Egyre nagyobb válságban a magyar egészségügy
Az egészségügy kapacitásproblémái súlyosak a gyakorlatban és a számok szintjén is. Bezárt kórtermek, óriási várólisták és állandó szakdolgozóhiány...
A 68 éves, trombózissal a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba érkező János története – aki a saját kempingágyán a folyóson töltötte az éjszakát, annak ellenére, hogy állapota azonnali beavatkozást igényelt volna – tökéletesen megmutatja, mekkora a gond. „Borzasztó sokan voltak, a földön is ültek, feküdtek betegek” – mesélte a sürgősségi osztályon szerzett tapasztalatait. Hajnali három óra körül vizsgálták meg először, amit újabb várakozás követett.
Reggel kapott egy betegágyat, azon tolták át egy másik helyiségbe. Azt mondták, nem állhat fel, mosdóba sem engedték kimenni, egy műanyag kacsába kellett vizelnie a betegekkel teli folyosón. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy nem is tudják felvenni a kórházba.
A sürgősségi osztályon a Direkt36 cikke szerint több szakorvos felmondott, akiket a belgyógyászatról próbálnak pótolni. Az intézménynek hivatalosan 541 aktív fekvőbetegágya van, de ebből körülbelül 70 használaton kívül van, lezárt kórtermek vannak a kórházban – valószínűleg szakemberhiány miatt.
Míg a sürgősségin a folyosón fekszenek a betegek, addig a kórháznak vannak olyan részei, amelyek gyakorlatilag üresen állnak – ezt a Direkt36 újságírói személyes tapasztalat alapján megerősítették, a Szent Imre Kórház C épületében szeptember elején 16 bezárt kórtermet találtak (olyan kórterem nem lehet zárva, amelyben fekvőbeteg-ellátás folyik).
Tavalyi adatok szerint a kórházban az ágyak 13 százaléka „tartósan szünetel”. Azokat az ágyakat nevezik így, amiket fél évnél hosszabb ideje nem használnak betegek ellátására.
Az országos átlag a tartósan szünetelő ágyak esetében 8,45 százalék. A valós helyzet azonban valószínűleg mind a Szent Imrében, mind az ország többi kórházában rosszabb, mint a hivatalos statisztikák szerint.
„Az elrendelt túlóra nélkül az összes belgyógyászati osztályt be kéne zárni” – nyilatkozta egy ápoló. Ő havonta 15 napot dolgozik a saját osztályán 12 órás műszakokban, emellett 6-8 napra más osztályokra is beosztják. „El lehet képzelni, mennyire fárasztó és mennyi idő marad a családra” – mondta.
2021-ben, a Covid-járvány kellős közepén és az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény bevezetése után összesen 20-an mondtak fel az osztályon, mert „nincs elég eszköz, nincs ember, nincs pénz”. Három, a kórházban dolgozó orvos is egybehangzóan állította, hogy a helyzet azóta sem javult, az ellátás minősége egyre rosszabb, egyikük szerint már „kritikus szinten van”.
A budapesti Szent Imre Kórházban hosszasan várakozó János ellátását végül nem is vállalták az intézményben. Jánost végül a lánya vitte tovább a Szent Imréből a Semmelweis Egyetem (SE) sürgősségi osztályára, ahonnan nagyjából egy óra várakozás után az SE Belgyógyászati Klinikájára küldték tovább. A belgyógyászaton pár napig bent tartották, János szerint itt a műtét nem is került szóba, csupán vérhígítót írtak fel neki. Később visszament a magánorvosához, aki nem értette, miért nem került sor a beavatkozásra. Azóta gyakran fáj a lába, folyamatosan dagad, kompressziós zoknit kell hordania.
