Elhanyagolt egészségügy – sikerpropagandába csomagolva 

A magyarok csaknem harmada járt magánorvosnál az elmúlt egy évben, ők tavaly átlagosan 137 ezer forintot hagytak ott. 2022-ben átlagosan 74 ezer forintot ment el gyógyszerekre – derül ki az UNION Biztosító megbízásából az NRC által 1200 fő megkérdezésével elvégzett reprezentatív kutatásból. Az Adózóna által kiszúrt felmérésből az is megtudható, hogy azért hajlandóak a magyarok fizetni a magánorvosi ellátásért, mert gyorsabban juthatnak hozzá és ott jobban figyelnek is rájuk. Ugyanakkor sokaknak nincs pénzük a fizetős ellátásra, vagy sokallják annak költségeit. A fiatalabb és iskolázottabb rétegek választják inkább a magánellátást, ahol elsősorban a fogorvost és a nőgyógyászt, valamint az orvosi hiányszakmákban dolgozó doktorokat keresik fel a leggyakrabban.

A magánszolgáltatás révén a páciens gyorsabban jut szakemberhez; nem kell várakoznia, illetve alaposabb vizsgálatnak vetik őket alá és az ellátásuk is alaposabb – vélik a megkérdezettek. Emellett előnynek tartják, hogy olyan vizsgálatot, kezelést is elvégeznek, amit az állami rendszerben dolgozók nem.

Azok, akik az állami orvost preferálják, főként három érvet soroltak fel. Egyrészt, hogy nincs pénzük a magánellátásra; vannak, akik elvi okok miatt választják az állami orvost: azért fizetik a tb-t, hogy kapjanak állami ellátást; s végül többen sokallják a díjakat, árakat.

A kutatás szerint azok a magyarok, akik igénybe szoktak venni magánorvosi szolgáltatásokat, (a fogorvoson kívül) tavaly átlagosan 68 ezer forintot hagytak ott a magándokinál, míg fogorvosra átlag 69 ezret költöttek az elmúlt évben. Az előző tizenkét hónapban recept nélkül kapható gyógyszerekre 30 ezret, míg a vényköteles orvosságokra átlagban 44 ezer forintot költöttünk az UNION Biztosító megbízásából elvégzett kutatás szerint. A felmérésből az is kiderült, hogy bár a legtöbben soknak érzik a magánorvosi szolgáltatások díjait, de az árakat nem a szolgáltatáshoz mérten tartják magasnak, inkább a saját jövedelmükhöz viszonyítva. 

Hova vezet az, hogy egyre többet költünk magánegészségügyi szolgáltatásokra, pusztán azért, mert a tb-finanszírozott ellátást nem tudjuk kivárni/nem tartjuk megfelelőnek? Mi lesz azokkal, akik ezt nem engedhetik meg maguknak? Kökény Mihály véleményére voltunk kíváncsiak.

„Már elég régóta látjuk, hogy a magyar egészségügy is kettészakadt, kétosztályossá vált: a fapados állami iszonyú várólistákkal, borzasztó orvos- és nővérhiánnyal küszködik, s ezért egyre többen veszik igénybe a magánszolgáltatásokat” – mondta a korábbi egészségügyi miniszter. Hiába az orvosok, ápolók áldozatkészsége, pénzhiány van, a körülmények, a kiszámíthatatlan intézkedések következtében a betegek borzasztó hosszú várakozásokra számíthatnak, ezért még azok közül is sokan a magánszolgáltatókhoz fordulnak, akiknek az anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. 

De álljunk itt meg egy szóra! – figyelmeztetett Kökény. Azért az nincs rendben, hogy – miként a felmérés is mutatja – az egészségügyre kiadott minden száz forintból körülbelül egyharmadot a magánszolgáltatókra költünk magánzsebből, amivel európai összehasonlításban talán a legrosszabbul állunk. Mindezt úgy, hogy mindenkinek fizetnie kell a tb-t, az egészségbiztosítási járulékot stb. Ugyanakkor az előtakarékosság, a magánbiztosítások továbbra is gyerekcipőben járnak, nem látnak benne üzletet, így azután a páciensnek a szakellátási helyen azonnal kell fizetnie.

De van további probléma is – folytatta a szakember. Nagy baj ugyanis, hogy a magánkórházak, klinikák válogatnak az ellátások között, sokfélét nem kínálnak, azokat, amelyek nem érik meg nekik. Így azután a magánszektor nem nyújtja a teljes spektrumot: sok pénzért ugyan kivizsgálja az állam helyett a beteget, például megállapítja, hogy van vagy nincs, és ha van, milyen típusú, milyen stádiumú daganatos betegsége, de amikor az ellátásra kerül a sor, akkor már nem kínálják a hosszútávú kemoterápiát vagy immunterápiát, a páciensnek így marad az állami kezelés. De éppen így, a hirtelen intenzív kezelésre szoruló beteg, a gyakorlatilag életveszélyes állapot gyógykezelése is közfinanszírozásban lehetséges csak, a magánellátók arra nincsenek felkészülve.

Összességében Kökény nem tartja meglepőnek a felmérés eredményét, s esélyt sem nagyon lát egyhamar a változásra. Mint mondja, a kormány ugyan időnként ad némi alamizsnát, most például az ápolónőknek, vagy korábban az orvosok bérét emelték meg jelentősebben, de a teljesítmény szerinti differenciálás nem megfelelő, s így van egyfajta tudatos visszatartás is. Akkor is megkapja a fizetését, ha kevesebbet operál, nem szólnak rá, hiszen annak is örülnek, ha van valaki bizonyos szakterületeken. 

„A számok is azt mutatják, hogy Orbán és kormánya hihetetlen felelőtlenséggel és cinizmussal hanyagolja az egészségügyet, a felelős tisztségviselők és politikusok pedig elképesztően gátlástalan, hazug sikerpropagandába csomagolják mindezt” – szögezte le, hozzátéve: a kormányzati befolyás alatt lévő hatalmas médiabirodalom ráadásul ezt fel is hangosítja. Aki pedig nem hall mást, és éppen nincs dolga sem neki, sem a családjának az egészségüggyel, meg van győződve arról, hogy az úgymond nemzeti polgári kormány diadalra viszi az országot, sőt, megteremtette a Kánaánt. Ám azonmód skizofrén helyzetben lesz, amikor kapcsolatba kerül az állami egészségüggyel.

A korábbi egészségügyi miniszter szerint „egyelőre nem látszik, és az biztos, hogy rendészeti eszközökkel működő egészségpolitika nem jelent kiutat”. Majd még hozzátette: „aki nem vak és nem süket, s a saját tapasztalatainak igyekszik hinni, az biztos, hogy ezt egyre inkább felismeri”.