Egyetem Szegeden
A Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) átalakulása és a tervezett fejlesztések az egész régió számára meghatározóak lehetnek, a modellváltás azonban nem eldöntött tény – jelentette ki Rovó László rektor kedden a Tisza-parti városban. (…) A rektor leszögezte, minden külső nyomástól mentesen, az egyetemnek kell döntést hoznia az átalakulás kérdésében, amely egyaránt felvet lehetséges előnyöket és veszélyeket is. Az SZTE polgárai olyan felkészült és kiváló szakemberek, hogy ezeket a rizikókat és előnyöket mérlegelni tudják – tette hozzá. Rovó László kifejtette, számos nyitott kérdés van, az intézmény csak akkor dönt az átalakulás mellett, ha garanciákat kap arra, hogy a függetlensége megmarad. Hozzátette: a jelenlegi információi szerint ezeket a garanciákat az egyetem, ha kéri, meg is kapja. (MTI)
Nehéz magam visszafogni a hír olvastán. Prof. Dr. Rovó László rektor úr, ugyanúgy a homokba dugja a fejét, mint a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke (Prof. Dr. Lovász László), aki az utolsó pillanatig azt hitte, hogy van kegyelem. Nincs. A világhírű matematikus tisztességgel és becsülettel védte az MTA érdekeit, csak azzal nem számolt, hogy a magyar kormány egy akadémiai tag minisztere (P. László) nem a fair-play szabályai szerint játszik. A végzetes és végleges ítélet megszületett, az akadémia már kormánykézen van, fellebbezésnek helye nincs.
De, ha ez a példa nem meggyőző, akkor megemlítem, hogy Magyarország fő külügyese (Szijjártó Péter) a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja lett (csak úgy, véletlenül), míg dr. Varga Judit igazságügyi miniszter a Miskolci Egyetem ügyeit irányító alapítvány első számú embere. Lázár János dr. ex-miniszter és Nagy István mostani agrárminiszter február 1. napjától a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (új név) kurátora lesz. A függetlenség jegyében.
De ha ez sem elég a kételkedéshez, akkor nézzék a Színház- és Filmművészeti Egyetem sorsát és mostani haláltusáját. A Vidnyánszky nevével fémjelzett presszió sokáig nem vezetett eredményre, a hallgatók és a tanárok tisztességgel ellenálltak a központi akaratnak. A döntés lehetőségét a megszálló csapatok gyorsan kivették a budapesti felsőoktatási intézmény kezéből, és egyszerűen gyarmatosították, szétdarabolták a nagyhírű iskolát. Ezek után próbálja azt sugallni Prof. Dr. Rovó László úr, hogy külső nyomás nélkül fognak dönteni a Szegedi Tudományegyetem modellváltásáról? Az elmúlt évek és a jelen egyetemi átalakítási tapasztalatok alapján, Mélyen Tisztelt Rektor Úr nem hiheti, hogy a Szegedi Tudományegyetem autonóm módon dönthet a sorsáról. Mindenki ismeri az ide vonatkozó választás lehetőségét. Csak a kivégzés vonatkozásában van választás: golyó vagy kötél. Ha mégis van kegyelem, azt is a kormány gyakorolja. És még valami. Egy gazdasági, egészségügyi és szociális válság alatt, illetve annak örvén – rendkívüli helyzetben – kísérlik meg az ország harmadik legnagyobb városában lévő patinás egyetem kormányzati megszállását. Nem gyanús ez, Rektor Úr?
Nem vitatom, hogy nehéz helyzetben van a SZTE rektora, jó megoldás gyakorlatilag nincs. Ha „befekszik” a hatalmi akaratnak, akkor életben maradhat az egyetem, úgy, mint a rezervátumba zárt indián népesség: megalázva és kiszolgáltatottan. Ha ellenáll, akkor a központi hatalom beveti a nehézfegyvereket és teljes egészében leigázza a Tisza-parti egyetemi polgárságot, és ha kell, visszaminősíti és eljelentékteleníti az intézményt. Az egyik dilemma, hogy mi a célszerűbb: térden állva élni, vagy állva meghalni? De úgyis feltehetem a kérdést, hogy: ha már úgyis meg kell halni, akkor nem jobb egyenesen állva, mint térden? Én nem tudom a választ, de a 25 ezer hallgató és a 6 ezer oktató véleménye/fellépése meg fogja mutatni a helyes utat. Az egyetem ugyanis az övék, mindörökké!
