Elek István: Orbán semmit sem tanult a vereségből

Nem egyszerű kormányváltás történt

Elek István szerint téves lenne a mai parlamenti viszonyokat az 1990-es rendszerváltás utáni időszakkal összehasonlítani. Míg a rendszerváltozás első parlamentjében olyan politikai szereplők ültek egymással szemben, akik különböző nézetek ellenére egy közös demokratikus átmenet résztvevőinek tekintették magukat, addig a jelenlegi helyzet gyökeresen más.

A közíró emlékeztetett arra, hogy még az egykori állampárt utódja, az MSZP is arra hivatkozhatott, hogy reformereinek szerepe volt a nyugati típusú demokrácia létrehozásában. Ezzel szemben a mostani parlamentben egy olyan politikai erő maradványa ül az ellenzéki padsorokban, amely Elek szerint „az előző rendszer létrehozásáért és fenntartásáért felelős”, miközben a Tisza Párt éppen ennek a rendszernek a felszámolására kapott felhatalmazást.

Úgy fogalmazott: a választások eredményeként ugyan megtörtént a kormányváltás, de a rendszerváltás még nem zajlott le. A Tisza megszerezte ugyan a kormányalakítás jogát, ám az Orbán-korszak alatt létrehozott kétharmados törvények, alkotmányos konstrukciók és az úgynevezett független intézmények vezetői továbbra is a rendszer részei maradtak. „A kormányváltás megtörtént, de a rendszerváltás azoknak a kétharmados törvényeknek és intézményi beágyazottságoknak a kipucolását jelentené, amelyek az önkényuralmi rendszert fenntartották” – mondta.

Szerinte ez magyarázza azt is, hogy a parlamenti viták ma nem a rendszerváltás idején látott, kölcsönös tiszteleten alapuló politikai párbeszédet idézik. Az új többség folyamatosan igyekszik bizonyítani az előző hatalom felelősségét, miközben újabb és újabb ügyek kerülnek napvilágra a minisztériumok átvétele során.

Elmaradt az alkotmányos szakítás

Elek István egyik legfontosabb kritikája az volt, hogy a Tisza Párt nem tette világossá már a kezdetektől, milyen alkotmányos és politikai alapokon kívánja lebontani az Orbán-rendszert. Úgy véli, az új többségnek már a parlament első ülésein deklarálnia kellett volna, hogy az előző másfél évtizedben kiépült rendszer nem egyszerűen hibás vagy túlkapásokkal terhelt volt, hanem alapvetően illegitim.

A közíró szerint az Orbán-kormányok által kialakított politikai berendezkedés tudatosan épült fel. Felidézte a 2010-es „fülkeforradalom” retorikáját és azt a politikai nyilatkozatot, amely szerinte már előrevetítette egy új rendszer kiépítésének szándékát. Ezt követte a médiarendszer átalakítása, az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése, a választási rendszer módosítása és az új alaptörvény elfogadása.

Elek álláspontja szerint 2013-ra alkotmányjogi értelemben létrejött egy olyan rendszer, amely már nem felelt meg az eredeti demokratikus alkotmány szellemének. Ennek kapcsán a korábbi alkotmány „ellenállási záradékára” hivatkozott, amely szerint a kizárólagos hatalomra törekvés alkotmányellenes, és minden állampolgárnak joga, sőt kötelessége fellépni vele szemben.

Úgy látja, a Tiszának erre hivatkozva egyetlen politikai és jogi csomagban kellett volna leváltania az önkényuralmi rendszer kulcsszereplőit, a köztársasági elnöktől a legfőbb ügyészen át a médiatanács vezetőiig. Ehelyett fokozatos megoldásokat választott, amelyek szerinte lehetőséget adnak az egykori rendszer embereinek arra, hogy saját magukat a jogállam védelmezőiként tüntessék fel.

„Ahelyett, hogy fülüket-farkukat behúzva távoznának, ma még ők mennek nemzetközi fórumokhoz jogállamiságot védeni” – jegyezte meg. Hozzátette, hogy ezzel elhúzódó politikai huzavona alakult ki, amely ugyan folyamatosan ráirányítja a figyelmet az előző rendszer visszásságaira, de szerinte kevésbé hatékony, mint egy világos alkotmányos szakítás lett volna.

Miért nem változik Orbán Viktor?

A beszélgetés végén szóba került az is, miért nem látható semmiféle önvizsgálat vagy stratégiai fordulat a Fidesz és Orbán Viktor részéről a történelmi vereség után. Elek szerint ennek oka magában a rendszer természetében keresendő.

Úgy véli, a Fidesz az elmúlt másfél évtizedben nem egyszerű politikai pártként működött, hanem egy személyre épülő rendszer részeként. Orbán Viktor nem csupán vezetője volt ennek a konstrukciónak, hanem annak megalkotója és fenntartója is. Ezért szerinte nem képes visszatérni ahhoz a szerephez, amelyet egy hagyományos demokratikus ellenzéki párt vezetője tölthetne be.

„Ő rendszert épített, rendszerpártot csinált a Fideszből, és csak ebben tud gondolkodni” – fogalmazott. Elek szerint valódi változáshoz olyan önkritikára lenne szükség, amelyben Orbán Viktor elismeri, hogy a demokratikus intézményrendszer lebontásával súlyos politikai hibát követett el. Erre azonban semmilyen jel nem utal.

A közíró szerint a Fidesz jelenlegi magatartása is ezt bizonyítja. Bár a párt kongresszusán elhangzottak kritikus hangok, a tagság ismét szinte egyhangúlag választotta meg Orbán Viktort vezetőnek. A volt miniszterelnök pedig egyértelművé tette, hogy sem irányváltásra, sem személyes visszavonulásra nem készül.

Elek ugyanakkor úgy látja, hogy Magyar Péter helyzete alapvetően más. A Tisza ugyan kétharmados többséggel ugyanazt az intézményi rendszert örökölte meg, amelyet korábban bírált, de az eddigi lépések szerinte arra utalnak, hogy ezt a rendszert nem fenntartani, hanem lebontani kívánja. Ennek jeleként említette az ellenzéki jogosítványok visszaadását, a parlamenti kontroll erősítését és az új alkotmány előkészítésének szándékát.

A közíró szerint ugyanakkor a következő időszak legfontosabb kérdése nem pusztán az intézményi reform lesz, hanem az elszámoltatás. Úgy véli, a társadalom jelentős része várja, hogy a korábbi években feltárt visszaélések ügyében valódi vizsgálatok induljanak, és a felelősségre vonás a politikai elit legfelső szintjeit is elérje. Ehhez azonban szerinte olyan intézményi háttérre van szükség, amely már nem a korábbi rendszer logikája szerint működik.