Elbeszélt egymás mellett az ukrán és a magyar külügyminiszter, a kétoldalú viszony nem változott

„Saját tapasztalatból mondom, nem könnyű külügyminiszternek lenni, de azt viszont magam el sem tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet egy háborúban álló ország külügyminiszterének lenni” – ezzel a meglepő fordulattal indította Szijjártó Péter a nemrég kinevezett új ukrán külügyminiszterrel közösen tartott sajtótájékoztatóját, pontosabban azt a rendezvényt, amelyen ő és Andrij Szibiha a kettejük tárgyalása után elmondta a magáét (kérdezni ugyanis nem lehetett). Az empatikus felvezetés után meglehetősen feltűnő volt a két ország feszült viszonyához képest az ellentmondó kijelentések „barátságossága”, és a már-már szinte kölcsönösen a megértést feltételező hangneme. Szibiha például – a Szabad Európa tudósítása szerint – egy ponton kijelentette, hogy a magyarok Ukrajna részét képezik, fegyverrel védik Ukrajnát, az életeket és a függetlenséget, „a magyarok a mi Erős Pistánk”. Persze nem csak ez hangzott el, miközben Szijjártó kiemelte a háború idején Magyarország által az ukránoknak nyújtott humanitárius segítséget (s mint a Telex felhívja rá a figyelmet, eközben „érdekes” számokkal dobálózott), arról azért „elfeledkezett”, hogy akár egyszer is megemlítse Oroszországot, mint agresszort. Az bezzeg az eszébe jutott, hogy hosszan ajánlkozzon a majdani újjáépítésben, helyreállításban való részvételre. S persze ismét elővette a kárpátaljai magyarok nemzetiségi jogainak az ügyét is.

Andrij Szibiha megköszönte „a szuverenitásunk támogatását és a 14 szankciós csomag jóváhagyását”, s többször kitért arra, hogy Ukrajna célja a NATO- és az EU-tagság (ezekre Szijjártó a beszédében nem utalt). Sőt, azt is mondta, „köszönjük Magyarországnak, hogy támogatja Ukrajna területi integritását az orosz agresszióval szemben is”, továbbá háláját fejezte ki az EU-integrációhoz nyújtott magyar támogatásért (ami amúgy nem egyértelmű).

Vajon a két külügyminiszter elbeszélt egymás mellett vagy egyfajta előrelépés volt ez a találkozó? Jelezheti-e a magyar-ukrán viszony javulását a budapesti a külügyminiszteri találkozó, s az, amit megismerhettünk belőle? Bársony Andrást kérdeztük.

„Ha lett volna valami előrelépés, azt azonnal szétkürtölték volna, de nem volt, mindenki elmondta a mantrát, a saját álláspontját, s közben nem reflektáltak a másik álláspontjára, azaz elbeszéltek egymás mellett” – szögezte le a korábbi kijevi magyar nagykövet.  Az Ukrajnát és a két ország viszonyát kiválóan ismerő ex-diplomata szerint két dolog miatt nem is lehetett nagyon mást várni. Az egyik, hogy ami az ukránoknak fontos, abban az ügyben Orbán Balázs nyilatkozata erősen megkérdőjelezett bármilyen lehetséges előrelépést. Ami pedig a magyar szándékokat illeti, azok az ügyek nem szerepelnek egy háborúban álló ország fontossági sorrendjében az első tíz között sem – mondta.

Akkor mi lehetett a találkozó motivációja a két féltől? – kérdeztük. Bársony emlékeztetett rá: a diplomáciában kötelező lépés, hogy egy új partner kvázi bemutatkozik a másiknak, és jelzi, mi az új, személyéhez kötődő esetleges változás. „Ilyen változást azonban én nem érzékeltem a nyilvánosság előtt elmondottakban” – jegyezte meg.

Ami pedig a találkozó hangulatát illeti, legalábbis a nyilvánosság számára közvetítettet, nos a korábbi nagykövet szerint az nem volt feszült. „Merthogy itt és most nincsenek új feszültségek, bizonyára mindenki konstatálhatta, hogy a helyzet változatlan, és miután aznap éppen nem történt semmi olyan, amit felháborította volna a másikat, ezért azt gondolom, ez nem volt több, mint egy formális találkozó, valamint az álláspontok újbóli rögzítése”.

S hogy mire véljük azt a baráti hangnemet, az akár kedvességnek is nevezhető megjegyzéseket? Ez az ex-diplomata szerint valószínűleg annak szólt, hogy van egy új partner, és ha nincs semmi olyan, ami miatt közvetlenül meg kellene őt sérteni, ami miatt bele kellene gyalogolni, akkor akár jópofának is lehet mutatkozni.

Mindezek után mire lehet számítani? – kérdeztük. A két ország viszonya önmagában nem változik, ha valami változhat majd, az az orosz-ukrán háború kimeneteléből fakadhat – reagált Bársony András, megjegyezve: már ha lesz ilyen. A mostani találkozó annyiban lehetőséget jelent, hogy a két miniszter között esélyt ad egy korábbinál jobb személyes viszony kialakulására, de a javulás csak akkor következhet esetleg be, ha a háborús helyzet változik.

Vajon Orbán Balázs botrányt kavart kijelentése nem zavart túlságosan bele a két ország viszonyába? – vetettük végül fel. Bársony szerint miután a miniszterelnök próbálta csillapítani annak a hatását, ezért a kijelentés külföldön – kvázi – elfogadhatóbbnak tűnik, mint itthon, a belpolitikában. Külföldön egyébiránt azért is kevésbé érdekes, mert ebből semmi konkrétum nem következik, nem változik alapvetően a politikai helyzet a két ország között – mutatott rá.