Egyedülállóan durván bánt el az Orbán-kormány az amerikai szenátorokkal

A hazai belpolitikai zűrzavar (a kegyelmi botrány utóélete, a budapesti gigatüntetés, Orbán évértékelője) miatt el ugyan nem sikkadt, de jelentőségénél jóval kisebb hangsúlyt kapott az a hétvégi hír, miszerint sem a kormány, sem a Fidesz egyetlen tagja sem volt hajlandó találkozni a Budapesten járt kétpárti szenátusi küldöttség tagjaival. A delegációban helyet kapott Jeanne Shaheen és Chris Murphy demokrata szenátor, az amerikai kongresszus felsőházának külügyi és költségvetési ellenőrző bizottságának a tagja, valamint Thom Tillis republikánus szenátor, aki a szenátus NATO megfigyelőcsoportjában visel tisztséget. 

A müncheni biztonságpolitikai konferenciáról érkezett szenátorok a hétvégén a budapesti amerikai nagykövetségen tartott sajtótájékoztatón – mint az a Népszava tudósításában olvasható – elmondták: elsősorban azért jöttek, hogy a NATO miatti aggodalmunknak adjanak hangot és megsürgessék Svédország csatlakozásának ratifikálását. Ezen túl azonban más témákról is szerettek volna egyeztetni, a többi között az emberi jogokról, a szabad és tiszta választásokról, valamint a kereskedelmi kapcsolatokról. Az is elhangzott, hogy csak az európai NATO erősítése adhat választ Putyin agressziójára, ezt minden szövetségesnek meg kell értenie. „Furcsa érzés úgy vendégeskedni egy NATO-szövetségesnél, hogy az elutasít minden személyes egyeztetést. Még sohasem tapasztaltam ilyet, pedig 2013. januári beiktatásom óta tagja vagyok a szenátus külügyi bizottságának” – így fogalmazott egyikőjük, Murphy szenátor. 

Az is most derült ki, hogy Jeanne Shaheen demokrata és Thom Tillis republikánus szenátor határozatot készül benyújtani közösen, ebben egyrészt elítélik a magyar kormány oroszbarát politikáját, másrészt nyomást helyeznek Orbánékra, hogy ratifikálják végre Svédország NATO-csatlakozását. A 444 által idézett AP-értesülés szerint a dokumentum mást is a magyar kormány fejére olvas, így a demokratikus intézményrendszer leépülését, a média befolyásolását, a polgári szabadságjogok korlátozását és a másként gondolkodók hangjának az elnyomását, amellett, hogy úgy fogalmaznak: Orbán „a migrációt, a COVID-19 válságot és az Ukrajna elleni háborút” használta fel az egymást követő veszélyhelyzetek bevezetésének igazolására, ami lehetővé tette a magyar kormánynak, hogy „a parlament megkerülésével, rendeletekkel kormányozzon”.

A szenátorok neve ismerősen csenghet a magyar-amerikai kapcsolatokat követők fülében. Mint a Hírklikk korábban beszámolt róla, Tillis és Shaheen korábban közös nyilatkozatot bocsátott ki, sürgetve a ratifikálást. 

Vajon mennyire számít durva lépésnek egy tízes skálán a diplomácia világában az, hogy sem a kormány, sem a Fidesz nem volt hajlandó fogadni az amerikai szenátorokat? Sőt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter igencsak pökhendi módon kijelentette, hogy nem érdemes nyomásgyakorlással próbálkozniuk, hiszen Magyarország szuverén ország, az Országgyűlés pedig nem különböző kongresszusi delegációk látogatása alapján hoz döntéseket, s különben is, miután ők kongresszusi képviselők, az ő partnereik az országgyűlési képviselők.

„Történészként sem találkoztam ilyesmivel, ráadásul szövetséges országokkal, ez nagyon komoly arcul csapásként kell minősíteni, s mint ilyet, a képzeletbeli 10-es skálán 10-esre értékelném” – szögezte le Jeszenszky Géza. Hozzátette, ez ugyan nem a NATO szövetség felrúgása, de az biztos, hogy az Egyesült Államokkal szemben irdatlanul durva sértés. Miután a küldöttség kétpárti volt, ezért még azzal sem lehet védekeznie Budapestnek, hogy az egyik párt képviselőivel nem akar szóba állni, mert a másiknak drukkol – mutatott rá. „Ez egész egyszerűen óriási sértés az amerikai Kongresszussal, az Egyesült Államokkal szemben” – húzta alá. Ráadásul nemhogy nem szolgál magyar érdeket, kifejezetten károsan hat hazánk eleve rossz amerikai megítélésére, s ismét alkalmas arra, hogy a világsajtóban terjessze rossz hírünket. 

Azt már megszokták, hogy Szijjártó közismerten udvariatlan, de a kormány részéről diplomatikusabban is el lehetett volna intézni az ügyet. Lehetett volna azt mondani, hogy a törvényhozás teljesen független, az nem a mi asztalunk, a szenátorok partnere a magyar országgyűlés, tárgyaljanak a szintén többpárti magyar küldöttséggel. Ha ez történt volna, az szerinte jelentősen csökkentette volna a lépés durvaságát.

De a magyar kormány számára is alkalmat kínált volna a szenátorokkal folytatott tárgyalás arra, hogy az előbbiek szerint megalapozatlan amerikai vádakra reagáljanak, cáfolják meg azokat – mondta a volt külügyminiszter. A nemzetközi viták rendezéséhez is az kell, hogy a két fél meghallgassa egymás véleményét, ha nem állunk szóba egymással, az semmi jóra nem vezet.

Mit jelez az, hogy több közlemény után már határozati javaslatot terveznek benyújtani – kétpártit – Magyarországgal szemben a Kongresszusban? – kérdeztük. A korábbi külügyminiszter, volt washingtoni magyar nagykövet ezt komolyabbnak tartja, mintha egy olyan dokumentum születne, ami csak bekerül a kongresszusi jegyzőkönyvbe. „Ez már más kategória” – jelezte. 

S vajon mire utal az, hogy a kérdésre, miszerint terveznek-e szankciókat a magyar kormány tagjaival szemben – vélhetően a Magnitsky törvény alkalmazására célozva –, válaszként annyi érkezett, hogy „remélem a magyar fél megérti, mennyire kulcsfontosságú a jövőbeli együttműködésünk szempontjából a svéd csatlakozás ügye, ezt jelzi a kétpárti delegációnk jelenléte is”? Vajon ez egy üzenet? Elérkeztünk az utolsó figyelmeztetéshez? Jeszenszky Géza szerint azt lehetetlen megmondani, mikor jön az utolsó figyelmeztetés. Majd kérdéssel válaszolt: „Vajon a magyar vezetők süketek? Vagy úgy gondolják, ha – ne adj’ isten! – Donald Trump győz, akkor minden meg lesz bocsátva?” Szerinte azonban ez nem várható, hiszen Trump nem nézné jó szemmel a nagy magyar Kína-barátságot, miután ő Kínát tekinti a legfőbb ellenségnek.

Ráadásul az Egyesült Államokban nem csak az elnökön múlik a külpolitika, abba nagyon nagy beleszólása van például a törvényhozásnak is – vetettük fel, Jeszenszky Géza erre úgy reagált, hogy nálunk is ellensúlyozhatná a kormányfő egyeduralmi döntéseit egy önálló parlament. „Nem tudom, hogy mit tesz a többi párt, nem is az én dolgom, de azt tudom, hogy az ellenzéki pártok valamit jóvá tehetnének, fel tudnának mutatni egyfajta kontrasztot a kormánypártokkal szemben, akár ebben az ügyben is” – üzente.

Ezzel a durva diplomáciai húzással vajon mit ér el Orbán? – kérdeztük végül. A korábbi külügyminiszter, nagykövet szerint legfeljebb azt, hogy tovább apad a még meglévő maradék jóindulat a miniszterelnök iránt. „Akár azt is mondhatnám, hogy személyükben is megsértették a szenátorokat, s ezután az a republikánus szenátor, aki eddig talán nem értékelte olyan súlyosnak a magyar kormány lépéseit, ezután már negatívabban látja Orbánék tevékenységét” – mondta, hozzátéve: a magyar kormány megítélése tovább romlott.