Ellenőriznék a nemzeti nevelést egy óvodában

Több szülő is meglepetéssel, megütközéssel fogadta azt a felmérést, amelyet gyermeke óvodájában kapott. A kérdőív készítői állításokat fogalmaztak meg, a szülőket pedig arra kérték, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán jelezzék, mennyire tartják azokat igaznak az óvodájukban. A felmérésben az óvodai munkát általánosságban érintő állítások mellett többek között azt kellett értékelniük: „Az intézmény fontosnak tartja a nemzeti hagyományok megismertetését, a magyarságtudat, hazaszeretet kialakítását.” A felmérés készítői véleményeztették azt is: „Az intézményben a gyermekek megismerik az erkölcsi normákat, képessé válhatnak arra, hogy az adott értékrendet kövessék, a hozzá kapcsolódó ünnepeket, megemlékezéseket örömmel megéljék” – írta meg a Népszava.

Kíváncsiak voltunk, egyedi akcióról van-e szó, vagy központi ukázra kíváncsiskodnak a „magyarságtudat-kutatók”. Ezért több óvónőt is megkérdeztünk, ők találkoztak-e ilyen kérdőívvel, és mi a véleményük az abban feltett kérdésekről. De megkérdeztünk egy már középiskolás diákot is arról, hogy ő hogyan és mire emlékszik az óvodai ünneplésekből.  

Verba Attiláné 45 éve óvónő. Azt mondja, az ő óvodájukban nem fordult meg ilyen kérdőív, nem is hallott ilyenről a környezetében sem. A kérdés szerinte elsősorban az, hogy a fenntartó, vagy valaki más küldött-e ki ilyen kérdőívet abba az óvodába, ahol a szülők megkapták. Ő maga nem is érti, miért kell ennyire erőltetni a „nemzeti hagyományok megismertetését, a magyarságtudat, hazaszeretet kialakítását.”, hisz' amióta világ a világ, amióta óvoda az óvoda, az intézményekben mindig megemlékeztek a jeles napokról, a nemzeti ünnepekről és a hagyományokról. 

Az utóbbi években, de 2018-tól biztos, hogy a hazafiságra nevelést még hangsúlyosabban be kellett építeni az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjába – ami olyan az óvodák számára, mint az iskoláknak a Nemzeti alaptanterv –, ki kell emelni a nemzeti ünnepeket. Mint mondta, ezekről mindig is megemlékeztek az óvodákban róluk, beszéltek a nemzeti hagyományokról, a magyarságtudatról, mert fontosnak tartották, de mindig a gyerekek életkori sajátosságait figyelemben tartva. Ebből adódóan, a megemlékezés egy óvodában egész másképp zajlik, mint egy iskolában. 

Megkérdeztük tőle azt is, hogy egyébként „normál” üzemmódban hogyan is zajlik egy ilyen ünnep. Verba Attiláné elmondta, szerinte sokkal jobban nyomot hagy az óvodásokban, ha az ilyesmit érzelemmel átitatva, a korukból adódóan, sokkal több látványos elemmel együtt kapják meg. Nemrég október 23-át például úgy ünnepelték, hogy előtte a gimnáziumuk előtti nemzeti parkjukban – ahol nagy kövek jelzik a nemzeti ünnepeket, így 1956. október 23-át is –, a gyerekekkel elmentek a maguk készítette zászlókkal, és ott elhelyezték azokat, hogy megemlékezzenek azokról a hősökről, akik az életüket vesztették a szabadságért. De már előtte az egész hét ennek az ünnepnek a szellemében telt, beszélgettek arról, hogy ez a nap a szabadság napja, hogy milyen szegénységben éltek akkor az emberek. A három-hat éves korosztályt elsősorban érzelmi alapon lehet még bevonni, megfogni. Ezért olyan dolgokat kell számukra mondani, mutatni, amiket még esetleg egy hónap múlva is fel tudnak idézni, például verset tanultak, vagy zászlót színeztek. Nagyon sok múlik az óvodapedagóguson, hogy ezt az ünnepet közelebb tudja vinni a gyerekhez. Az biztos, hogy sok időt, energiát kell befektetni abba, hogy az érzelemgazdagság visszatükröződjön az ünnepben.

Verba Attiláné inkább meseszerűen, külsőségekkel, játékokkal próbálta az ünnepeket közelebb vinni az óvodásaihoz, és a 45 évi óvodapedagógusi gyakorlata azt mutatja, ez bevált. Azt is megtapasztalta, hogy a kevesebb néha több, inkább kevesebb dolgot kell felölelni egy ilyen ünnepnél, de abba bele lehet kapaszkodni a következőnél, arra lehet építkezni. Azt mondja, csak azért haragszik, mert bizonyos helyeken bizonyos emberek úgy csinálnak, mintha a hazaszeretetre, vagy magyarságtudatra való neveléssel feltalálták volna most a spanyolviaszt, vagy fölfedezték volna a lyukat a sajtban. 

Arra, hogy a kérdőív összeállítói azt is firtatták, örömmel élik-e meg a gyerekek az ünnepet, Verba Attiláné azt mondja, a gyerekek, főleg ebben a korban akkor élnek meg örömmel egy ünnepet, hogyha a felnőtt, akár a szülő, akár az óvodapedagógus maga is örül neki. A nagy kérdés az, hogy az óvoda által kiosztott kérdőíveket ki küldte. Tankerület nem lehetett, mert annak nincs köze az óvodához. Pintér Sándor miniszterként ugyan küldhette volna a kérdőívet az óvodába, mint az oktatás legalsó láncszemébe, de neki sincs semmi köze hozzá, hogy az ottani ünnepeket miképp élik meg akár a szülők, akár a gyerekek. Azt sem érti, hogy az óvoda egyáltalán miért osztotta ki azokat. Szerinte a szülők valószínűleg úgy gondolták, az óvoda kíváncsi minderre. Ha ő kapott volna szülőként ilyen kérdőívet, biztos, hogy nem válaszolt volna rá, mert létezik az adatvédelmi törvény, és az mindenkinek szuverén joga, hogy egy ünnepet ünnepel-e vagy sem. Felháborítónak tartja ezt az egészet, és a szülők helyében nem is válaszolna rá. 

Vékony Tamásné, a PSZ Óvodapedagógiai Tagozatának a vezetője sem hallott arról, hogy az ő óvodájában, vagy Somogy megye bármelyik óvodájában ilyen kérdőívet kaptak volna szülők. Emlékeztetett rá, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja valóban tartalmaz olyan fogalmakat, mint például a magyarságtudat erősítése. Szerinte a magyarságtudatra nevelés az óvodásoknál az életkori sajátosságnak megfelelően kimerül abban, hogy milyen színű a zászlónk, hol lakunk, milyen nyelven beszélünk, és kokárdát tűzünk ki március 15-én. Egy október 23-i, vagy épp március 15-i megemlékezés is az életkori sajátosságoknak megfelelően történik. Vékony Tamásné szerint a magyarságtudat az óvodákban inkább a néphagyományokban jelentkezik. Ilyen például a Márton nap, a Gergely-járás, májusfa állítás, a Mikulás, az adventi időszak, a húsvét. A nemzeti ünnepek közül az óvodások számára leginkább a március 15. és maximum augusztus 20. az új kenyérrel összekötve az, ami megközelíthető. 

A kérdőív kapcsán persze az első kérdés szerinte is, hogy kitől kapták a szülők, ki volt a kezdeményezője. Az óvodák nagyon nagy része még önkormányzati fenntartás alatt működik. Nem lehet tudni, hogy a fenntartó kérdőíve volt, vagy az óvodavezető osztotta ki magánszorgalomból, így aztán az sem derül ki, kinek a kérdősora ez. Pedig a kérdőív célja annak függvénye, hogy ki volt a kezdeményezője. Valószínűleg nem egy országos mérés, mert akkor mindenki tudna róla. A cél valószínűleg egy helyi, helybéli fenntartói tudakozódás. Lehet egy, a helyi fenntartói és az óvodavezetés között nézeteltérés is az indok. Kérdés az is, hogy egyáltalán mi a cél, azt akarják megtudni, hogyan dolgoznak az óvodapedagógusok, vagy azt, hogy betartják-e az országos irányelveket. De a legfőbb kérdés az, hogy ki, milyen szándékkal, milyen célzattal készítette, és ki állította ezeket a kérdéseket. 

Vékony Tamásné is megerősítette, hogy a hagyományőrzés, a nemzeti ünnepek megtartása nem újkeletű, már sok-sok évtizede benne van az óvodai nevelésben. Vagyis, nincs új a nap alatt. 

Mile Kristófnak, az Egységes Diákfront tagjának – aki óvodáskorától kezdve részese a közoktatásnak – az a véleménye, ha pár kulcsszót kicserélnénk a kérdőívben, akkor tökéletesen beilleszthető lenne a Kádár-Rákosi diktatúrába, csak akkor nem a nemzettudatot, hanem a szocialista jövőre való nevelést kérték volna számon. Ő egyébként az óvodai ünnepek kapcsán csak a karácsonyra emlékszik, de arra is csak szülei által felidézettekből, ő ugyanis nagyon nem akart elmenni rá. Az pedig, hogy egy gyerek mennyire élvezi az óvodai ünnepet, teljesen szubjektív dolog. Pláne az, hogy a szülő mit gondol arról, hogy a gyereke mennyire élvezi az ünnepet. Persze lehet, hogy a kérdőív kitalálói, kiosztói másképp vélekednek erről. Mile Kristóf állítja, már neki is valamennyire érettnek kellett lennie ahhoz, hogy felfogja, egy megemlékezés nem arról szól, hogy azt végig kell mosolyogni, meg el kell énekelni a Himnuszt. „Őszintén szólva, ezek komolyabb dolgok annál, hogy egy óvodás gyerek véleményt alkosson róla, hisz nem is tud róla semmit. Ha alkot is véleményt róla, az nem az ő véleménye.”