Egyformán „szűk cipőben” a falusi kisboltosok és a benzinkutasok

A befagyasztott árak okozta anomáliákat láthatóan a kormány tagjai nem is mérlegelik. A Független Benzinkutak Szövetségének legutóbbi javaslatát, miszerint a kedvezményes tankolás lehetőségét csak a szociálisan rászoruló családok vehessék igénybe, a tehetősebbek és a vállalkozások pedig fizessék meg a piaci árat, Gulyás Gergely tárgyalásra alkalmatlan elképzelésnek minősítette. Egri Gábor, a szövetség elnöke értetlenül fogadta az elutasítást, hiszen a benzinkutak pénztárgépei be vannak kötve a NAV rendszerébe, a számlázás alapján az érintettek minden további nélkül visszaigényelhetnék a támogatást. A mai digitális világban ez nem jelenthet gondot.  „A kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna” – gondolhatnánk.

A családi vállalkozásban üzemeltetett benzinkutak sorsa hónapok óta foglalkoztatja mind a közvéleményt, mind a szakmát, hiszen elsősorban a vidéki Magyarország üzemanyag-ellátásában töltenek be rendkívül fontos szerepet a falusi töltőállomások. A külföldi üzemanyag-import elmaradása okozta ellátási sokkot ugyan sikerült kiheverni, amikor még az autópályák mentén is „Elfogyott!” táblákkal találkoztak az autósok, ma már a vidéki kisebb kutaknak is jut már hellyel-közzel üzemanyag, még ha a megrendelt mennyiségnek felét-kétharmadát is szállítják hozzájuk a tankerek. 

„A MOL jóindulatától függ, kinek, mennyi jut” – árulta el annak a kisebb kútnak a tulajdonosa, amelynek magam is régi ügyfele vagyok. Nehéz persze értelmezni ezt az utóbbi véleményt, hiszen a mostani üzemanyag-mizéria egyedül a MOL-nak kedvezett. A márciusi termelési jelentések szerint a százhalombattai finomító az egy hónappal korábbihoz képest hétszer magasabb nyereséget realizált. Amíg korábban barrelenként 5 dollár körüli nyereséggel működtek, most 35 dollár körüli adatok kerültek nyilvánosságra, ami 30 dollár többletnyereséget jelent hordónként. Ebből némi „számtannal” kideríthető, hogy ha egy tonna olaj 7,5 barrelnek felel meg, a finomító éves kapacitása pedig 8 millió tonna, akkor hét és féllel, majd harminccal felszorozva, és elosztva tizenkettővel, kiderül, hogy a MOL többletnyeresége az idén havonta 80-90 millió dollár körül alakul. Ennek a majdnem egymilliárd dolláros éves többletbevételnek nem találni nyomát az olajtársaság kalkulációjában. A tavalyi 3,5 milliárd USD nyereség után az idén akár 4,5 milliárd dollárnyi nyereség is befolyhat a MOL kasszájába, nem is beszélve az állami költségvetés ezermilliárdos bevételéről az áfa és jövedéki  adó oldalán. Miközben arról beszélünk, hogy a 800 kisebb benzinkutas családi vállalkozás nyolcvan százalékát a csőd veszélyezteti az „ársapka” miatt.

Egri Gábor már jó ideje kongatja a vészharangokat, mondván, igazságtalan, hogy a legkisebb anyagi erővel rendelkező vállalkozásoknak kell biztosítaniuk a 3,5 milliós hazai autós mobilitását. A kis benzinkutak az üzemanyag-értékesítési lánc legvégén helyezkednek el, így jó, ha az éves tevékenységüket egy százalékos nyereséggel tudják zárni. A sok panasz hallatán, a kormány oldaláról csurran-cseppen némi támogatás, de ezt is számos félreértés kíséri. Május végéig literenként bruttó 20 forintos támogatást adtak a kis kutaknak, ami Egri Gábor szerint eleve csak nettó tíz forintnak felel meg, a másik felét elviszik például a fuvar- és egyéb költségek, vagy olyanok, mint a megdrágult villanyszámla.

Ha ilyen reménytelen a helyzet, miért nem húzzák le a rolót a kisebb kutak tulajdonosai? „Mert egy ilyen töltőállomás létesítése legalább három évi utánjárás, és háromszázmillió forint befektetés” – mondja, és sorolja: kell találni egy megfelelő helyszínt, ki kell alakítani az útcsatlakozást, azután indulhat az engedélyeztetés, az építkezés, majd végül a hatósági átvétel. S ha már működik a vállalkozás, folyamatosan kiadások keletkeznek, újra és újra meg kell venni az üzemanyagot. Ekkora befektetett energia és pénz múlik azon, hogy a vállalkozás megpróbáljon túlélni, vagy inkább feladja a küzdelmet. „Stabil, folyamatos bevétellel működő, de valójában kis hozamú vállalkozásokról beszélünk” – teszi hozzá Egri Gábor.

Hosszasan lehet elemezni a helyzetet, a szakmabeliek tisztában vannak azzal, hogy a kölcsönösen előnyös megoldás nem volna ördögtől való. Importálni csak magas nyomású kutakra lehetséges, az pedig egyedül a nagykereskedők, illetve a saját telephellyel rendelkező szállítmányozási cégek, és autóbusztelepek „pályája”. A jelenlegi helyzetben első helyen a MOL tekinthető kedvezményezettnek, ez harminc éve így van, ráadásul mára a cég részvényeit már kiszervezték alapítványokba. Ha az állami olajtársaság veszteségbe fordulna, vele nemcsak az ellátási, hanem az alapítványi rendszer is összeomlana. 

Gulyás Gergely nem érti a panaszokat, ő úgy gondolja, hogy a 25 forintos jövedéki adócsökkentés is a kis töltőállomások túlélését szolgálta, de erről szó sincs. Ez a pénz csak a nagykereskedőket segítette és kizárólag az importőröknél jelent meg. „Ha a 20 – valójában csak tíz forintos – támogatás és a 25 forintos jövedéki adókedvezmény, meg a csökkentett készletgazdálkodási díj a kisebb kutakhoz kerülne, azzal már kezelni lehetne a problémát” – állítja Egri Gábor. 

Másként, de részben hasonló okok miatt vannak bajban a kistelepüléseken működő élelmiszerboltok tulajdonosai is. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ-COOP Szövetség) elnöke dr. Zs. Szőke Zoltán a magyar falu program egyik mentoraként is dolgozik, ezzel kezdi a beszélgetést. Mint mondja, ez a program hivatott arra, hogy a 2000-es lélekszám alatti településeken lévő kisboltot működtető vagy nyitni tervező vállalkozások ingatlanvásárlásra, ingatlanfejlesztésre, eszközbeszerzésre és bértámogatásra forráshoz juthassanak. Ez az akció 2379 települést érint, kedvezményezettjei többnyire egyéni vállalkozók, kisebb gazdasági társaságok vagy szövetkezetek lehetnek. A szövetségükhöz tartozó 400 vállalkozás a közelmúltban mintegy 10 milliárd forintnyi támogatást nyert el ebből a programból. „Jobb körülmények között, nagyobb árukészlettel tudnak majd működni” – szögezi le, és hozzáteszi: a pályázati források egy részét arra is fel lehet használni, hogy két éven keresztül az ott lévő alkalmazottak szociális hozzájárulási adójának összegét fedezzék ebből a pénzből. 

Ez persze nem fedi el azt a másik problémát, amit a benzinkutas kisvállalkozók, illetve a falusi kisboltok tulajdonosai csaknem ugyanúgy sérelmeznek: a napokban július 1-jéig meghosszabbított élelmiszerár-stop anyagi terheit nekik kell viselniük. Zs. Szőke Zoltán maga is látja ezt a problémát, de szerinte a látókörükbe tartozó kistelepülési élelmiszerüzletekben jelenleg emiatt nincs áruhiány. Alkalmanként persze, átmenetileg, ott is el-eltűnnek a polcokról a hatósági áras termékek, többnyire azért, mert vagy a termelők, vagy a nagykereskedők nem tudnak időben szállítani. „Az étolaj esetében ugyanolyan ellátási problémákkal kerülnek szembe a falusi kisboltok, mint a nagyobb üzletek” – mondja, és elismeri: a veszteségek fedezésére nem lehet azonos technikát alkalmazni. A kisboltok árukészlete nem elegendő ahhoz, hogy a többi termékre terhelt magasabb árak kompenzációt nyújtsanak. 

A falusi vásárlóerőt és a helyi jövedelmi viszonyokat is számításba kell venniük. Csaknem ezer, velük kapcsolatban álló üzlet tulajdonosával ezekben a hetekben tárgyalnak, hogy kialakíthassák a „túlélési stratégiát”. Úgy látszik, a tavalyi év kiemelkedő kiskereskedelmi árbevétele lehet ennek a garanciája. Abban reménykednek, hogy csak a nyár közepéig kell kitartani, azután kedvezőbb körülményekre számítanak. A megoldást abban látnák, ha a tulajdonosok összevonnák két esztendő – a sikeres 2021 és a gazdaságilag gyengébb 2022 – jövedelmeit, mert akkor a korábbi bevételekből kompenzálni tudnák az idei veszteségeket. 

„Boltot a leghátrányosabb helyzetű településeken sem fogunk bezárni, a szövetség nagykereskedelmi részlegén keresztül biztosítani fogjuk az ellátást. A mostani kiskereskedelmi árstop vesztesége a boltoknál csapódik le, ezt tudomásul kell venni. Számolnunk kell azzal a további ráfizetéssel is, ami a garantált és a minimálbér tavalyi kötelező emeléséből keletkezik, és akkor még nem szóltunk az energiaárak legalább kétszeres drágulásáról. Tavaly 20 százalékos béremelést kaptak a boltok alkalmazottai, de ez már elolvadt. Ha a legjobb embereinket meg akarjuk tartani, még egy újabb béremelést be kell kalkulálni az idei költségekbe. És itt lép be a jó év-rossz év kompenzációs elképzelés” – zárta a beszélgetést az ÁFEOSZ-COOP Szövetség elnöke.