támogatási arányát. Ha a magyar cégek megragadják a rendkívüli lehetőséget, az átalakuló versenyhelyzet nyerteseivé válhatnak. Aztán azt is elmondta a miniszter, hogy, idézem, „ezen a héten összesen 15 vállalat vette át támogatói okiratát, ami 7,5 milliárd forintnyi beruházást, 3,7 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást és több, mint 3100 megtartott munkahelyet jelent.”
De nem csak Szijjártótól, más fontos kormánytagtól is hallhatjuk hány munkahelyet véd meg a kabinet, legyőzve a gazdasági válságot, kikerülve a segélyezés csapdáját.
Hogy a munkahelyek megvédését miként, milyen alapon számolják, az nem teljesen derül ki. Úgy kalkulálnak, hogy a cég összes dolgozója munkanélkülivé vált volna, vagy csak a fele, ha nem kapnak vissza nem térítendő támogatást a kormánytól.
Az említett Szijjártó-féle aktusnál három cég kaphatott – nyilván szigorú pályázati anyag alapján – jelentős összegeket, amely adományt a helyi fideszes képviselők nagy hálálkodások közepette meg is köszöntek. Nem, én nem állítom, hogy ha – mondjuk – Lezsák Sándor áll az adott cég lobbistájaként a pályázat győztesei között, ott már valami manipuláció is felsejlik. Ilyet gondolni sem mernék, legfeljebb az zavar, hogy a győztes pályázók mindegyike mögött – akikről e napon olvashattam – kormánypárti képviselő áll. Értem én: ők valójában nem a cég támogatói, csak – mint a térség képviselői – óvják az ott dolgozó embereket. De azért az elmúlt évek tapasztalatai alapján, csak-csak felmerül némi gyanú.
Most azonban nem is ez itt a lényeg, mint ahogy az sem, vajon miért tolta ennyire az első vonalba Szijjártót Orbán Viktor. A későbbiekben nyilván úgy is kapunk erre majd magyarázatot. A kérdés itt tényleg az: hogyan számolja a kormány a megvédett munkahelyeket. A nyugdíjak megvédése óta, ilyenkor sokaknak összeugrik a gyomra: vajon mi lesz ebből? Kik jutnak itt pénzhez, és kik nem? A munkaadót, vagy éppen a tulajdonost védik meg leginkább? Mert, hogy a munkaerőre magára, kevésbé mutatkozott nyitottnak a hatalom. Szerinte, ha a dolgozó ember kapja a pénzt, az segély, tehát őt nem kell, sőt nem szabad védelmezni. Vajon Mészáros Lőrinc, ha a szállodái fejlesztésére pénzt kap, és közben a dolgozói felét elbocsájtja, azaz 800 embertől megválik, akkor voltaképpen 800 munkahelyet megvédtek?
A megfejtést én nem tudom. Így aztán csak felteszem a kérdést: egy munkahely, meg még egy munkahely megvédése, az hány munkahely megvédése? Tizenhárom? Mert a munkahelyek megvédését másképp számolják?
