Egy szegény külügyminiszter panaszai
Aggódik a hazai sajtószabadság miatt a külügyminiszter. Szijjártó Péter egy interjúban fejtette ki, hogy a baloldali, liberális média ki akarja szorítani a jelenlegi kormányt a hatalomból. Elmondta azt is, ezek nemcsak uralkodnak, hanem a konzervatív, keresztény nézeteket képviselő sajtót meg is bélyegzik és elnyomják. Nyilatkozata nyilván nem egyéni véleményt tükröz, hanem a Fidesz hivatalos álláspontját.
Észtország messze van. Balti állam, egykor része volt a nagy Szovjetuniónak, 2004-ben – Magyarországgal együtt – vették fel az Európai Unióba.
Digitális korszakunkban azonban már nincsenek távolságok. Ha valaki Tallinban mond valamit, azt rövidesen Budapesten is hallhatják. Különösen, ha az erre alkalmazott propagandisták még gondoskodnak is róla, hogy mindenki megismerhesse az „örökbecsű” gondolatokat. Ami persze ugyanakkor veszélyeket is rejt magában, hiszen ily módon a messze távolban elhangzó csúsztatások, ferdítések, azt ne mondjuk, hazugságok (is) nyilvánosságot kapnak.
Magyarországon feltehetően kevesen olvassák az Eesti Päevaleht című észt napilapot, vagy nézik a hozzá tartozó online tartalmakat. Ám ha egy a lapba szánt és ott készült interjú felkerül a magyar külgazdasági és külügyminiszter közösségi oldalára, akkor nincs akadálya, hogy a hazai közönség is élvezhesse. Szijjártó Péter – vagy a sleppje – feltehetően annyira büszke volt arra, ami ott elhangzott, hogy közkinccsé tette.
Valóban figyelemre méltó beszélgetés. Egy szemtelenül ifjú – feltehetően újságíró – egyébként kifogástalan angolsággal cseveg a magyar politikussal. A péntek reggeli miniszterelnöki ál-interjúkat készítő Nagy Katalin (Kossuth Rádió) igazán tanulhatna tőle. A riporter mesterien kérdez alá, s hosszan fejteget olyan témákat, amelyek alanyának legnagyobb megelégedésére szolgálnak. Orbán Viktor egykori magyar hangjának néha csak annyi a dolga, hogy egyetértően bólogasson, mosolyogjon.
Ám időnként késztetést érez arra is, hogy megerősítse a riporter szavait és maga is kifejtse – korántsem kifogástalan, inkább magyaros angolsággal – a véleményét. És itt kezdődnek a bajok. A távoli észt közönség – s most már a hazai közvélemény – ugyanis ebből arról értesülhet, mennyire súlyos a konzervatív, a keresztény értékeket képviselő média helyzete Magyarországon. Szijjártó Péter hosszasan fejtegeti, hogy a liberális, baloldali újságírók számára az jelenti a sajtószabadságot, ha az ő nézeteik érvényesülnek. Miután azonban az utóbbi időben – szerinte – kiegyensúlyozottabbá lett a helyzet, most sajtóelnyomásról beszélnek.
A vezető sajtóorgánumok mind kormányellenesek – folytatja a külügyminiszter, aki ezek szerint a propagandának és a kommunikációnak is nagy szakértője. A céljuk pedig az – teszi hozzá –, hogy kiszorítsák a jelenlegi kormányt a hatalomból. És így tovább. Talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, mennyire szörnyű állapotok uralkodnak a hazai médiában. Már tudniillik a messziről jött ember ismertetésében. Aki természetesen azt mond a szegény észteknek, amit akar, de ha itthon is közhírré teszi fejtegetését, akkor persze számíthat arra, hogy netán szembesítik a valósággal.
Joggal merülhet fel természetesen még a Baltikumban is, hogy – ha igaz, amit a magyar diplomácia vezetője állít – ez a jelenlegi kormány vajon teljesen hülye-e. Hiszen a Fidesz megnyert három választást, mindegyiken kétharmados többséget szerzett a parlamentben, de az ellenséges médiát ezek szerint mégsem tudta megregulázni. Honnan is tudhatnák az észtek – ha ugyan egyáltalán érdekli őket –, hogy a Fidesz és kormánya gondosan a maga képére alakított mindent az utóbbi, majdnem 12 évben. Beleértve a médiának azt a – nem csekély – részét is, amelyre rátehették a kezüket. Az elvileg közszolgálati rádió, tévé, a hírügynökség már régóta nem az, hanem a hatalom szócsöve. De ezen kívül is gondoskodtak arról, hogy az országos terjesztésű sajtó – akárcsak a média többi része – nagyrészt az ő üzeneteiket juttassa el a közönséghez. És emellett valóban működnek még baloldalinak, netán liberálisnak nevezett médiumok, amelyek képesek az igazságról és a valóságról is tájékoztatni azokat, akiket még érdekel.
Ám hogy ez a – Szijjártó fogalmazása szerint – szabad sajtó uralkodna, s így elnyomná a hatalom szócsöveit, az enyhén szólva is túlzás. De mondhatnánk azt is, hogy hazugság. Meglehet, néhány észt emberrel el lehet mindezt hitetni és még az is lehet, hogy Magyarországon is vannak észtek. Elvakult hívőknek is nevezhetjük őket.
Akiknek azonban osztottak egy kis észt – elnézést a szójátékért –, azok aligha veszi be ezt a maszlagot. Még ha maga a külügyminiszter mondja is.
