Előválasztás: ahány hely, annyiféle eset

– Segíti, vagy hátráltatja az ellenzéki pártokat, ha minél többen indulnak az előválasztáson?

– Inkább segíti, hiszen ez egy olyan megmérettetés, amely politikai nyilvánosságot teremt a jelentkezőknek és megmutatja azt is, ki mire képes. Van még elég idő, hogy mindenki arra a helyre kerülhessen, ahová való. Természetesen nem csak a miniszterelnök-jelöltek mérkőznek majd meg, hanem azok is, akik az egyéni választókörzetekben akarnak indulni. Nagyon fontos, hogy bár mindenütt csak egy győztes lehet, de akik alulmaradnak, azokról kiderülhet, hogy netán alkalmasak más közjogi megbízatásokra. Érdekesnek találtam például Enyedi Nagy Mihálynak – az Élet és Irodalomban megjelent cikkében – azt a felvetését, hogy a versengést ki kellene terjeszteni a köztársasági elnök-jelölt kiválasztására, még akkor is, ha az államfőt egyelőre nem közvetlenül választjuk. Emlékezhetünk, milyen remekül helytállt Majtényi László, a civilek jelöltje legutóbb Áder Jánossal szemben – hasonló típusú indulóra gondolok most is. Az előválasztásnál az is nagyon lényeges, hogy bár a verseny résztvevői pártokat képviselnek, de egyéni népszerűségük meghaladhatja a jelölő szervezetét. Erre a legjobb példa Karácsony Gergelyé, aki úgy szerezte meg a főpolgármesteri címet, hogy egy olyan párt tagja, amely minimális mérhetőségi eredményekkel rendelkezett. Egy ilyen, személyekre koncentráló versengésben egészen eltérő politikai mobilizációs lehetőségek rejlenek, mint bármilyen más közegben.

– Elképzelhető, hogy ellenzéki oldalon felbukkan egy olyan miniszterelnök-jelölt, akit most még nem is ismerünk?

– Nagyon remélem. Minél többen vannak, annál jobb. Az utóbbi több mint 30 évben három olyan kormányfője is lett Magyarországnak, akivel előtte nem számolt senki. És utólag visszatekintve, az ország nagyon jól járt mindhármukkal: Németh Miklóssal, Antall Józseffel és Bajnai Gordonnal is. Az adott körülmények között mindegyikük kihozta a maximumot a kormányzásából. Emlékezhetünk, egyikük sem volt benne a versengési tervben, a véletlen segítette őket posztjukra, ahol aztán sikert értek el. Vagyis hasznos lehet, ha újabb és újabb emberek kerülnek elő. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy végül egy Széll Bernadett-típusú hölgy lesz a befutó. Ő például az utóbbi években rengeteget harcolt, kiállt támadásokat, miközben sokat tanult. A világban pedig egyre több ifjú hölgyet látunk kormányok élén és tagjaiként. Mindannyian remek szakpolitikai teljesítményt nyújtanak. Egyáltalán nem bánnám, ha ebben a versengésben előkerülne néhány talpraesett nő, aki hátat tudna fordítani a hagyományos magyar kamarilla-politikának.

– A 106 egyéni választókörzet mindegyikében lehet előválasztás, ami azonban azzal is fenyeget, hogy jó, vagy ismertebb jelöltek is kihullanak a rostán. Ez nem hátrányos?

– Ez a kérdés azért kicsit bonyolultabb. Vannak olyan körzetek például, ahol mindenféle előválasztási procedúra nélkül is megítélhető, hogy melyik pártnak van fajsúlyos, az adott helyen ismert és népszerű jelöltje. Elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen esetben a pártok megalkudnak és egyszerűen kijelölik az indulót. Ugyanakkor kevés szó esik napjainkban arról, hogy egy-egy vidéki körzetben komoly hatásuk lehet a civil szervezeteknek, noha túlnyomó többségüknek nincs országos hálózata. Helyben viszont az ő embereik komoly közpolitikai szereplők lehetnek. Így jelöltállító és -földerítő képességük hasznára lehet a pártoknak, s nem kell saját embereik indulását erőltetniük. A lényeg az, hogy nem szabad uniformizált döntéseket hozni. A 106 körzet mindegyikében külön meg kell nézni és modellezni a lehetőségeket, aztán lehet elhatározni, hogy hol mire van szükség. Ahány hely, annyiféle eset.

– Ezek szerint elképzelhető, hogy sok helyen nem is tartanak előválasztást?

– Ez abszolút lehetséges. A tavalyelőtti önkormányzati választás nyomán több településen is olyan emberek kerültek kulcspozícióba, akik azóta meglehetősen nagy ismertségre tettek szert. Ez olyan politikai tőkét jelent, amit butaság lenne veszni hagyni. A mai magyar politikai realitások súlyos félreértelmezése lenne, ha általános szabályokat próbálnának követni az előválasztásokon. Az Őrségben egészen eltérő lehet a helyzet, mint Pásztón, vagy Sátoraljaújhelyen – ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

– Ha nem lesz előválasztás, az nem fenyeget azzal, hogy a magukat erősebbnek tartó pártok rá akarják erőltetni az akaratukat a kisebbekre?

– De, ez reális veszély. Ezért is kell a korábbinál nagyobb mértékben támaszkodni a helyi civil szervezetekre, amelyek saját körzetükben nagyon erősek lehetnek, miközben az országos politikában nem vesznek részt. Ám teljes joggal várják el, hogy helyben figyeljenek rájuk, hiszen mindenkinél jobban ismerik az ottani helyzetet. A mai Magyarországon az ellenzéki pártok többségének kicsi a bázisa, legfeljebb egy-egy nagyvárosra terjed ki, ezért is kell meggondolniuk, kit érdemes indítani jövőre a Fidesz jelöltje ellenében. A vezető kormánypárt – a saját jól felfogott érdekében – úgy szabta át a választókörzeteket, hogy azokban a városok mellett olyan kisebb falvak vannak, ahol nyoma sincs a pártok létezésének.

– Egyelőre hat ellenzéki párt állapodott meg a közös indulásról. Ugyanakkor Pálinkás József pártja, az Új Világ Néppárt már jelezte, hogy csatlakozna hozzájuk és elképzelhető, hogy mások is így döntenek. Ez segítheti az összefogást?

– Ha a hat pártnak van eszük, nyitottak maradnak és másokat is befogadnak. Ezt minden esetben komolyan kell mérlegelniük. Már csak azért is, mert a Fidesz nyilvánvalóan mindenütt elindít majd kamupártokat. A jelenlegi hatalommal elégedetlenek köre viszont sokkal szélesebb, mint amit a hat párt most le tud fedni. Ők a potenciális választóbázis mintegy 35-40 százalékára számíthatnak. Ennél jóval többen vannak azonban, akik elmennek választani, de még nem tudják, hogy kire voksoljanak. A mostani adatok alapján, ez a szavazók mintegy 20-25 százaléka lehet. A 8 millió választásra jogosult közül két és fél millió biztosan a Fideszre szavaz. Nagyjából ugyanennyi voksra számíthat a hat párt. Van aztán egy-másfél millió ember, akinek elege van a Fideszből, de még bizonytalan. Őket kell megnyerni. Az utóbbi 30 évben a választás előtt mindig megjelent három-négy olyan kisebb párt, amely két-három százaléknyi voksra jó volt. Butaság lenne ezt a néhány százalékot veszni hagyni, hiszen lehet, hogy a végén ennyi kell a győzelemhez. 

– Azt is számításba kell venni, hogy lesznek olyanok, amelyek nem akarnak részeseivé válni az összefogásnak. Ilyen a Munkáspárt, vagy Szanyi Tibor új pártja. Ez viszont mind a Fidesz malmára hajtja a vizet.

– Ezek nem számottevő alakulatok. Minden választás előtt megjelennek olyan nagyszájú képződmények, amelyek sokat képzelnek magukról – és még média-támogatást is kapnak hozzá –, de érdemi eredményt alig érnek el. Mindig politikai mérlegelés szükséges ahhoz, hogy megállapítsuk, melyik a blöff-párt és melyiknek van komoly támogatottsága. Nem kell mindenkit komolyan venni. A Munkáspárt 30 év alatt gyakorlatilag semmire sem jutott. De lesznek még mindenféle Szent Korona pártok, meg a magyarság szenvedéseit középpontba állító tömörülések, elnyomottak és adómegtagadók pártjai is felbukkanhatnak, ám minden őrültségre nem kell figyelni. Politikai szélhámosok is jönnek, akik csak arra utaznak, hogy a kampányhoz nyújtott támogatási összeget felvegyék, aztán el is tűnnek. Ha a hat ellenzéki párt vezérkara nem képes mindezen átlátni, akkor nem is alkalmasak a feladatukra.

– Viszont a Fidesz várhatóan minden ellenzéki jelöltet megpróbál lehetetlenné tenni, az ellenzék szempontjából tehát fontos, hogy a pályázóik támadhatatlanok legyenek.

– Ez valóban nagyon lényeges, de azzal is számolni kell, hogy a Fidesz a csillagos eget is lehazudja majd az égről. Mindenkit meg fognak támadni és meg fognak rágalmazni. Erre mind a 106 körzetben fel kell készülni. Az egyetlen ellenszer ezzel szemben az lehet, hogy a jelöltnek legyen saját politikai üzenetük. Világos, megfogható, röviden összegezhető üzenetre van szükség, amit a jelölt a saját személyiségével is tud képviselni. Ha ez megvan, nem kell védekezni. A legjobb stratégia, ha nem törődnek a Fidesz állításaival, hanem a saját kormányzóképességüket igyekeznek bizonyítani. Reménytelenné válik az ügyük, ha belemennek ebbe a hadakozásba. Akkor nem győzhetnek. Mindenféle eszközzel támadják majd az ellenzéki politikusokat, de nekik és pártjaiknak nem az a dolguk, hogy leleplezzék a Fideszt, mert erre nincs elég pénzük, médiájuk, aktivistájuk. Az ő feladatuk, hogy bemutassák saját arcukat, karakterüket, terveiket.