Elek István: nem elég leváltani a szereplőket, az Orbán-rendszer maradványait is fel kell számolni

Nem a köztársasági elnök személye a legfontosabb kérdés

Elek István szerint már eleve félrevezető volt, hogy ekkora jelentőséget kapott a köztársasági elnök eltávolításának kérdése. Úgy véli, sokkal fontosabb lett volna annak tisztázása, hogy pontosan milyen rendszer maradt az új kormányra, és milyen alkotmányos lépésekkel lehet azt felszámolni. Szerinte a Tiszának az eredeti elképzelése alapján egy átfogó csomagban kellett volna kezelnie az Orbán-rendszer maradványait, a köztársasági elnöktől az Alkotmánybíróságon át a legfőbb ügyészig és a média meghatározó intézményeinek vezetéséig.

A közíró szerint egy világos parlamenti határozattal kellett volna kimondani, hogy az előző időszak alkotmányjogi szempontból illegitim folyamatokat eredményezett, és ennek megfelelően szükséges az intézmények újrarendezése. Elek úgy fogalmazott, hogy ha az új hatalom egyszerre, alkotmányjogilag korrekt módon távolította volna el a rendszer maradványait, akkor „világos lenne a magyar társadalom számára” is, hogy valóban rendszerváltás történt.

Elek ezt a választási eredményt egy békés forradalomként értelmezi. Szerinte különösen azért, mert a kétharmados győzelem olyan körülmények között született, amikor az ellenzék lehetőségei jelentősen korlátozottabbak voltak a kormánypártokénál. A közpénzek felhasználása, a közmédia feletti kontroll és a jogszabályok politikai érdekek szerinti alakítása mind olyan tényezők voltak, amelyek szerinte egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtettek. Éppen ezért szerinte a választási eredmény társadalmi üzenete még erősebb: mindezek ellenére a választók elsöprő többsége változást akart.

Magyar Péternek már korábban tisztáznia kellett volna az alkotmányos kérdéseket

A műsorban Elek István arról is beszélt, hogy szerinte Magyar Péter és csapata hibázott, amikor nem tette kellően világossá, milyen alkotmányos örökséget vesz át. Úgy látja, a kampányban is egyértelműbben kellett volna beszélni arról, milyen intézményi változtatásokra van szükség a kormányváltás után. Magyar Péter politikai stratégiája ugyanis elsősorban az emberek mindennapi tapasztalataira épült: a közszolgáltatások leépülésére, az egészségügy és az oktatás állapotára, a korrupcióra, az urizálásra, az inflációra és a gazdasági stagnálásra.

Elek szerint ez volt az a széles társadalmi élmény, amely végül lehetővé tette a politikai fordulatot. Korábban ugyanis sokan úgy érezhették, hogy bár korrupcióról és lopásról hallanak, közben mégis javul az életszínvonal. Az uniós forrásokból finanszírozott gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bővülése miatt hosszú ideig sok választó számára nem vált meghatározóvá az Orbán-rendszer demokratikus működésének kérdése. A Covid utáni időszakban azonban Elek szerint megváltozott a helyzet: az infláció, a közszolgáltatások romlása és a gazdasági problémák egyre több ember számára tették kézzelfoghatóvá a kormányzás kudarcait.

Ebben a helyzetben jelent meg Magyar Péter, akit Elek politikailag tehetséges, kitartó és az embereket jól megszólító szereplőként jellemzett. Szerinte Magyar országjárása és kommunikációja azért lehetett sikeres, mert a társadalom már érzékelte a változás szükségességét. Éppen ezért tartja különösen fontosnak, hogy a Tisza most ne mulassza el a lehetőséget az alkotmányos helyreállításra. Mint mondta, röviden és gyorsan kellene visszaszerezni a kormányzáshoz szükséges jogosítványokat, majd ezt követhetné a korábbi rendszer működésének számonkérése.

Elek számára ugyanis nem önmagában az a legnagyobb probléma, hogy milyen egyes jogsértések történtek, hanem az, hogy szerinte az elmúlt években a magyar politikai közösség jelentős részét fosztották meg attól a lehetőségtől, hogy egyenjogú szereplőként vehessen részt a közéletben. „Ez a legnagyobb” – hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy szerinte a demokratikus politikai részvétel feltételeinek torzulása jelenti az Orbán-rendszer legsúlyosabb örökségét.

Új politikai verseny csak valódi fékekkel és ellensúlyokkal jöhet

A közíró szerint az alkotmányos helyreállítás után a választási rendszer átalakítása és egy új alkotmány elfogadása teremthetné meg annak lehetőségét, hogy ismét valódi politikai pluralizmus alakuljon ki Magyarországon. Ha egy kisebb, akár 4–5 százalékos támogatottságú politikai közösség is reális eséllyel indulhatna a parlamenti képviseletért, akkor ismét értelme lenne különböző politikai programok és értékek mentén szerveződni.

Elek szerint azonban mindez addig nem működhet megfelelően, amíg az alkotmányos demokrácia intézményi garanciái nem állnak helyre. Különösen fontosnak tartja az Alkotmánybíróság korábbi jogosítványainak visszaadását, hogy valóban képes legyen fellépni akkor is, ha a mindenkori parlamenti többség olyan döntést hozna, amely a demokratikus verseny feltételeit saját javára torzítja.

A fékek és ellensúlyok rendszerének éppen az a lényege – mondta –, hogy ne lehessen a mindenkori többség jóindulatára bízni a hatalom önkorlátozását. A nyugati demokráciák történelmi tapasztalata szerinte azt mutatja, hogy intézményekkel és szabályokkal kell garantálni: ha egy kormány elveszíti a választók bizalmát, akkor a következő választáson valóban leváltható legyen.

Elek ugyanakkor úgy látja, hogy Magyar Péter hibái jelenleg még nem veszélyeztetik alapvetően a politikai folyamatot, mert a támogatói azt érzékelik, hogy annak fő iránya elfogadható. Ugyanakkor szerinte a személyi döntések körüli viták éppen azért ismétlődnek, mert nem született világos álláspont arról, kiket és milyen szempontok alapján lehet elfogadni az új rendszerben. Szerinte különbséget kell tenni azok között, akik ténylegesen részt vettek az Orbán-rendszer működtetésében, és azok között, akik korábban az államigazgatásban vagy a politikában dolgoztak, de később szembefordultak vele.

Saját példáját is ebben a keretben említette. Elek szerint ő már 2010 előtt is bírálta az Orbán-rendszert, később pedig az LMP tanácsadójaként dolgozott, majd 2013-ban távozott. Úgy véli, történelmietlen lenne mindenkit egyetlen kategóriába sorolni pusztán azért, mert valamilyen szerepet vállalt a korábbi politikai rendszerben. Szerinte azoknak a szakembereknek és közéleti szereplőknek a tapasztalatára is szüksége lehet az új hatalomnak, akik korábban ugyan nem tudtak hatékonyan fellépni az Orbán-rendszerrel szemben, de már évekkel korábban annak kritikáját fogalmazták meg.

A valódi választóvonal Elek szerint nem az lehet, hogy valaki valaha dolgozott-e állami vagy politikai intézményben, hanem az, hogy milyen szerepet vállalt az előző rendszer működtetésében, és mikor ismerte fel annak természetét. Szerinte ennek tisztázása nélkül az új hatalom újra és újra ugyanabba a csapdába kerülhet: személyi döntésekről vitatkozik, miközben az alapvető alkotmányos kérdések továbbra sincsenek világosan rendezve.